RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ)
RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ)
RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Kérdésem arra vonatkozik, hogy az ország jelenlegi és jövőbeni jogászigénye nem áll összhangban a jogászképzés létszámadataival.
Többször hallunk az évekig elhúzódó peres ügyekről, amit többek közt létszámhiánnyal indokolnak. Igazságügy-miniszter úr a bírák, ügyészek béremelésének indoklásánál a béraránytalanságok mellett a létszámhiányra is hivatkozott. Azt gondolom, hogy a több bértől még nem nő meg a jogászok száma, a jogi végzettségűek száma, pusztán átrendeződnek, de akkor nem az igazságszolgáltatás, hanem a társadalom más területén keletkeznek hiányok.
A jogállamiság, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a gazdaság legkülönbözőbb területein a jövőben jóval több jogászra van szükség, lényegesen nőtt a jogi karokra jelentkezők száma, az idén körülbelül ötszörös a túljelentkezés. Ugyanakkor az elmúlt évben a négy jogi kar közül három karon kevesebb hallgatót vettek fel, mint azt az irányszámok jelezték. Az idei keretszámoknál, amit az egyetemek adtak meg, szintén helyenként a tavalyihoz képest kisebb keretszámot jelöltek meg.
Általában is igaz, hogy az elmúlt években a jogi karokon szerényebb mértékű növekedés tapasztalható, 15–20%-os, mint a többi karon, például a közgazdász, műszaki, bölcsészettudományi, természettudományi karokon, ahol 30–40%-os növekedés van.
Természetesen mindenhol nehézséget jelent a személyi és tárgyi, pénzügyi feltételek nem kielégítő volta, de úgy látszik, a különböző egyetemek nem egyformán tesznek erőfeszítéseket a létszám növelésére. Az egyik karnál egészen abszurd indoklással is találkoztam, mármint azzal, hogy azért nem tudnak több hallgatót felvenni, mert a gyakorlat, az igazságszolgáltatás, közigazgatás olyan mértékben szívta el a kiváló oktatóikat, hogy nem maradtak. Ne adj' Isten, nehogy ott, ahol a gyakorlatnak nincs elszívó hatása, ott növeljék a hallgatók számát, mert nincs rá szükség a gyakorlatban.
Szeretném, ha már az idén valamilyen változást lehetne elérni, hiszen rendkívül nagy lesz a jogászigény, és a fő probléma az, hogyha idén tudunk is valamit elérni, annak majdnem közel egy évtized múlva lesz majd hatása.
Azt gondolom, hogy az egyetemeknek is van bizonyos szerény, korlátozott lehetőségük a helyzet változtatására, óraszámcsökkentéssel, felesleges anyagok csökkentésével, külső oktatók meghívásával, amivel lehetne a teremgondokat, létszámgondokat enyhíteni, de emellett, azt hiszem, hogy a segítség más módjára is szükség van. Ezért két kérdésem van miniszter úrhoz.
Kérdésem az, hogy helyesnek tartják-e a jelzett tendenciát? A második kérdés pedig az, hogy tiszteletben tartva az egyetemek autonómiáját, mit kívánnak tenni ennek a helyzetnek a megváltoztatására? Várom a válaszát. Köszönöm. (Taps.)
