KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Egy rövidített expozét fogok elmondani, a részletes, leírt expozét szét fogjuk osztani a képviselők között, mert nem akarom terhelni a türelmüket és az idejüket, hogy állandóan a költségvetéssel foglalkozzanak.
Önök előtt tornyosul ez a csomag, amit én elhoztam, hogy lássák: a Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat. Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy 1991 talán a magyar gazdaságtörténet egyik legnehezebb, a gazdaságirányítás és menedzselés szempontjából pedig az egyik legbonyolultabb éve volt. Egy válságjegyeket mutató, instabil, tartalékokkal nem rendelkező gazdaságban rövid idő alatt kellett megbirkózni olyan feladatokkal, mint a piacgazdasági rendszerre való áttérés leglényegesebb feltételeinek kialakítása, ezzel párhuzamosan egy nagyszabású piacváltással együtt járó programsorozat beindítása.
A feltételek nem voltak könnyűek. A teljesség igénye nélkül csak néhányat: a rubelelszámolású külkereskedelem összeomlása, a nemzetközi cserearányok kedvezőtlen alakulása, a hazai elavult termelési szerkezet adottságai, a munkanélküliség kialakulása és robbanásszerű növekedése, az infrastrukturális feltételek elmaradottsága, fejlődést gátló hiányosságai, és korszerűtlen – ahogy az előbb is szó volt róla ", pénzfaló elosztási rendszerek mellett kellett e célkitűzéseinknek érvényt szerezni, ráadásul olyan körülmények között, amikor új önkormányzati szabályozást vezettünk be, és számos területen új intézményeket kellett létrehoznunk, kezdve a munkanélküliséget irányító intézményektől az átképzésig.
A gondjainkat fokozta az is, hogy a megváltozott feltételekhez történő alkalmazkodás nem volt kellően rugalmas, a köztudatban tovább élt – és ma is tovább él, sajnos – az állami szerepvállalás torz értelmezése, nevezetesen az az értelmezés, hogy jön az állam, és megoldja a problémákat.
1991-ben eredményként könyvelem el, hogy a külső egyensúly és az adóssághelyzet javult, az áremelkedés, bár minden eddiginél gyorsabb volt, az év derekán a reméltnek megfelelően elkezdett csökkenni. Kedvezőtlen viszont – és itt tévedtünk ", hogy az eredetileg figyelembe vettnél nagyobb arányban esett vissza a termelés, illetve jobban növekedett a munkanélküliség, a nemzetgazdasági jövedelem reálértéken a feltételezett 4%-kal szemben 10%-kal csökkent. Ez a költségvetésben is jelentős bevételkiesést és nagyobb deficitet okozott, még némi kiadási megtakarítás mellett is.
A feltételezettnél lényegesen erőteljesebben szűkült a külső és a belső kereslet is. A belső kereslet összetevői közül a lakosság fogyasztása, továbbá a vállalkozások felhalmozása is jóval erősebben csökkent a feltételezésnél.
Ezt a helyzetet részben a kényszer, részben a gazdasági szereplők változó, a piacgazdasági körülményekhez igazodó magatartása alakította ki. A fogyasztók ugyanis már nem költik jövedelmük nagy részét az éppen kapható árucikkek megvásárlására, mint a hiánygazdaság körülményei között, hanem a liberalizált környezetben, kínálati piaci viszonyok között, még erősen csökkenő reáljövedelem mellett is – igaz, rétegenként igen differenciált mértékben és igen különböző motívumok alapján – inkább a megtakarítási hajlam nőtt.
Be kell vallanom őszintén, hogy ilyen gyors és gyökeres magatartás-változásra a több évtizedes beidegződésekkel szemben nem számoltunk. 1991-nek az is egy nagy tanulsága, hogy azzal, hogy a keleti kereskedelmünk összeomlott, azzal, hogy rátértünk a világgazdasági árakra és elszámolási formákra, azzal, hogy lényegesen csökkentettük a támogatásokat, azzal, hogy kinyitottuk a magyar gazdaságot, liberalizáltuk a gazdaságot, liberalizáltuk az árakat, azzal lényegében nemzetközi versenyhelyzetbe kerültünk, aminek az egyik és a legfőbb tanulsága és ma is tartó hatása, hogy az addig felhalmozott magyar állótőke – az eszközök, gépek, berendezések – jelentős mértékben leértékelődött, és ugyanez történt a munkaerővel is bizonyos területeken.
