SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a szavazás előtt a vitában elhangzott néhány kiemlekedő fontosságú kérdésre visszatérjek.
Az új társadalombiztosítási törvényt nagyon sokan szeretnék már látni, többen, a hozzászólók, sürgették ennek beterjesztését. A jelen beterjesztésben azonban korábbi vágyainktól és terveinktől eltérően ismét egy módosítással kellett előállnunk. Miért?
Októberben fogadtuk el azokat a hosszú távú, rövid távú, középtávú koncepciókat, amelyek kijelölték a társadalombiztosítás fejlesztésének irányait. Decemberben nyújtottuk be a most tárgyalandó törvényjavaslatot, és örömünkre szolgált, hogy néhány képviselőtársunk megállapította: a törvényjavaslat teljesítette azokat az előírásokat, amelyeket az ez év elejéhez szükségesnek ítéltünk korábban. Érthető, hogy már csak az időközben eltelt időszak figyelembevételével is megfogalmazódik képviselőtársaim némelyikében az az érzés, hogy jó lenne, ha már most benne lenne néhány olyan tétel, amelyről egyébként úgy döntöttünk októberben, hogy ez év első felében kell kidolgozni a rá vonatkozó dolgokat. Ilyen például az özvegyi nyugdíjak sorsának rendezése.
Nagyon egyetértek azzal a javaslattal, hogy legalább három új törvényt kellene alkotnunk – tehát nem úrjaírni a 75/II-est, hanem készíteni egy nyugdíjbiztosítási, egy egészségbiztosítási és egy balesetbiztosítási törvényt. Szükségesnek tartom azonban megemlíteni, hogy ezek mellett még a foglalkozás-egészségügyi törvényről sem érdemes elfeledkezni, hiszen ennek is lehetnek olyan biztosítási vonatkozásai, amelyek egyértelműbbé és rendezettebbé tennék a társadalombiztosítás egészének kérdését.
Ugyanakkor, nemcsak az Országgyűlés előtt álló egyéb törvényalkotási feladatokra, a munkában részt vevő kapacitás teljesítőképességére, hanem még egy szempontra kell hivatkoznom, nevezetesen arra, hogy ezek a már nagy ívű, a társadalombiztosítást évtizedekre megszabó törvények nem hozhatók meg az önkormányzatok nélkül.
Ezzel kapcsolatban hadd térjek ki azokra a gondolatokra és vádakra, amelyek a felügyelőbizottságok jogosítványaival kapcsolatban merültek fel.
A kormányzati előterjesztés azon a törvényi alapon áll, amelyet ez az Országgyűlés az önkormányzatokról és a felügyelőbizottságokról meghozott. Azt gondolom, szűkítő javaslatot nem tettünk, nem volt szándékunk valamifajta kormányzati koncentrációt létrehozni. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk, hogy ez a szakértői testület, amelyik a Parlament minden oldalának bizalmát élvezve kezdett el működni, nem teljesen azonos egy alulról választott, biztosítási képviselőkből álló testülettel. A két forma, a két irányítási forma jogosítványa sem lehet pontosan ugyanaz. Ez tükröződött az előterjesztésben.
Jelezni szeretném, hogy ugyanakkor a kormányzati szándék ennek a felügyelőbizottságnak a bizottsággal történő maximális együttműködése, és több olyan javaslatot, amely most itt egyetértést kíván adni a bizottságnak, támogatni fogok.
Ugyanakkor, csak hogy tisztázzuk, hogy nem kormányzati diktatórikus törekvések játszanak szerepet, megemlítem, hogy vannak olyan szabályozások, amelyek eddig vagy régebben kormányzati szinten dőltek el, és most közös akarattal ebben a törvényjavaslatban szerepelnek, tehát törvényerőre melkednek. A kormányzati felhatalmazások kérdését ugyanakkor néhány helyen szükségesnek tartottuk tisztázni és ehhez is az Országgyűlés hozzájárulását kérni, de olyan kérdésekről van szó, amelyek eddig mindig kormányzati döntések formájában valósultak meg, és valójában részletkérdések, nem jogosítványbővülések – például az utazási költségtérítés módja, a külföldi gyógykezelés költségeinek térítésére vonatkozó részletes szabályok és így tovább.
