KÖVÉR LÁSZLÓ, DR. (FIDESZ)
KÖVÉR LÁSZLÓ, DR. (FIDESZ)
KÖVÉR LÁSZLÓ, DR. (FIDESZ) Köszönöm, Elnök úr. (Gáspár Miklós: Nincs megtámadtatás!)
A miniszterelnök úr kétség kívül szellemes válaszában igen kevés kérdésre válaszolt azok közül, amelyeket én feltettem. (Közbeszólás: Majd kedden!)
Először is: valóban lehetett volna interpellációt is benyújtani önhöz, azonban felhívnám a figyelmét, hogy jelen helyzetben ez további két hét késedelmet jelentett volna, az azonban már túlságosan sok idő az ideiglenességet tekintve, ami idáig eltelt, mert egy ilyen országban, mint a mienk, meg kell szokni, hogy az ideiglenesség néha 40 évig is eltarthat, ezt belátom.
Másodsorban: az ön által hivatkozott alkotmányos szakasz – egyébként én nem beszéltem alkotmánysértésről, csak arról, hogy a fennálló jogrendnek nem felel meg a jelenlegi helyzet – a következőképpen szól: "A Kormány az államigazgatás körébe tartozó bármely ügyben közvetlenül, vagy valamely tagja által intézkedhet." (Közbeszólás: Így van!) Igen nehezen tudom elképzelni, hogy ön, miniszterelnök úr, minden konkrét ügyben külön-külön felhatalmazza Boross Péter belügyminisztert, hogy járjon el Gálszécsy úr hivatalában. (Derültség a bal oldalon.) Tehát ez a fajta általános felhatalmazás e szöveghely alapján nem indokolható meg, amelyet ön megtett.
Továbbá emlékezetébe idézném, hogy kivált már az ön kormányából néhány miniszter – talán kevesebb, mint amennyinek kellett volna – (derültség a bal oldalon) , de mindenesetre nem Gálszécsy úr volt az első, s ezeket a miniszter urakat nem kísérte hasonló rokonszenv, mint Gálszécsy urat. És nem állja meg az az állítás a helyét, amelyet ön tett, hogy Gálszécsy úrról kifejezetten akkor kezdett el pozitívan nyilatkozni a sajtó és az ellenzék, amikor valami oknál fogva távoznia kellett. Ezek az okok máig nem ismertek – egyébként jelzem –, ez egy azok közül a kérdések közül, amelyekre nem kaptam választ.
Személy szerint is többször tettem olyan nyilatkozatokat, amelyekben örömömet fejeztem ki, hogy ezen a meglehetősen kényes politikai területen sikerült olyan embert találni, akivel az együttműködése az ellenzéknek jónak mondható, és akivel kifejezetten korrekt kapcsolatokat tud ápolni. Lehet – mint ez is felvetődött –, hogy ez a korrekt kapcsolat, és a sajtóval való korrekt kapcsolata volt a miniszter úrnak az a szálka sokak szemében, amely odavezetett, hogy neki távoznia kellett. (Közbeszólások a kormánypártok soraiban: Na! A kis hamis! – Zaj.) Köszönöm szépen.
Egyébiránt külön is szeretném megköszönni a tisztelt kormánypárti képviselő urak türelmét, hogy 30 másodperccel túlléptem az időt. (Taps.)
Határozathozatal ügyrendi kérdésben
