EKE KÁROLY, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
EKE KÁROLY, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
EKE KÁROLY, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt örömömet szeretném kifejezni, hogy ez a napirend most délután, és ilyen simán és ilyen nagyszerűen napirendre kerülhetett, és talán azok, akik még hallgatják a rádióban vagy a televízió előtt a közvetítést, azok örülhetnek velünk együtt, hogy íme egy újabb emelés.
Mindenekelőtt azt szeretném elmondani, hogy azonban ez nem érinti azt a döntést, amit az Országgyűlés már meghozott, hogy ebben az esztendőben még a második nyugdíjemelés hátravan ezen a mostanin kívül.
A szociális bizottság nagyon sokat vitázott és csatázott azért, hogy lényegében a Kormány kezéből olyan formában kivegye ezt a kérdéskört, hogy az Országgyűlés maga döntsön a nyugdíjemelés módjáról, és most már törvény szabályozza azt, hogy ezeket az emeléseket ide kell a Ház elé terjeszteni. Sok vita előzte meg mindezt, de az 1975. évi II. törvény 44. §-ának (7) bekezdése most már új szabályozást ad ennek a kérdéskörnek, és ez gondolom, hogy a nyugdíjasok számára megnyugtató.
Régi kérése volt ez a Nyugdíjaskamarának is, meg az Érdekegyeztető Tanács is kérte, hogy ebben a kérdésben jussunk egyezségre, és valósuljon meg az, hogy a Parlament döntsön.
A végrehajtásként külön határozatban az Országgyűlés 8/1992. határozata 3. pontja kérte fel a Kormányt, hogy terjessze a Ház elé a korrekciós javaslatot is, már ennek az újfajta intézési módnak a következménye. És örülünk annak, hogy a Kormány vállalta a felelősséget azzal szemben is, amiről miniszter úr szólt a bevezetőben, hogy a kintlevőségei a társadalombiztosításnak nem fogynak, hanem még inkább nőnek. Mégis itt most egy nagyon fontos lépés történik, hogyha a tisztelt Országgyűlés jóváhagyja a beterjesztett javaslatot, mert az értéküket vesztett nyugdíjak ügyének a rendezése tulajdonképpen elkezdődik ezzel a mostani vitával. Ugyanis a régebben megállapított nyugdíjak általában csak a szociális szempontok alapján nyertek rendezést, és az a régi vágya a nyugdíjasoknak, hogy vegyék számba a munkában töltött éveket is, és vegyék számba azt az összeget is, amivel a Társadalombiztosítási Alapot gyarapították, hogy ez is előkerüljön, és mód legyen arra, hogy ezt figyelembe véve is korrigálják a nyugdíjakat.
A szociális bizottság ezt a mostani javaslatot általános vitára alkalmasnak találta, és úgy érezzük, hogy talán majd a következőkben még gördülékenyebben folyhat le egy ilyen országgyűlési vita, és még jobban találkozni tud a lakosság legszélesebb rétegeinek az óhajával, a nyugdíjasok óhajával.
(16.10)
Magyarországon 2 millió 300 ezer fölött van a nyugdíjasok létszáma; a lakosság több mint 20%-a nyugdíjas. Színes kép ez. A nyugdíjak, a nyugdíjszerű járulékok és egyéb ellátások, illetve külfönféle járadékok, például a rokkantsági járadékok, rehabilitációs járadékok tartoznak ebbe a körbe.
Most szakmai áttekintés történt, illetve történik a törvény vitájával az 1989 előtt megállapított saját jogú nyugdíjaknak a tekintetében; tehát egyértelmű, hogy a szolgálati időt figyelembe kell venni, illetőleg a befizetett összeget is figyelembe kell venni. Végre ez is megvalósulhat.
Mindenesetre ez az út kezdete. Bizottságunk kifejeztésre juttatta azt, hogy itt csak arról van szó, hogy egy csepp a tengerben, de elkezdődött, és remény van arra, hogy a következőkben ez a megoldási forma újra és újra a Parlament elé kerülhet, és természetesen az ország teljesítőképességéhez mérten, viszonyítottan, de rendezésre kerülhetnek ezek a régen húzódó kérdések.
Van itt azonban néhány olyan kérdés is, amely a szociális bizottság előtt már szerepelt, de a közvélemény elé még nem került. Egyik fogadóórámon Csengele községben fordultak hozzám emberek, 2100–2700 forintos nyugdíjukat reklamálták, hogy túl kevés. Most ebben a pillanatban 5700 forint a minimális nyugdíjhatár. Én azt mondom itt tisztelt képviselőtársaimnak, hogy ebből is majdhogy lehetetlen megélni. Hát akkor hogy élnek meg emberek a 2100–2700 forintos nyugdíjakból? Kénytelen voltam a panaszok alapján megnézni és eljárni, hogy lehet az, hogy a minimális nyugdíj 5700 forint, és mégis ilyen alacsony nyugdíjak léteznek. Higgyék el, hogy nem volt szívderítő, amikor azt állapítottam meg, hogy azok, akik elbírálták ezeket a nagyon alacsony nyugdíjakat, azok nagyon is humánusan jártak el ezekben az ügyekben, mert azoknak, akiknek megállapították a nyugdíját, a teljes fizetésüket szabták meg nyugdíjképpen. Tehát ha a teljes fizetésük ennyi volt, nem tehettek mást.
Több tízezer ezeknek a nyugdíjasoknak a száma; és én, élve a lehetőséggel, hogy most mint bizottsági előadó szólhatok a tisztelt Házhoz, szeretném felhívni az önök figyelmét is erre a több tízezer emberre, ezeknek a helyzetére. Én tudom azt, hogy a Társadalombiztosítási Alapból ezt az ügyet nem lehet rendezni, mert az a többiek rovására történne, de ezt mint szociális kérdést ajánlom az igen tisztelt Országgyűlés figyelmébe, és kérem, hogy mielőbb ebben a kérdésben is döntés születhessen. A szociális bizottság foglalkozik ezzel a kérdéskörrel, és a javaslatunkat majd ide fogjuk terjeszteni a tisztelt Ház elé.
Bizottságunk ezt a kérdést is napirenden tartja, és természetesen támogatjuk azt a lehetőséget, óhajtjuk ennek a valóraváltását, amit a Kormány most előterjesztett, kérve, hogy ez a korrekció megvalósulhasson. Én külön kérem szépen a tisztelt Házat arra, hogy lehetőleg minél előbb döntsünk a nyugdíjkorrekció ügyében, azért is, mert szeptember hónapban már esedékes az idei második nyugdíjemelés ügyében is a döntés, és hogy ha ezen a héten képesek lennénk dönteni, akkor júliusban már ezt a korrekciós többletet megkaphatnák azok, akikre tartozik.
Tehát még egyszer, hogy félreértés ne legyen, az 1989. január 1-je előtti időponttól megállapított saját jogú nyugdíjban részesülőkre terjed ki ez a korrekció, és a mértéke 3–18% között van, de minimum 200 forint. Egységesen 13%-os emelésben részülnek az első és második kategóriába tartozó rokkantak, és – ahogy miniszter úr szólt erről – az özvegyi nyugdíjkiegészítésben részesülők is, akik saját jogú nyugdíjjal rendelkeznek.
Tisztelt Ház! Segítsük ezt a bátor kormánykezdeményezést a valóra váltáshoz. Ajánlom, hogy vitassa meg a tisztelt Ház, és a szociális bizottság álláspontja szerint döntsön ebben a kérdésben.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