Képviselőtársaim egy része a radikális reformlépéseket hiányolja, más részük sokallja a megtett lépéseket. A legtöbb vita a körül, vagy a legélesebb vita, azt hiszem, politikai szempontból mindenképpen a legjelentősebb a körül jelent meg, hogy vajon kizárunk-e az egészségügyi ellátásból embereket vagy sem. Úgy fogalmaztunk, hogy állampolgári jogon járó, kötelező biztosítási rendszerről van szó. Ha úgy fogalmazunk, hogy állampolgári jogon járó, de járulékfizetés ellenében járó rendszer, akkor ezt legfeljebb célállapotként tekinthetjük. Vegyük figyelembe, hogy egy átmeneti időszakot kell végigcsinálnunk. Jelenleg nem fizet járulékot például – mint a tegnapi vitában ez előkerült – az egyetemista, aki szolgálati éveket szerez. Nem fizet járulékot a sorkatona, aki szintén szolgálati évet szerez. Elvileg egy biztosítási rendszerben kívánatos lesz megteremteni itt is a járulékfizetést, és a járulékfizető nem feltétlenül mindig az egyén; lehet a közösség, lehet a költségvetés. De ezt a rendszert egyik évről a másikra egyszerre rázúdítani a költségvetésre nem lehet.
Nemrégen tárgyaltuk végig a költségvetés problémáit, azt hiszem, hogy ezt magyarázni nem szükséges. Ugyanakkor most megszüntetni ezeket a kedvezményeket vagy szolgáltatásokat rendkívül antiszociális és hibás, meggyőződésem szerint elveinkkel ellentétes lépés lenne. Hiszen ha mereven értelmeznénk néhány benyújtott módosító indítványt, akkor kizárnánk a gyesen és a gyeden lévőket a jelenlegi ellátásból. Biztos, hogy nem ez volt a terve az előterjesztőnek. Csak szeretnék rámutatni, hogy nagyon körültekintően és világosan átlátható lépésekkel szabad csak előbbre mennünk.
Nagyon figyelemreméltónak tartom azt a gondolatmenetet, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy olyan embertársunk, olyan polgártársunk, aki nem fizeti be a járulékot, kétfajta lehet – hogy így mondjam –, olyan, aki nem tudja befizetni a körülményeinél fogva, és olyan, aki nem akarja befizetni. Aki nem tudja befizetni, az az előterjesztés szerint a helyi önkormányzatok segítségével hozzájut a szolgáltatáshoz. Méghozzá a jelen évben – egy átalány alapján. Azon átalány alapján, amelyet a tisztelt Ház egy 2,6 milliárdos költség formájában a költségvetési szavazás során már megszavazott. Azon polgártársainkkal szemben, akik pedig tudatosan nem fizetik be ezt a járulékot, a szokásos eljárási módon fel kell lépni, és rájuk kell kényszeríteni, hogy fizessék be, ha ez az ő szabad akaratukon múlik, hogy be tudják-e fizetni vagy sem.
Nem célja a változásoknak, hogy kizárjon rétegeket. Remélem, hogy sikerül ezeket a félelmeket eloszlatni. Különösen fontosnak tartom, hogy megemlítsem a gyermekek ellátásának a kérdését. A törvényjavaslat egy megfelelő paragrafusának egyik pontja rögzíti, hogy a gyermekeket el kell látni, hiszen még azok a gyermekek sem maradhatnak ellátatlanok, akiknek a szülője saját gondatlansága vagy rosszhiszeműsége folytán lép ki a biztosításból. Amelyből nem lehet kilépni – mint mondom –, mert kötelező biztosítás.
Megítélésünk szerint az eredeti törvényjavaslat egyértelműen rendezi ezt a kérdést, de úgy látszik, hogy képviselőtársaim egy része nagyobb biztonságot akart, és még külön megfogalmazást nyújtott be módosító indítvány formájában, amely ezt a kérdést hangsúlyozottan kiemeli. Ezek azok a döntések, amelyeknél – megítélésünk szerint – akár megszavazzuk, akár nem szavazzuk meg azokat, ugyanaz a végeredmény. És ez a legfontosabb, hogy az ellátatlanok körét ne hozzuk létre.