(18.10)
Ez a felszínen eladhatatlan termékekben és növekvő munkanélküliségben jelenik meg, de ha az ember az újratermelés szempontjából, a fellendülés szempontjából vizsgálja ezt a helyzetet, akkor tisztában kell lennie azzal, hogy mire a magyar gazdaság ezt a veszteséget bepótolja, mire az elavult termelőeszközöket lecseréli, mire korszerűsíti a technológiát – ideértve az emberek tudását, szaktudását is ", ahhoz idő kell, idő telik el. És amikor itt folyton a jövedelemtermelés vagy a jövedelemképződés elégtelenségéről beszélnek, mindig elfelejtik ezt a tényezőt, hogy ez az egyik alapvető gond. Annál jobbak az eredmények, hogy sikerült piacot váltani, az adósságot kézben tartani – tehát az alkalmazkodás ilyen szempontból is meglepően jó.
Tisztelt Országgyűlés! A költségvetéssel kapcsolatban elsőként arra szeretnék kitérni, miért nem nyújtott be a Kormány év közben pótköltségvetési javaslatot, miután a hiány meghaladta a tervezettet.
Az állami pénzügyeket szabályozó 1979. évi II. törvény még nem foglalkozott a pótköltségvetéssel. Az 1991. évi költségvetési törvény határozta meg első ízben a pótköltségvetési törvényjavaslat készítésének kötelezettségét arra az esetre, ha a költségvetés teljesítésénél mutatkozó eltérések hatása a Kormány hatáskörében nem ellensúlyozható. Az 1991. évi költségvetési folyamatok alapján a hiány nagyobb arányú túllépésének veszélye szeptemberre vált nyilvánvalóvá. Az Állami Számvevőszék jelentésében most és utólag június hónapot jelöli meg – ezzel azonban vitatkoznom kell, mert a június végi hiány 51 milliárd forint volt, ami ugyan meghaladta az éves előirányzat időarányos részét, a törvényben jóváhagyott 78,8 milliárd forint hiányt azonban első ízben a szeptemberi mérlegben kimutatott, októberben rendelkezésre álló hiány haladta meg, ami 87 milliárd volt. A Kormány ekkor áttekintette a költségvetés helyzetét, és november közepén döntött a központi költségvetési szervek és egyes elkülönített állami pénzalapok támogatásának csökkentéséről, illetve az alapok közötti átcsoportosításáról.
Az 1992. évi költségvetési törvényjavaslat indokolásában a Kormány részletesen foglalkozott az 1991. évi helyzet bemutatásával, az 1990. évi adótúlfizetések nagyarányú visszaigénylésével, az év során szükségessé vált többletkiadásokkal, és az ennek következtében emelkedő hiánnyal. Idézek belőle: "Az állami költségvetés 1991. évi várható hiánya 102 milliárd forint körül prognosztizálható – ez a jóváhagyottnál mintegy 24 milliárd forinttal több." A finanszírozásáról pedig azt jelentettük, hogy a hiány jegybanki hitellel és államkötvénnyel nem fedezett részének forrását a forgalomban lévő kincstárjegyek állományának csaknem 38 milliárd forintnyi emelkedése megteremti. Vagy másutt: az 1991. évi költségvetés várható hiányát a Magyar Nemzeti Bank által nyújtott 60 milliárd forint hitel, a 15 milliárd forint összegben értékesített államkötvények és a forgalomban lévő kincstárjegyek állományának növelése vélhetően teljes mértékben fedezi. Hozzátartozik még a kérdéshez, hogy a társadalombiztosítás év végén tartósult 15-20 milliárd forintos hitel-igénybevétele is megjelent, amely a forgóalapot terheli, és így annak forrásigényét növeli.
A Kormány tehát – ha nem is önálló előterjesztés formájában, de – bemutatta az 1991. évi hiány várható növekedését. Akkor emiatt, illetve a kincstárjegy-kibocsátás növelése miatt kifogást senki sem emelt.
A Kormány a pénzügyminiszternek a kincstárjegyről szóló 1987. évi 23. törvényerejű rendeletének megfelelően járt el, amikor az állam a rövid lejáratú hitelszükségletének fedezetére kincstárjegyet bocsátott ki – év közben ugyanis az állami forgóalapot kell annak szükségletei szerint finanszírozni.
