MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ)
MOLNÁR PÉTER, DR. (FIDESZ) Köszönöm szépen. Kulin Ferenc azt állította, hogy a Hankiss Elemér meghallgatása során tételes cáfolatok hangzottak el pro és kontra. Szerintem ez az állítás nem felel meg a valóságnak, ugyanis az a helyzet, hogy valójában Hankiss Elemér cáfolta meg a vádakat, válaszolt meg a kérdésekre, számos dokumentumokkal, több száz oldalnyi dokumentumokkal, pontos információkkal, adatokkal. És hogy erre a kormánypártok képviselői a bizottsági meghallgatás során mennyiben tudtak szembehelyezni hasonló konkrétságú és hasonló alapossággal alátámasztott tételes cáfolatokat, érveket, erre hadd meséljem el azt a jellemző példát, amikor a múlt heti bizottsági ülésen egy fél óra hosszáig zárt ülésre került sor, ahol is a Magyar Televízió gazdálkodásának egy részletéről esett szó, és – a jegyzőkönyvben utánakereshető – semmilyen bizonyságot nem tudott szerezni a bizottság kormánypárti többsége, illetve a bizottság általában arról, hogy a zárt ülésen felmerült kérdések tekintetében a Magyar Televízió elmarasztalható a gazdálkodása miatt; majd amikor a zárt ülés befejezése után nyilvános ülésen folytatódott a meghallgatás, akkor Csurka István szót kért, és úgy összegezte véleményét, hogy a visszaélések szövevényes rendszere számára föltárulkozott, és ezek után az ő véleménye megvan a Magyar Televízió elnökéről és az intézmény működéséről.
Ilyen minőségű, ilyen színvonalú tételes cáfolatok azok, amikről Kulin Ferenc beszélt, és ilyen minőségűek azok a válaszok, melyeket Hankiss Elemér válaszaira viszonválaszként a kormánypárti képviselők meg tudtak fogalmazni, még hogyha árnyalatnyi különbség van is aközött – illetve talán nem is árnyalatnyi különbség, de alapvető különbség nincs, legfeljebb valamilyen színezetbeli különbség –, ahogy Csurka István ezt a maga stílusában meg szokta fogalmazni, a bizottsági ülés légkörét meglehetősen rossz irányba befolyásolva ezzel.
(12.30)
Annyit hadd mondjak még el ehhez ennek a példának az elmesélése után, hogy megítélésem szerint, amennyiben viszont az álláspontok egymással szembehelyezkedtek a bizottsági ülésen, és Hankiss Elemér cáfolatát a kormánypárti képviselők nem vették tudomásul, úgy összegezték a helyzetértékelésüket, hogy ők továbbra is megalapozottnak tekintik a gazdálkodási visszaélésekről szóló vádakat és hasonló dolgokat, ezért én szükségesnek tartanám azt, hogy a bizottság a végső álláspontja kialakítása előtt a Magyar Televízió elnökének jelenlétében hallgassa meg az Állami Számvevőszék véleményét.
Az Állami Számvevőszék elnökét szerintem meg kellene hívnia a bizottságnak, még ha tudom is, hogy Kulin Ferenc, a bizottság elnöke ezzel politikai okokból nem ért egyet. Meg kellene hívni az Állami Számvevőszék elnökét, valamint a Magyar Televízióban több hónapon keresztül alapos vizsgálatot folytató állami számvevőszéki alkalmazottakat, szakembereket; és meg kellene hívni azt a pénzügyminisztériumi biztost is, aki tavaly decemberben néhány nap alatt egy meglehetősen felületes vizsgálat során, amelytől egyes hírek szerint utólag maga is igyekezett elhatárolódni – szakmai presztízsét próbálta ezzel menteni, felteszem –: tehát egy ilyen alaposságú vizsgálatra alapozza Kulin Ferenc, alapozta a bizottsági jegyzőkönyv tanúsága szerint is az érveinek, Hankiss Elemért elmarasztaló véleményének a fenntartását.
Ez a pénzügyminisztériumi biztosi vizsgálat azon túl, hogy néhány nap alatt egy ember nyilván nem végezhetett valami különösebb megalapozott felmérést a Televízió gazdálkodásáról, egyértelműen politikai célokat is szolgált, megint csak Csurka István magas színvonalú, a költségvetéshez benyújtott módosító javaslatának alátámasztásául. Ezt a célt a pénzügyminisztériumi biztos meg is szolgálta.
