JÓZSA FÁBIÁN, DR. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság előadója:
JÓZSA FÁBIÁN, DR. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság előadója:
JÓZSA FÁBIÁN, DR. az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is lehetnék olyan rövid, mint amilyen Remport Katalin volt. Azonban miután az önkormányzati bizottság múlt heti ülésén az ellenzék képviselői, közülük is a bizottság elnöke, Wekler Ferenc jelezte azt, hogy a kisebbség előadót kíván állítani a témában, így kénytelen vagyok hosszabban megindokolni az önkormányzati bizottság többségének azt az állásfoglalását, amelylyel az 1993. évi gazdasági programról és a költségvetési politika fő irányairól szóló 6391-es számú tájékoztatót általános vitára alkalmasnak tartja. A bizottság természetesen a programnak és az irányelveknek az önkormányzatokra vonatkozó részével, illetőleg a közigazgatási szervekre vonatkozó részével foglalkozott részletesebben, és meg kell mondanom, hogy különösen ellenzéki, de részben kormánypárti oldalról is meglehetősen sok kritika érte az előterjesztést.
A kritikák röviden a következőkben foglalhatók össze. Túlságosan rövid az önkormányzatokra vonatkozó elemzés, túlságosan hézagos, elnagyolt és általános, a számadatok meglehetősen tág intervallumokat tartalmaznak és túl nagy mozgási lehetőséget kínálnak a Kormánynak, nem lehet ezek alapján a tényleges helyzetet megítélni, nem lehet egy valóságos prognózist felállítani.
S végül a bizottság tagjai igen nagy sajnálkozással vették tudomásul azt, hogy a személyi jövedelemadó átengedett része az előző évihez képest drasztikusan csökken. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a múlt héten a Pénzügyminisztérium képviselőitől még olyan tájékoztatást kaptunk, miszerint 40%-ra csökkenne az átengedett rész 50%-ról. Ehhez képest pénzügyminiszter úr már egy újabb meglepetést készített elő nekünk ebben a kérdésben.
Foglalkoztak a bizottság tagjai a normatív támogatások kérdésével, a címzett és céltámogatások rendszerével, illetőleg a lakásépítési támogatások kérdésével, mint olyan kérdésekkel, amelyek a témában kiemelkedőnek számítanak.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ez a gazdasági program és ez az irányelv minden eddigieknél sokkal jobban ösztönöz, mintegy kiköveteli a takarékosságot az önkormányzatok és a közigazgatási szervek részéről. Azonban fontos értéke ennek a dokumentumnak az, hogy ebben az esetben, ha a prognosztizált számadatok realizálódnak majd, akkor végül is – azt hiszem, ezt bátran elmondhatom – összességében sem az önkormányzati működést, sem a központi közigazgatási szervek működését nem veszélyeztetik.
Elsőként engedjék meg, hogy behatóbban foglalkozzak a személyi jövedelemadó átengedett része csökkenésének és a normatív állami támogatásnak a problematikájával, ugyanis ez a két kérdéskör igen szorosan összefügg.
Az expozéban elhangzott, hogy 63 milliárd forintról 49 milliárd forintra változik a személyi jövedelemadónak a közvetlen önkormányzatoknál maradó része. Tehát mindösszesen egy 14 milliárd forintos bevételcsökkenés keletkezik. Azonban ez a bevétel végeredményben nem veszik el, hiszen az önkormányzatok normatív támogatása keretében azt a pénzt tulajdonképpen százszázalékosan visszapótolja az állam. A kérdés felvetődésének értelme és lényege ott van, hogy addig, amíg viszonylag szűk települési körben képződik nagyarányú személyi jövedelemadó-bevétel, addig az elvonás és a normatívák útján történő visszaosztás rendszerében arányosan, egyenlő mértékben terítődik vissza az ország egész területére.