Az Állami Számvevőszék megállapításával ellentétben, a Kormány úgy látja, hogy a pénzügyminiszter nem sértette meg az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvényt.
Tisztelt Országgyűlés! Az államháztartás két legnagyobb alrendszerének, az állami költségvetésnek és a társadalombiztosítási alapnak az 1991. évi viszonyát két lényeges kérdéskör határozta meg. Egyfelől az állami és a társadalombiztosítási költségvetési, majd zárszámadási törvények meghatározták mindazokat a tételeket, amelyeket az állami költségvetés megtérít a társadalombiztosításnak. A Pénzügyminisztérium és az alap kezelőjének egyes kérdések tételes elszámolása körében zajló vitáját az 1990-es évre vonatkozóan a tb. zárszámadásakor a Parlament zárta le. Be kell látnunk, hogy a társadalombiztosítás jelenlegi számviteli-informatikai rendszere, tárgyi és személyi feltétele képtelen arra, hogy rendszeresen tételes, ellenőrizhető listát és értékelhető összegzést adjon – és főleg időben adjon – azokról a kiadási tételekről, melyeket a tb. folyósít, de az állami költségvetés megtérít. Ezért a felmerülő kiadásokat jelenleg is havi arányos pénzellátással térítjük, az alap kezelője pedig havi egy-egy összegű pénzforgalmi kiadást közöl, körülbelül a tárgyhónapot követő ötödik"hatodik hét – nem nap: hét! – elteltével. Hát ez éppen nem a huszadik század végi finanszírozási kapcsolat… S ha ehhez hozzávesszük a néha hónapokig elhúzódó nyugdíj-megállapításokat, a betegkártya kapcsán lezajlott – ügyfelek idegeit próbára tevő – jeleneteket, de a budapesti, Pest megyei egyéni járulékfizetők elszámolási nehézségeit is, akkor nyilvánvaló, hogy a társadalombiztosítás önmagában képtelen megfelelni a lassan már működőképességét is veszélyeztető kihívásoknak. Ezért kívánja a Kormány – külföldi hitellehetőség bevonásával is számolva – fejleszteni, korszerűsíteni a társadalombiztosítás infrastruktúráját – enélkül ugyanis nincs társadalombiztosítási, egészségügyi és nyugdíjreform.
A másik lényeges kapcsolat az állami garancia kérdése: minden finanszírozási, bevételi gond ellenére, 1991-ben is, az állami költségvetési megelőlegezésnek köszönhetően, az ellátások folyósításának pénzügyi vagy technikai akadálya nem volt.
Az önkormányzatok gazdálkodása tekintetében az 1991-es év megtervezésének fő szempontja – a folyamatosan nehezedő feltételrendszer lehetőségein belül – az új önkormányzati rendszer stabilizálása, működőképességének megőrzése volt. A helyi önkormányzatok 1991-ben mintegy 390 milliárd – közel 400 milliárd – forint tárgyévi forrással rendelkeztek, az előző évi pénzmaradvány, ideiglenesen átvett pénzeszközök nélkül. Ez az összeg a tervezettnek megfelelt, és mintegy 28%-kal haladja meg az előző évi szintet. Az önkormányzatok működőképessége kivétel nélkül biztosított volt.
A helyi önkormányzatok 1991. évi tényleges kiadásának 82,5%-át teszik ki a működési kiadások, 16%-át a fejlesztési kiadások. Ez az arány azt jelenti, hogy a működési kiadások felé tolódott el a kiadási struktúra. Szinte valamennyi önkormányzat súlyponti feladatává tette a szociális ellátások területén jelentkező feladatok megoldását.
Az önkormányzatok tulajdonviszonyainak rendezése 1991-ben felgyorsult, mivel a jogszabályi feltételek ebben az évben váltak teljessé. A vagyonátadás azonban többéves folyamat, melynek keretében nemcsak szűken vett gazdasági kérdéseket kell rendezni.
Végezetül szólni kell az államháztartás egészének helyzetéről. Az államháztartás – s benne az állami költségvetés – adóssága 1991-ben tovább nőtt.
(18.20)
Az 1991. évi költségvetési törvényben szabályozott belföldi államháztartási adósság 1991. év végére meghaladta az 1750 milliárd forintot. 1750 milliárd forintot! A magyar megtermelt jövedelem '92-ben 3 ezer milliárd forint lesz, ehhez tessék viszonyítani.
