BAKÓ LAJOS (MDF)
BAKÓ LAJOS (MDF)
BAKÓ LAJOS (MDF) Köszönöm a szót, tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nagyon megtisztel, hogy Lakos László képviselő úr ilyen élesen támadta fölvetésemet – ez némileg felbátorít arra, hogy ilyen késői órán is megpróbáljam védelmezni szerény javaslatomat. A tőzsdei ár, határozottan nem a termelők által kedvezményezett és jónak talált minimálárak ellen, hanem a tőzsdei árképzés mellett szeretnék szólni. Elnézést, hogy visszaélek türelmükkel háromnegyed órával a hivatalos ülésbezárás után.
Jómagam – elnézést, hogy az elején magammal kezdem – többször próbálkoztam azzal, hogy itt a Parlamentben a tőzsdei viszonyokról valamiféle módosítási javaslatot terjesszek elő. Mindeddig nem sikerült, úgyhogy megnyugtatom Lakos László képviselőtársamat: nagyon valószínű, hogy a Kormány ebben az esetben sem fogja elfogadni ezt a fajta logikát. Ha megnyugtatja ez, akkor efelől alapvetően nyugodt lehet. De miután megszólíttattam, talán önmagam védelmében is elmondom a következőket.
Magyarország óriási lehetősége, hogy ennek a térségnek, a közép- és kelet-európai térségnek a banki, pénzügyi, tőzsdei és biztosítási központja legyen. Ezt már nagyon sokszor mondtam. Most miért mondom ezt a hármat? Azért, mert ez a három terület nagyon szoros szimbiózisban működik együtt: igazából nem lehet tudni, hogy meddig tart az egyik és meddig a másik. Bármilyen furcsa, ehhez hozzátartoznak az árutőzsdei műveletek is, aminek most itt egyetlenegy szeletéről van csupán szó: ez pedig a tőzsdén forgalmazható termékek, tömegtermékek minimálára.
Tulajdonképpen Lakos László képviselő úr elmondta az én érveimet, elmondta helyettem – úgyhogy akár mondhatnám azt is, hogy ő az én javaslatom mellett érvelt. Ilyen kifejezéseket használt: jóllehet a termelők biztosítására csak az állami védelem nyújt biztosítékot – de utána hosszan fejtegette, hogy ez a biztosíték gyakorlatilag nem ér semmit. Az ő szavait idézve: a legalacsonyabb ár nem garantál senkinek semmit, nem jelent garanciát…, mert a felvásárlók kijátszották; nem több, mint egy reménysugár. Ehhez kapcsolódva az én javaslatom: ez nem! Tehát egyezzünk meg abban – Lakos László elmondta –, hogy ez egy hamis reménysugár. Én óva intem attól a termelőket, hogy egy hamis reménysugár alapján elkezdjenek dolgozni, elkezdjenek vetni, elkezdjenek beruházni, hitelt felvenni – magyarul: próbáljanak megélni a piacról, arról a piacról, ami nincs. Ezt tehát vele egyetértésben megállapíthatjuk.
Ezzel szemben mi az, amit javasolni tudnék?
A hamis ígéretek példája az, hogy Magyarországon előfordult az utóbbi két évben, hogy egyszer, először, a termelők rúgták fel a megkötött szerződéseket – amikor számukra nézett ki kedvezőnek a piac –, ezt követően pedig a felvásárlók rúgták fel egyoldalúan a már megkötött szerződéseket. Úgyhogy, ha tetszik, ez Magyarországon ma 1:1 áll, de biztos, hogy ezt a meccset nem érdemes tovább játszani, tehát más megoldást kell kitalálni.
Mi lehet ez a másfajta megoldás? Az első és nagyon fontos kérdés, ugye, a termelő biztonsága. Éppen ezért aggódva teszem ezeket a javaslatokat, de kénytelen vagyok még néhány gondolatot elmondani – mint mondtam –, talán saját magam lelkiismeretének megnyugtatására és védelmére.
Az első tehát, hogy védjük a termelő biztonságát. Ez a javaslatom esetleges elfogadása – de természetesen nagyon komoly logikai átállítódás, logikai váltás – után megteremthető. A másik, nagyon lényeges, a szerződések biztonsága, a szerződések betartása – ha tetszik; betartatása – minden áron. Ez a másik nagyon fontos tényező. Ez a fajta gondolkodás, amit én javaslok, mind a kettőt biztosítani tudja. Hogyan?
Most abba a rendkívül bonyolult szisztémába nem kívánok belemenni, hogy egy tőzsdén megkötött szerződés hogyan tartódik be. Egyet higgyenek el, hogyha most nem is fejtem ki, az önök védelmében: ezek a szerződések megtörténnek akkor is, hogyha az egyik fél nagyon sokat veszít rajta, vagy a másik fél nagyon sokat nyer. Ez teljesen közömbös. Az adott szerződés a megfelelő határidőre teljesítést nyer. Ennek megvan az egyébként nagyon bonyolult mechanizmusa – de működik. Ennél jobbat még sehol a világon nem találtak ki.
