MÉCS IMRE (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Rövid leszek. Úgy gondolom, hogy mint képviselő, nem köszönhetem meg az Alkotmánybíróságnak két bölcs döntését. Ezt magánemberként teszem. Az egyik, amit a halálbüntetés alkotmányellenességéről vallott, a másik pedig, amikor a jogállamiság mellett tett tanúbizonyságot az elévülés megakasztásának, alkotmányellenességének kimondásával.
Amit hozzá szertnék fűzni az itt folyó vitához, az, hogy évtizedek óta küzdünk a történelmi igazságtételért, és ez a történelmi igazságtétel az, ami, úgy gondoljuk, hogy a nemzet legfontosabb követelése. Ezeket az igazságtételt biztosító akadályokat kell elhárítanunk, és a megfelelő eszközöket megteremteni, mert igenis, a nemzetnek joga van ahhoz, hogy a múltját teljes mélységében és szélességében megismerje.
Ezért makroszinten teljes mértékig egyetértek Göncz Árpád javaslatával, hogy fontoljuk meg ennek a vizsgáló bizottságnak a létrehozását, de ugyanakkor mikroszinten is biztosítani kellene azokat a jogszabályokat, amelyek a kutatások szabadságát biztosítanák, és nem engednék meg azt, hogy személyükben érintettek megakadályozzák a kutatásokat.
Úgy gondolom, hogy a büntetőjog egy durva eszköz, amellyel finom viszonylatokat nem lehet biztosítani. Egy olyan durva kés, amellyel nem lehet kivágni a káros részeket a nemzetnek a szervezetéből. Sokkal finomabb eszközöket kell használnunk, és ezt a történelmi igazságtételt elő kell segíteni.
Arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy olyan törvényeket dolgozzunk ki, amelyek ezt lehetővé teszik, hogy árnyaltan megismerjük a múltunkat, és igazságot szolgáltassunk azoknak az embereknek és azon emberek emlékének, akiket meghurcoltak, elpusztítottak, vagy akiket igazságtalanság ért.