KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP)
KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP) Köszönöm, Elnök Úr! A szocialista frakció nem kívánt részt venni ennek az előterjesztésnek a vitájában, hiszen az előterjesztői között sem szerepelt, most mégsem tudom megállni, hogy legalább egy rövid reagálás erejéig ne kérjek szót. Tehetem ezt azért, mert a szocialista frakció abban a szerencsés helyzetben van, hogy a szakszervezeti törvények ügyében egy év óta nem kellett az álláspontján változtatnia, hiszen egy év óta azon a határozott véleményen van, hogy a szakszervezetek ügyét a szakszervezetek belső megállapodásainak kell rendeznie, és ezeket a megállapodásokat legfeljebb szentesíteni kell itt, a Parlamentben.
Nem változtattunk a formai megközelítésünkön sem, hiszen mindig azt hangsúlyoztuk, hogy a Kormány törvény-előterjesztő felelősségét az egyéni képviselői indítványok nem helyettesíthetik.
Az elmúlt időszakban szakszervezetügyben nagyon érdekes szereposztáscserékre került sor, de számomra a leginkább megdöbbentő most ez a furcsa beugrás volt, amit Balás István részéről hallhattunk. Hiszen én tavaly – önkínzó módon – végigültem az alkotmányügyi bizottság ülését a XXVIII-as törvény vitájában, anélkül, hogy módosító indítványom lett volna, és ott szem- és fültanúja lehettem annak, hogy éppen Balás István, a maga kitűnő és vitathatatlan szakértelmével segített összegereblyézni, átabotában azt a XXVIII-ast, amelyiknek a szakmai hibáiból eredő problémákat, feszültségeket mind a mai napig nem tudtuk feloldani.
Én azt gondolom, hogy ha valaki a maga szakmai biztonságával jogi purifikátorként felléphet ebben a Házban, akkor purifikátornak kellett volna lennie akkor is, amikor a csődtömeg összejött. Hogy csődtömeg van, az nem kétséges – de nem akkor kell szigorúnak lenni, amikor a csődtömeg felszámolása elkezdődik, hanem akkor, amikor összejön.
Én azt gondolom, hogy az egymásra mutogatáshoz valóban van hivatkozási alap – de nem hiszem, hogy ezt a helyzetet kellene egymásra mutogatásra kihasználni.
Azt hiszem, hogy ebben a helyzetben a Parlamentnek valóban az a feladata, amire most lehetősége nyílik, hogy próbáljon meg békét teremteni a munka világában azáltal, hogy elősegíti a szakszervezetek önként megalkotott békés egyezségének a törvényerőre emelését.
Ehhez már csak egyetlen mondatot: miután a Munka Törvénykönyve július 1-jén lépett hatályba, a korábban kiadott munkaügyi minisztériumi állásfoglalás szerint július 1-jére már létrejöttek az üzemi tanácsot választó bizottságok, majd július közepén azt mondtuk ezeknek a bizottságoknak, hogy felejtsék el a funkciójukat, mert időközben július második hetében módosítottuk a munka törvénykönyvét, most él egy decemberi határidő, ehhez október 15-én létre kellett hozni a választási bizottságokat, ezek élnek és dolgoznak. Most azt üzenjük nekik, hogy felejtsék el megint az október 15-ei határidőt, és mondjuk azt, hogy majd egyszer, valamikor, a purifikátor jogászok megengedik nekik, hogy tudják, hogy mi a feladatuk…?
Én azt gondolom, hogy egy picit többet kellene munkahelyekre járni, és hallani a munkavállalók, a dolgozó emberek véleményét arról, amit mi itt, a Házban csinálunk. Lehet, hogy akkor egy picit engedékenyebb lesz Balás kollégám is. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)
