SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP)
SCHIFFER JÁNOS, DR. (MSZP) Köszönöm a szót. Első megközelítésben én nagyon sajnálom a válasznak azt az indítását, ahogy miniszter úr tette, hogy mit érez ki az én gondolataimból. Örültem, amikor hallottam, hogy a szakminiszter válaszol, arra gondoltam, hogy szakmai válaszokat kapunk, amelyeket természetesen beszerez majd azon partnereitől, akik a kérdésekhez értenek. Hangsúlyoztam, hogy miért tartom a problélmát nehéznek, miért fontos az, hogy ezzel foglalkozzunk.
Én konkrét kérdéseket tettem fel, igazából ezekre nem tett választ a miniszter úr.
Azt gondolom, hogy amikor november 30-áig a médiatörvényt el kell fogadni az Országgyűlésnek, akkor módja lett volna a Kormánynak – hasonlóan, mint amikor a kísérleti adásokat indította – közösen például Haraszti Miklós és Kulin Ferenc képviselőkkel egyeztetni ennek a kísérletnek az indítását. Szóltak mind a ketten arról, hogy szükség van ilyen típusú sugárzásra. Ugyanakkor, amikor ezt bejelentette a kormányszóvivő a kormányszóvivői tájékoztatón, akkor ez előtt nem volt semmifajta konzultáció.
Én azt gondolom, hogy kisajátítani azt a kérdést, hogy csak az MDF és az MDF-koalíció tagjai azok, akik ebben a kérdésben lépnek, csak azok, akik megtehetik azt, hogy a határon túli magyarság részére műsort sugározzanak, én ezt nem tartom elfogadhatónak. Azt gondolom, hogy ebben a kérdésben sokkal nagyobb politikai semlegességet kell biztosítanunk és bizonyítanunk, mint esetlegesen a magyar közszolgálati rádió és televízió ügyében. Nagyobb semlegességet kell, mert környezetünkben különböző és különböző kormányok vannak, és tiszában kell lenni azzal, hogy a határon kívüli magyarság nem egy párthoz tartozik, hanem több különböző ideológiai párthoz.
Én azt gondolom, hogy ez az intézkedés egyértelműen megzavarja azt a folyamatot, amit elindított a médiatörvény elfogadása kapcsán a Kormány és az Országgyűlés. Ellenkezik is annak a levélnek a tartalmával, amelyet a kísérleti adások kapcsán a tisztánlátás érdekében épp a miniszterelnök úr küldött meg, hogy egyértelmű legyen, hogy milyen politikát akar követni ebben a kérdésben a Kormány. Így fogalmaz, hogy "a kormányzat természetszerűleg minden, a moratórium által ténylegesen érintett magyar kijelölési jogosultsági körbe eső frekvenciaelosztás esetén a meghozandó törvények által szabályozott formában kíván eljárni, következésképpen arra törekszünk, hogy az eljövendő helyzetet kizárólag a törvényes szabályozás, és ennek jegyében kialakuló piaci versengés alakítsa ki."
Amikor megindult a kísérleti adás, épp a szakemberek nyilatkozták azt, hogy nem tudják beindítani a végleges adást addig, amíg nem születik meg a médiatörvény, mert szükség van a médiatörvény elfogadására ahhoz, hogy ez a technika elindulhasson. Azt gondolom, hogy most – itt kétmillárdot mondott a miniszter úr, a sajtótájékoztatón hárommilliárd forint hangzott el – beruházni egy olyan formába, amelyiknek nincsenek tisztázva a keretei, azt hiszem, hogy pazarlás.
Én azt gondolom, hogy ma sok mindent meg lehetne tenni a határon kívüli magyarság jobb informálása érdekében, például nagyon jó lenne az, hogy a Magyar Televízió több lehetőséget kapjon arra, hogy műsoridejét bővítse (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idő leteltét.) , s több ismétlésre tudjon szert tenni (Az elnök ismét megkocogtatja a poharát.) – igen –, vagy esetleg erősítsék azt a sugárzási lehetőséget, amivel jobban be lehet látni a határon túli magyarság ellátásába.
Én azt gondolom, hogy ez a folyamat a szabad rablást indítja el, elindít egy pozíciót anélkül, hogy a törvény megszületett volna. Ezt a miniszter úr meg is mondta, azért van erre most szükség, mert a törvény előtt akarják ezt a kérdést elrendezni. Én ezt nem tartom elfogadhatónak.