Nem tudjuk támogatni azokat a javaslatokat, amelyek a társadalombiztosítási alap költségvetésével kapcsolatosak, amennyiben irreálisan magasnak minősítik a tb-alap bevételeit, vagy pedig – egy másik frakció oldaláról – irreálisan alacsonynak tartják. Az előterjesztő ilyenkor némi megnyugvással veszi tudomásul a kétoldalú értékelést. Ettől függetlenül az alapvető probléma megmarad, a tb-alap költségvetésében bizonytalasági tényezők vannak, és egy nullszaldós költségvetés mindig aggályokat ébreszt a teljesíthetőség tekintetében. Jobb lenne, ha olyan állapotban lennénk, hogy egy bizonyos tartalék teljesítése vagy felhalmozásának teljesítése, vagy nem teljesítése lenne a végeredmény. Sajnos, nem ez a helyzet.
De éppen ezért fogjuk támogatni azt a javaslatot, amely a társadalombiztosítási alapok vagyonnal való feltöltésével kapcsolatos.
Hosszú távon mindenképpen szükséges arra gondolnunk, hogy azokat a szolgáltatásokat, amelyek jelenleg egy rendelet vagy törvény folytán biztosítják az ellátást az állampolgárok egy csoportjának, azt ténylegesen kiszámított járulékfizetés formájában garantáljuk. Ez azonban – mint már említettem – a költségvetés teherbíró-képességétől is függ.
Felmerült az a kérdés, hogy vajon mennyire lesz elegendő ez a 2,6. Azt kell mondanom, hogy mint átalány nem jelent problémát, de a nagyságrendjét tessék figyelembe venni, ez 370 ezer embernek hat havi teljes egészségügyi és gyógyszerellátását biztosítja.
Volt néhány olyan kritika, amelyre nagyon élesen kellett volna válaszolnom, de a részletes vita során a kritizáló egész más módon nyúlt a kérdéshez, ezért figyelembe veszem elnök úrnak az órájára utaló kezét, és lerövidítem a mondanivalómat.
Egy kérdésről azonban muszáj beszélnem, és ez a nyugdíjemelések időpontjának sarkalatos kérdése. Az előterjesztés kétszeri nyugdíjemelést kíván évente; és ez az első döntés, egyszeres vagy kétszeres. Akármilyen optimista vagyok, a következő évek inflációját tekintetbe véve mégis szükségesnek látszik a kétszeri emelés, amely finomabb hozzáigazodást tesz lehetővé.
A következő problémakör, hogy ez mikor történjék. Az egyik javaslat januárt és júliust, a másik márciust és szeptembert mond. Amennyiben a kétszeresben biztosak vagyunk, akkor ennek a kérdésnek a súlya valamivel kisebb. Ámde ezer gyakorlati szempont szól amellett, például, ha januárban fizetésemelés történik, az január közepére, február közepére jelentkezik a tb-nél, és így lehet márciusban utána belőle nyugdíjemelést konvertálni. Ezért mi a rendszerben a márciusi és a szeptemberi emelést tartjuk jónak.
A harmadik problémakör azonban, hogy átmenetről lévén szó, idén mit kell csinálni, és hogy kell bevezetni az idevonatkozó rendelkezéseket, és itt sokkal több rugalmasságot lehet elképzelni.
Végezetül – figyelembe véve az elnök úr sürgetését – elhagyom azokat a részleteket, amelyeknek a kifejtésére remélhetőleg más formákat is találunk. Nem akarok elsődlegesen a lakosság számára szolgáló információkat erről a helyről megismételni.
Köszönöm a tisztelt Ház figyelmét, és kérem, hogy a módosító indítványokkal együtt a törvényeket megszavazni szíveskedjék.
Ha az elnök úr hosszúnak találta a mondanivalómat, bejelentem, hogy a költségvetési szavazás előtt nem kérek szót. (Taps.)
