DARVAS IVÁN (SZDSZ)
DARVAS IVÁN (SZDSZ)
DARVAS IVÁN (SZDSZ) Köszönöm szépen a szót, Elnök Úr. Mélyen tisztelt Miniszter úr, illetve a miniszter úr képviseletében megjelent Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim!
A Magyar Közlöny 1992. 81. számában jelent meg miniszter úrnak a 15/1992. (VII. 28.) számú rendelete, amely a Független Demokratikus Magyarországért Emlékérem alapításáról rendelkezik.
Az önmagában igen dicséretes és nemes szándékú intézkedésnek van azonban egy szépséghibája, nevezetesen: a miniszter úr úgy rendelkezett, hogy egyes-egyedül a nemrég alakult Magyar Ellenállási Szövetség hivatott arra, hogy kijelölje azon személyeket, akiknek az emlékérem adományozható, holott éppenséggel hét-nyolc más, hasonló jellegű, de jóval régebben megalakult szervezet is él és dolgozik Magyarországon, például a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége, illetve az ezen belül működő Táncsics, Görgey zászlóalj, a Mokán, a Kilián, a sátoraljaújhelyiek, a Kiska és más szervezetek. Igaz, ezek egyike sem büszkélkedhet azzal, hogy a miniszter úr pártjának támogatását vagy akár csak halvány szimpátiáját is élvezné, és akkor még igen enyhén fejeztem ki magam. Sőt az is lehet, hogy a miniszter úr pártjának politikai irányzatával összevetve éppenséggel homlokegyenest ellentétes nézeteket vallanak.
De fölteszem a kérdést: vajon a miniszter úr igényt tart-e arra, hogy valamennyi magyar, tehát tekintet nélkül arra, milyen elveket vall, mind a 10 millió állampolgár honvédelmi minisztere legyen, vagy megelégszik azzal, hogy egyedül az MDF érdekeit szem előtt tartó tisztviselőnek tartsák, mert a kettő együtt sajnos nem megy.
Kérem, lehet nem szeretni a baloldalt, lehet érvelni ellene, lehet küzdeni ellene, de nem lehet törvényesen bejegyzett, demokratikus alapszabály alapján működő legális szervezeteket – mindaddig, amíg egy független bíróság meg nem állapítja róluk, hogy megszegték az alapszabályukat – nem lehet ezeket önkényesen kiválasztott másik – csak azért, mert szimpatikusabb – szervezettel szemben diszkriminatív módon hátrányos helyzetbe hozni.
Mindamellett nem óhajtom véka alá rejteni, hogy jómagam, annak ellenére, hogy nagy tisztelettel adózom a hősöknek, akik '43-ban, '44-ben és '45-ben az életüket is kockára téve fel mertek lépni a fasizmus ellen, mindezek ellenére nem mindenben értek egyet ezen szervezetek mai politikai célkitűzéseivel. Mégis abból indulok ki, amit Voltaire mondott annak idején egyik bajba jutott politikai ellenfelének: nem értek egyet önnel, de életem végéig harcolni fogok azért, hogy ön szabadon terjeszthesse nézeteit, hogy helytállhasson vélt vagy valós igazáért. (Taps a jobb oldalon.)
Szeretném remélni, hogy a miniszter úr sem adja alább és bátran beismeri, hogy a rendelet ominózus pontja nem igazságos, nem demokratikus, nem méltó a magyar honvédelmi miniszterhez.
Mindezek fényében tisztelettel felteszem a miniszter úrnak a kérdést: óhajt-e lépéseket tenni annak érdekében, hogy a többi antifasiszta szervezet is ugyanolyan jogokat élvezzen Magyarországon, mint az MDF által preferált Magyar Ellenállási Szervezet?
Kétségtelen, hogy ma Magyarországon határozott jobbratolódási trend tapasztalható. Meggyőződésem, hogy két, két és fél évvel ezelőtt még senki nem merte volna feltételezni, hogy 1992-ben nyíltan lehet… (Az elnök poharát kocogtatva jelzi az idő leteltét.) … Parancsoljon. (Derültség.)