Engedjék meg, hogy néhány adatot mondjak ezzel kapcsolatban. Addig, amíg a települések közötti úgynevezett allokációs szóródás 1990-ben nulla és 15 ezer forint között mozgott az országban, addig ez 1991-ben már nulla és 21 ezer forintra változott, és 1992-ben elérte a nulla és 27 ezer forint különbséget, szóródást.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindez azt jelenti, hogy amíg a főváros egyes kerületeiben vagy vidéki nagy városokban lakosonként 27 ezer vagy azt megközelítő személyi jövedelemadó-bevétel képződik az önkormányzatoknál, addig számos vidéki kis településen, különösen peremvidékeken, elmaradott térségekben nulla forint képződik lakosonként. Ez az a különbség, amit egyéb források hiányában a költségvetés már nem tud vállalni, és ez az a különbség, amit valamilyen módon tompítani szükséges annak érdekében, hogy az önkormányzatok által fenntartott alapellátási intézményeket az országban viszonylag azonos szinten tudjuk fenntartani és tudjuk működtetni. Tehát az ország lakosságának megközelítően azonos színvonalú alapellátást tudjunk garantálni.
Mint említettem, ez az elvonás a nagy településeket sújtja és a kicsiket segíti. Azonban meg kell azt mondanom, hogy a nagy településeknek lényegesen több forrás áll rendelkezésükre, mint a kis településeknek, lényegesen szélesebb a mozgási terük. Elég, ha utalok a helyi adók körére, az illetékekre, a gépjárműadó körére, az ingatlan vagyon körére, amelyet a közelmúltban tulajdonul kaptak, és a privatizációs bevételekre. Ezzel szemben a kis településeknél, községeknél lényegesen szűkebb a rendelkezésre álló források köre, lényegesen szűkebb a források mértéke, következésképpen csökken a mozgástere. Elég, ha utalok arra, hogy gyakorlatilag a községekben nincs vagy alig van gazdasági célokra mobilizálható helyiségvagyon. Elég, ha utalok arra, hogy a privatizációs bevételek az önkormányzati alapítású vállalatok után a városoknál, illetőleg a megyéknél képződnek és nem a községeknél.
Mindennek az elvonásnak és a másik odalon a normatívákban megjelenő támogatásnövekedésnek az eredményeként az önkormányzati normatív állami támogatások egész köre mintegy 17-18%-kal fog növekedni. Következésként nominálértékben a tervezett inflációval megegyező mértékű ez a növekedés. (Wekler Ferenc: 10%-ot mondott a miniszter úr.) Abban benne volt az SZJA is. (Wekler Ferenc: Nem.) De abban benne volt az SZJA is. Tehát az inflációval mintegy azonos mértékben fog növekedni. Következésképp legalább nominálértékben a szinten tartást biztosítani tudja.
Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy adattal kell ebben a kérdéskörben előhozakodnom. Az állami szféra egyéb területein, a központi és a területi, állami költségvetési szerveknél az összes növekedés mértéke mintegy 4-5%-ot tesz ki. Következésképpen – ha az összevetést elvégezzük – nagyon könnyen megállapítható, hogy micsoda aránybeli különbségek vannak az önkormányzatok javára.
Mégis azt kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim – és azt hiszem, ebben a Parlament mindkét oldalán ülő képviselők egyetérthetünk ", azt szeretnénk és azt várjuk a Pénzügyminisztériumtól, hogy ez a folyamat átmeneti tendencia legyen csak és álljon meg, és lehetőség szerint a jövőben az átengedett személyi jövedelemadó-rész újra növekedjen.
(17.20)
Hiszen ilyen módon valóban nincs mód arra, hogy a települések a meglevő lehetőségeiket, a meglevő különbségeiket a maguk javára, a helyi társadalmak fejlesztésére érdemben kamatoztatni tudják.
