ANTALL JÓZSEF, DR. miniszterelnök:
ANTALL JÓZSEF, DR. miniszterelnök:
ANTALL JÓZSEF, DR. miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Hölgyeim és Uraim! Remélem, hogy nem fogja sem lebecsülésnek, sem buksi fejek megsimogatásának, sem sértésnek tartani Kövér László képviselő úr, ha semmiféle sértőt nem fogok mondani viszontsértegetésként az elhangzottakra. (Nagy taps a jobb oldalon.)
Elsősorban szeretném megköszönni a türelmét, mivel tegnap jelentette be, és nekem valóban nem volt módom tegnap felszólalni az itt járt Demirel török miniszterelnökkel és az utána folytatott további megbeszélésről.
Ami a konkrét kérdést illeti, először is szeretném tájékoztatásul azt elmondani, hogy semmiféle alkotmánysértésnek nem minősíthető ez az eljárás, hogy még nem került sor a kinevezésre, mivel az Alkotmány 40. § (2) bekezdése lehetővé teszi azt a Kormány számára, hogy az államigazgatás körébe tartozó területen a Kormány, illetve az általa kijelölt miniszter járjon el.
Ez tehát a legfelsőbb jogszabályi rendelkezés, amiből ki kell indulni: nem tekinthető tehát alkotmánysértőnek, hogy egy adott szituációban a Kormány – ezzel nem csökkentve a Kormány felelősségét – a Kormány egyik tagját kijelöli erre a feladatra, ennek az ellátására – ideiglenesen.
Az ideiglenesség valóban nincsen megfogalmazva, erre is vonatkozik az ésszerűség. Az ésszerűség azt is jelenti, hogy módja van a miniszterelnöknek megkeresni több szempontból a legalkalmasabb személyt ennek helyettesítésére, ez folyik, és a tisztelt Háznak is a feltett kérdésre bejelentem – a köztársasági elnök úrral is beszéltem erről –, hogy be fogom terjeszteni az új jelöltet. Azt a tényt viszont, hogy addig a belügyminiszter látja el, ezt semmilyen szempontból nem tartom kifogásolhatónak. Ez nem jelenti az összekeverését a szolgálatoknak, nem jelenti azt, hogy ezáltal beolvasztották a két civil titkosszolgálatot a Belügyminisztérium szervezetébe.
Mindnyájan jól ismerjük ennek a történetét, tudjuk, hogy mit jelentett a Belügyminisztériumhoz való tartozás a pártállam időszakában, mit jelentett ennek a kivétele az átmeneti időszakban, és azt nehéz lenne megjósolni, hogy célszerűségi vagy egyéb okok folytán egy elkövetkező időszakban vissza fogják-e esetleg a felelős belügyminiszter, illetve a vezetése alatt álló Belügyminisztériumba olvasztani ezt a szervezetet, vagy nem – nem vagyunk jósok. Én mindenesetre kijelenthetem, hogy semmiképpen nem szándékozom élni ilyen jellegű előterjesztéssel, és a kormányzatunknak e választási időszakában semmiképpen nem kívánom ezt megtenni, és gondoskodni kívánok arról, hogy előterjesztést tegyek arra a tárca nélküli miniszterre, aki felügyelni fogja a két civil szolgálatot. (Dr. Orbán Viktor: Mikor?)
(10.30)
Ugyanúgy nem tekinthető – ezt csak azért mondom, hogy átmeneti időben történik az indokolása – azért sem tekinthető, mint ahogy nem tekintette a tisztelt Országgyűlés azt sem abszurdnak, hogy a honvédelmi miniszter felügyeli a két katonai titkosszolgálatot. Egy felelős belügyminisztert semmi sem különböztet meg e vonatkozásban a felelős honvédelmi minisztertől, és nincs szervezeti összevonásról szó, de hangsúlyozom, ez a jövőre vonatkozik. Arra, hogy ugyanez megtörténhet.
A mai helyzet az, hogy ebben a választási időszak alapján létrejött kormányzásban én nem szándékozom semmiféle ilyen változtatást végrehajtani. Ezzel szeretnék elsősorban felelni. Másodsorban azzal, hogy előterjesztést fogok erre vonatkozóan rövid időn belül tenni. A harmadik, hogy őszintén örülök annak, hogy ilyen elismerő szavakat talált – ismét a sajtóval egyetértés- ben – Gálszécsy miniszter úrra, akinek a működését magam is pozitívan értékeltem, de mindig örülök, amikor a kormányból kiváló személyek – vagy más beosztású személyek – utólag olyan nagyszerűnek bizonyulnak mind a tisztelt sajtó, mind pedig az ellenzék előtt. (Taps a kormánypártok soraiban.) Vagy aki távozik magasabb beosztásból egy-egy minisztériumból vagy egy hivatalból, azonnal mint kiváló szakértő – szinte szakértői iskolává válik a bukás ebből a szempontból, vagy a kiválás. (Közbeszólás: Gerbovits!) Ezt mindenképpen örömmel nyugtázom, és a későbbiekben… (közbeszólás: Horváth Balázs is) … ennek mindenesetre megvannak ezek szerint az előnyei. Én őszintén örülök, és azt hiszem, hogy Gálszécsy miniszter úr egész minisztersége alatt nem kapott olyan nagyszerű sajtót, s annyi elismerést – sőt én bizonyos támadásokra is emlékezem a sajtóból, a korai időszakból –, mint amennyit a távozásával. Természetesen Gálszécsy miniszter úr nyugdíjazási kérelme teljesen normális, és teljesen a jogrendnek, egy jogállamiságnak megfelelően történt, és nyugdíjasként is a további kapcsolat fenntartása a Kormánnyal valóban felhőtlen, és semmiféle problémát nem okoz.
Ami pedig azt illeti, hogy a kormányzat milyen személyt vagy kit választ, valóban körültekintően kell ebben a kérdésben eljárni. Nem kívánom az ellenzékre hárítani azt a felelősséget… (közbeszólás az ellenzék soraiból: Helyes!) …, hogy az ellenzékkel egyeztessem a miniszter kijelölését, ezt bocsássák meg. (Taps, derültség a kormánypártok soraiban.) Ez a gyanú természetesen kár lenne, hogy felmerüljön, de kétségtelen, hogy nem lenne célszerű, hogyha a miniszter személye nem rendelkezne azokkal a speciális kritériumokkal, amit ez a kényes tárca nélküli miniszterség igényel, és éppen ezért hosszabb időt is igénybe vehet. (Közbeszólás: Mennyit?)
Az alkotmánysértést, és bármilyen mulasztást, nem tartom elfogadhatónak, még kevésbé azt, hogy ez a kormányzás egészére kiterjedően jelentene valamilyen nehézséget, és időt találtam a Kövér László képviselő úr által elmondott problémák kezelése közben is a tárca nélküli miniszter ügyével való foglalkozásra.
Ennyit szerettem volna válaszként elmondani. (Közbeszólás: Ez elég kevés!) Bár megjegyzem, hogy megítélésem szerint ez inkább interpellációs kérdés lett volna. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
