DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független)
DÉNES JÁNOS (független) Elnök Úr! Nem fogok visszaélni a türelmükkel. Biztos, hogy két percen belül nem tudok maradni, de igyekszem rövid lenni, és köszönöm, hogy megadta soron kívül a szót.
Tisztelt Országgyűlés! Tulajdonképpen az előttünk fekvő törvényjavaslat, a munka törvénykönyve, a Parlament Luca széke. Azért merem bátran így nevezni, hiszen már igen hosszú időt és eme szerény paksamétát birtokoljuk, miközben a részletes vitához eljutottunk.
A munka törvénykönyvének tulajdonképpen már a kezdeténél akadályokba ütköztünk, amikor nem tudtuk átlépni azokat a belénk rögződött normákat, amelyeket illett volna 1992-ben átlépni. Ilyen például maga az üzemi tanácsok elnevezés, amely nem volt képes ezt a kézenfekvő megoldást fölvállalni, hogy munkavállalók tanácsának nevezze a mai napnak megfelelően. Tulajdonképpen, amikor nem egy ilyen objektív üzem, gyár, hanem a személyből, a munkavállalóból vezetjük le, egy erkölcsi alap-állást is elfoglalunk.
Ezen túlmenően, miután én 1990 májusában javaslatot tettem a munkástanács-törvény megalkotására, s eme javaslat közepette elmondottam, hogy ezt a javaslatot a Kormány terjessze be, és ez a munkástanács-törvény, amit a Kormány beterjesztésére a Parlament létrehoz, minősíti a Parlamentet és minősíti a Kormányt. Ezt én még két alkalommal megemlítettem, egyszer az ózdi kokillarobbanás alkalmával, egyszer pediglen a Márkus-hegyi sztrájk alkalmával.
Most eljutottunk ide, hogy tulajdonképpen már minősítettük magunkat, és miután minősítettük magunkat a jelenlegi törvényalkotásban menteni kell a menthetőt.
Én a magam részéről azt szeretném, miután ki vagyok én is szolgáltatva a döntéshozatal kényszerének, én azt a mechanizmust fogom elfogadni a magam részére az egyes részleteknél, az egyes törvényjavaslatoknál és törvényhelyek megszavazásánál, hogy igenis tudomásul kell, hogy vegyem a történtek után azt, hogy a bizottságok és e Parlament közös bölcsességét fogom alapul venni a részleteknél, a döntéshozatalnál. Kényszerhelyzetemben ugyanezt tudom ajánlani a képviselőtársaimnak is, és reméljük, hogy ezen az elfuserált Luca széken valamit még a megfelelő, helyes és jól átgondolt döntésekkel a részletekben még tudunk valamit megmenteni.
Az egészet egyébként szükséges rossznak tekintem, olyan szükséges rossznak, hogy érzékeltessem, egy felhívásból olvasok föl egy pár sort, és azzal be is fejezem a mondandómat. Ez a pár sor pedig imígyen hangzik: "A munka törvénykönyv tervezetéről kimondható, hogy nem barátja sem a munkavállalóknak, sem az érdekvédelmi szervezeteknek, az üzemi tanács szétveri az érdekvédelmet, elárulja a munkavállalókat, és asztal alá söpri a szakszervezetek évszázados harcának vívmányait." Ezt számos szakszervezeti szövetség, és e tárgyban állást foglaló társadalmi közösségek hozták nyilvánosságra. Köszönöm a meghallgatást. (Taps a bal oldalon.)