A külföldi adósság összege – ez a belföldi – 122 milliárd forint volt. A belföldi adósság az 1991. évi megtermelt jövedelem több mint háromnegyede, 75%-a, a külföldi adósság együtt pedig több mint négyötöde, 81 és fél százaléka a megtermelt jövedelemnek.
Meg kell jegyeznem, hogy ezek az adatok nem tartalmazzák az 1991 végén megszűnt lakáskötvények hitelelengedése miatti mintegy 82 milliárd forintos összeget. Az állami költségvetés – tehát nem az államháztartás – belföldi adóssága 1991 végén elérte a 932 milliárd forintot. Ez egy év alatt az Állami Számvevőszék által felülvizsgált 1990. év végi összeghez képest 142 és fél milliárddal lett magasabb. Növelték a költségvetés belföldi adósságát az 1991. évi hiány finanszírozását szolgáló hitel- és értékpapír-műveletek, valamint a törvényi előírás alapján a költségvetési forgalom bővítésére felvett 40 milliárd forint jegybanki hitel is.
Csökkentette viszont a költségvetés terhére, illetőleg a privatizációs bevételekből eszközölt 13 milliárd forint, illetőleg csaknem 10 és fél milliárd törlesztés és kötvény-visszavásárlás. A teljes belföldi államadósságból 1991. december végén 837 milliárd forint MNB-vel szemben fennálló hiteltartozás, 95 milliárd forint pedig államkötvény és kincstárjegy-tartozás formájában állt fenn.
A költségvetés külföldi adóssága csaknem 61 milliárd forinttal lett magasabb 1991 folyamán, az Állami Számvevőszék által ellenőrzött 1990 végi bázishoz viszonyítva. Növelték a tartozást egyfelől a Világbanktól eszközölt hitelfelvételek, részben a már korábban engedélyezett, részben új programok megvalósítására, másfelől az Európai Közösség és a 24-ek országcsoportja által Magyarországnak nyújtott hitelek további részleteit is igénybe vettük. 1991 végén a külföldi adósságból csaknem 86 és fél milliárd forint állt fenn kormány-, közel 36 milliárd forint pedig világbanki hitel formájában.
Az államháztartás nem említett adósságelemei közül az ország külföldi tartozásainak forintban kifejezett összege a forintvaluta hivatalos leértékelése miatti növekedésből adódik. Tehát amikor árfolyamot értékelünk le, ha a forintot leértékeljük, akkor automatikusan az állam terhére számoljuk el a leértékelési veszteséget, illetve különbözetet. Ez 1991 végére csaknem 778 milliárd forintra emelkedett.
Tisztelt Ház! Összefoglalva az 1991. évet, ennek középpontjábn a gazdaság átalakítása, az infláció mérséklése, valamint a piacgazdaság építésével együtt járó szociális gondok enyhítése állt. A költségvetésen keresztül a jövedelemátcsoportosítást valamelyes sikerült mérsékelnünk úgy, hogy a kiadások belső arányai a társadalmi és gazdasági követelményekhez is igazodtak. Javaslom és kérem, hogy az Országgyűlés az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény 10. § (1) bekezdésének a) pontja alapján beterjesztett, a Magyar Köztáraság költségvetéséről szóló 1990. évi CIV. törvény végrehajtásáról szóló jelentést vitassa meg. A beterjesztett törvénytervezet szerint kérem, hogy a Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetésének fő összegeit 858 882,4 millió forint bevétellel és 973 038 millió forint kiadással, 114 155,6 millió forint hiánnyal hagyja jóvá.
A költségvetés kiadási előirányzatainak teljesítését a törvénytervezet 1. számú melléklete fejezetenként, költségvetési címenként, alcímenként és kiemelt előirányzatonként tartalmazza. A költségvetés bevételi előirányzatainak teljesítéseit pedig a 2. számú melléklet részletezi. A megnövekedett hiány fedezetére szolgáló forrásokról a törvénytervezet 4. §-a szerinti bontásban a költségvetési törvény 7. §-a (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a pénzügyminiszter rendelkezett.
Az elmondottak alapján kérem a tisztelt Háztól a Magyar Köztársaság 1991. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalását, elfogadását és a Kormány mentesítését az 1991. évi állami költségvetéssel kapcsolatos kötelezettségek tekintetében. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