Ennek nyomán született az a költségvetési döntés, ami meglehetősen nehéz helyzetbe hozta a Magyar Televíziót. Minden indoklás nélkül zárolta a költségvetési támogatásának csaknem egészét. Minden indoklás nélkül, hiszen Csurka István indoklása nélkül, eredeti indoklása nélkül, a pénzügyminisztériumi módosító javaslat pedig szintén indoklás nélkül lett benyújtva, tehát indoklás nélkül fogadta el a kormánypárti többség tavaly év végén a Magyar Televízió költségvetésének zárolását, költségvetéstől való megfosztását, amivel pontosan a közszolgálati műsorok és a kulturális értékek, a nemzeti kultúra értékeinek bemutatását szolgáló műsorok készítését nehezítette meg. Az, hogy Hankiss Elemér ilyen körülmények között is ezeket a funkciókat el tudta látni bizonyos mértékig a Magyar Televízió működtetésével, irányításával, az éppen hogy érdeme, nem pedig ellene fölhozható szempont vagy vád.
És itt hadd emlékeztessem még Kulin Ferencet mint a kulturális bizottság elnökét is, egy dologra. Ha már ő arra utalt a Fodor Tamás által idézett levelében, amelyben egy bizottsági törvényegyeztető megbeszélés elhalasztását rendelte el, tehát ebben a levélben arra utalt, hogy az ellenzék magatartása nyomán ő megkérdőjelezi azt, hogy az ellenzék valóban őszintén akarja-e a kompromisszumokat keresni a médiatörvényt illetően, és egyáltalán őszintén meg akarja-e hozni a médiatörvényt, hozzá akar-e járulni ehhez a maga munkájával és szavazataival.
Hadd emlékeztessek arra, hogy Kulin Ferenc írta a bizottság elnökeként február 7-ei keltezéssel azt a kulturális bizottsági levelet a miniszterelnök úrnak, amelyben a bizottság választ kért a miniszterelnök úrtól arra, hogy miért zárolta, milyen indoklással zárolta a Kormány – illetve a kormánytöbbség a Kormány javaslatára – a Magyar Televízió költségvetési támogatásnak csaknem egészét, hiszen – mint a levélben szerepel – a költségvetés vitája során ezt a módosító javaslatot a kulturális bizottság nem támogatta Csurka István indoklásával; a pénzügyminisztériumi csatlakozó módosító indítványról pedig nem volt alkalma a bizottságnak tárgyalni, ami külön is egy hosszú történet lenne, erről vitatkozni, hogy ez mennyiben sérti a parlamenti eljárás kívánatos szabályait. Mindenesetre a mi miniszterelnök úrhoz intézett levelünkben szerepel az, hogy a bizottság nem támogatta ezt a költségvetési döntést, hogy a Televízió költségvetését zárolja a Parlament; az Állami Számvevőszék jelentésére sem támaszkodhatott ez a döntés.
Tehát ezek után a bizottság tájékoztatást kért a levélben a miniszterelnök úrtól, hogy a Kormány akkor miért zárolta mégis a Magyar Televízió költségvetésének csaknem egészét, és milyen feltételekkel gondolja a Magyar Televízió számára ezt az összeget elérhetővé tenni. Azért kértük ezt a tájékoztatást, hogy a bizottság dönthessen arról – mint ezt a levél utolsó mondatában írjuk, mint Kulin Ferenc ezt a levél utolsó mondatában megfogalmazta –, hogy a bizottság kezdeményezze a Parlament előtt ennek a zárolt összegnek a feloldását.
Február 7-e óta elég hosszú idő eltelt, erre a levélre a miniszterelnök úrtól mind ez idáig nem kaptunk választ. Feltehetőleg elfoglalta őt az alelnökök előterjesztésére és a médiumelnökök leváltására tett hosszas eljárás során a különböző lépések megtétele. Viszont azt gondolom, hogy ezáltal éppen csak a leglényegesebb kérdéssel nem foglalkozott, azzal, hogy a Magyar Televízió a költségvetési támogatásához hogyan is juthatna hozzá, pontosan azért, hogy a kulturális értékeket nagyobb arányban, minőségibb műsorokban tudja bemutatni.
Ezek után én már csak azt szeretném megkérdezni, hogy ki is volt az ennek a történetnek a során, aki nem teljesítette alkotmányos kötelezettségét, ki nem ad, ki nem adott információt hónapokon keresztül a Parlament egyik bizottságának, és ki nem őszintén próbál kompromisszumokat keresni a médiatörvényt, illetve általában a nemzeti média működését illetően.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