A másik kérdéskör, amivel csak nagyon röviden szeretnék foglalkozni, ez a helyi adók problematikája.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nyugat-európai példák azt igazolják, hogy a helyi bevételekben, az önkormányzatok helyi működésében, a helyi kommunálpolitika meghatározásában igen nagy jelentősége van a helyi önkormányzatok által kivetett és alkalmazott helyi adóknak. Bátorságra szólítanak fel a nyugati önkormányzati vezetők, és azt javasolják a magyar önkormányzatoknak, hogy igenis kívánatos, hogy éljenek a helyi adók kivetésének a lehetőségével, hiszen vannak olyan közcélok, amelyek érdekében a helyi társadalmakat mozgósítani lehet, vannak olyan közcélok, amelyek megvalósítása esetén a helyi lakos az általa fizetett helyi adót nem érzi akkora tehernek.
Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy nagyon szerencsétlen dolog az, hogyha a működési kényszer, ha pusztán a működtetés kényszere rákényszeríti az önkormányzatokat arra, hogy óhatatlanul és minden körülmények között, a lehető legváltozatosabb formában és a lehető legnagyobb mértékben helyi adókat vessenek ki.
Én azt gondolom, hogy a helyi adóknak, mint önálló forrásnak, az elsődleges célja az önkormányzati fejlesztések finanszírozása, ehhez mozgósítása a lakosságnak, és mint ilyen, akkor szerencsés, hogyha valóban a támogatásra fordítható, nem pedig a működés zavarainak az enyhítésére vagy átmeneti hiányoknak a pótlására.
Ezzel együtt üdvözölni tudom a pénzügyminiszter úrnak azt a javaslatát, amely a helyi adótörvény módosítására irányul, és különösen az építményadó vonatkozásában fennálló igen széles körű törvényi kedvezmény megszüntetésére tesz javaslatot. Ugyanakkor én már 1990-ben is ezt mondtam, amikor ez a törvény megszületett, hogy az önkormányzatokra kell bízni, a helyi szabályozásra kell bízni, a helyi autonómiára és a helyi normára kell bízni azt, hogy milyen körben állapít meg mentességet, és milyen körben állapít meg kedvezményt, nem pedig törvényben eleve korlátozni az önkormányzatoknak a mozgásterét ezen a területen, és elvonni a tényleges adókivetési lehetőségét.
A harmadik kérdéskör a községeknek nyújtott 2 millió forintos támogatás kérdésköre. Nagyon sokan vitatták ennek a támogatásnak a jogosságát.
Tisztelt Képviselőtársaim! Emlékeztetni szeretnék arra, hogy 1990-ben az új önkormányzati törvény és az új önkormányzati választások után a korábbi 1700 önálló tanács helyett az országban mintegy 3100 önálló önkormányzat jött létre. Ennek az Országgyűlésnek, ennek a törvényhozásnak az érdeme az, hogy nemcsak közjogi értelemben, hanem gazdasági értelemben is hozzásegítette a magyar településeket, különösen a kisközségeket ahhoz, hogy önálló önkormányzatisággal tudjanak működni, és meg tudják őrizni a településüket, és meg tudják a társadalomban, illetőleg az országban az egészséges településszerkezetet őrizni. Nagyon szerencsétlen dolog lenne az, hogyha ezt a támogatást most vonnánk el, akkor, amikor a helyi önállóság megélésének a stádiumában vannak.
Én nagyon örülök annak, amit pénzügyminiszter úr elmondott, hogy a 2 millió forintos helyi támogatás végül is a következő költségvetési évben is rendelkezésre fog állni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy megjegyzés: én nagyon örülök annak, és azt hiszem, hogy ezt valamennyiünk nevében elmondhatom, hogy a kormányzat a közrend és közbiztonság biztosítása terén ilyen nagy áldozatra vállalkozott, és hogy prioritásként kezeli az állami szférán belül ezt a területet. Az elmúlt másfél esztendő, két esztendő bűnözési adatai mind intő jelek voltak erre, és csak üdvözölni tudom azt, hogy e tekintetben egy igen komoly fajsúlynövekedés következett be.
Tisztelt Parlament! Ennyiben tudnám összefoglalni az önkormányzati bizottság többségének álláspontját.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