Mielőtt rátérnék a részletekre, hogy a termelő biztonsága hogyan teremthető meg ezzel a logikával, még egy alapvető ellenvetésre kitérnék – ez pedig a Kormány ellenvetése volt, akik azt mondták, hogy ez az észak-amerikai típusú termelői biztonságbiztosítás nagyon idegen a magyar gondolkodástól, és sokkal inkább a nyugat-európai szisztéma, ami megfelel. Hát, véleményem szerint nem felel meg – ezt az általános vitában elmondtam –, egyszerűen azért nem felel meg, mert a nyugat-európai típusú biztosítási modell rendkívül költséges, óriási tőkeigényt jelent.
Nem ismétlem Lakos Lászlót. Ez a minimálár nem biztosít semmiféle biztonságot, mert nagyon egyszerű: a Kormánynak nincsen meg arra a pénze, hogy egy országos méretekben ez alá süllyedő gabonaárat esetleg valami hatalmas felvásárlással vagy pénzzel kompenzáljon.
Ez fizikailag lehetetlen, tehát nem működik.
Na most ezzel szemben mit tud tenni a termelő, mondjuk, szeptemberben az aratás után?
Három variáció van. Az egyik az, amikor saját üzletkötést végez, a másik az, amikor lekötött, és ehhez kapcsolódik, tehát a tőzsdén határidőre leköt egy üzletet. Ez az üzlet biztos, hogy teljesítésre kerül, ezzel el tud menni egy bankhoz. Ez egy tökéletes váltó arra, hogyha egy jól működő bankban a megfelelő képzettséggel rendelkező hivatalnok ezt végiggondolja, akkor tudja azt, hogy erre a biztos szerződésre legalább annak akár 50 vagy 60 százalékos erejéig nyugodtan és mindenféle garanciális probléma nélkül hitelt adhat. Tehát ez egy teljesen tökéletes védelmezett hitel.
És a harmadik az úgynevezett kettős feladás. Erről is engedjenek meg néhány szót.
Na most az üzletkötéssel hogy működik ez? A termelő végiggondolja szeptemberben, hogy őneki mekkora területe van, mekkorák a költségei, mekkora a minimális nyereséghányad, amit szeretne realizálni. Ezt megnézi, hogy júniusban, mondjuk, amikor az ő termése beérik, éppen a tőzsdén akkor milyenre jegyzik a tőzsdei árakat. Ezt az árat megnézi, ha ez neki kedvező, azonnal nagy mennyiséget leköt a tőzsdén, és innentől kezdve nincsenek értékesítési problémái, mert ez a szerződés teljesülni fog, teljesen függetlenül attól, hogy a szerződés lejártának időpontjában mennyi a gabona ára. És ezzel akár – mint mondtam – bankhitelt is vehet fel. Ez valódi biztonság. Ellentében azzal a délibábos biztonsággal, amit egy jogszabályban meghatározott úgynevezett minimális ár jelent. Ez egy alaphelyzet.
A másik, a piac alapvető problémájára megoldás az úgynevezett kettős feladás. Ez hogy működik? Elnézést a rövid előadásért, de mondom, mint önmagam védelmében kénytelen vagyok. A kettős feladásnál az alaphelyzet az, hogy nyilvánvaló, hogy a vásárló a legalacsonyabb árat, az eladó a legmagasabb árat kívánja kikötni, mondjuk, szeptemberben. Ebben megegyezni nem tudnak, az biztos. Megkötik a tökéletes szerződést, amiben minden feltétel megvan, egyetlenegy dolog, a leglényegesebb ugye hiányzik, azt mondják, hogy az árban nem egyeznek meg, hanem – mondjuk – az ár a szerződés életbelépésének időpontjábani tőzsdei elszámolóár legyen. Ebben meg tudnak egyezni, ugyanis ez egy objektív dolog, ezt rendkívül nehéz manipulálni, legfeljebb rövid időre, egy-két napra vagy egy hétre, dehát az alapvetően nem befolyásolja ezt a szerződést. És még megvan mindkettőjüknek az a lehetősége, hogy rögeszméjüket a tőzsdén érvényesítve esetleg még az árfolyamnyereséget vagy -veszteséget, attól függően, hogy jól vagy rosszul ítélték meg a piaci ármozgásokat, saját maguknak realizálják. És amikor eljön a szerződés időpontja, mondjuk augusztusban a szállítás 15-e, akkor a 14-ei tőzsdei elszámolóárat beírják egyszerűen a szerződésbe, és ennek alapján a szállítást teljesítik, és innentől kezdve nincsen vita. És ez a szerződés ugyanúgy egy bizonyos, egy nagyon komoly biztosítékot jelenthet egy pénzügyi művelethez, mondjuk, egy hitelfelvételhez vagy váltókibocsátáshoz.
Elnézést, hogy ilyen végtelenül hosszan terheltem önöket, 9 perc 30 másodperc, igazából nem tudtam rövidebben elmondani.
Köszönöm szépen, hogy végighallgattak. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)
