KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter: Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! A kárpótlási törvény parlamenti vitája során módosító indítványként elfogadásra került, hogy a kárpótlási jegyek felhasználhatósága bővüljön: a kárpótlásra jogosult kérésére a kárpótlási jegy ellenében a társadalombiztosítás keretében életjáradék folyósítása váljék lehetővé. A kárpótlási törvény úgy rendelkezett, hogy ezt külön törvény szabályozza.
A kárpótlási törvény szellemének olyan megoldás felelne meg, amely szerint a társadalombiztosításnak vagy a társadalombiztosítás által megbízott szervezetnek – például biztosító intézetnek – az életjáradékra összegyűjtött kárpótlási jegyek ellenében az állam vagyont adna át, és a társadalombiztosítás ezt a vagyont, illetve ennek hozamát juttatná el a jogosultakhoz havonta, életjáradék formájában. Ezt a konstrukciót azonban több okból nem tudtuk működőképes formában törvényi keretek közé illeszteni.
Nem tudtuk egyrészt azért, mert a Társadalombiztosítási Főigazgatóság ma nincs arra felkészülve, hogy az ilyen célra átvett vagyon hasznosítását – ideértve az átvett állami tulajdon privatizálását is – elvégezze.
Nem tudtuk azért sem, mert a folyósítható életjáradék összegét előre nem lehetne meghirdetni, hiszen a kárpótlási jegy ellenében átvett vagyon tényleges piaci értékét és a működtetés során elért hozadékot biztonságosan nem lehet előre meghatározni. Ezért a Társadalombiztosítási Főigazgatóság csak nagyon leértékelt összeget tudott volna ígérni ilyen alapon – amit nem vállalhattunk el.
Megvizsgáltuk azt is, hogy piaci feltételekkel a biztosítók vállalnák-e a kárpótlási jegyek életjáradékra váltását. Ezeknek a tárgyalásoknak az volt az eredménye, hogy a biztosítók a névérték töredékéért garantálnák előre a járadékot, ami azt eredményezné, hogy nevetségesen kis összeget kapnának életjáradékként a kárpótoltak – lényegesen kevesebbet, mint amit a jelen törvénytervezet szerint a Kormány javasol.
Ezért más megoldást kellett választanunk, amelynek részletes vitára bocsátását e törvénytervezet keretében majd kérem a tisztelt képviselőktől.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénytervezetben szereplő javaslat elvi megfontolásai a következőkben fogalmazhatók meg:
A kárpótlási törvény célja az volt, hogy a volt tulajdonosok, illetve örököseik – akiket megfosztottak tulajdonuktól –, ismét tulajdonossá válhassanak. A kárpótlási jegyek felhasználása ezért elsődlegesen a preferált földvásárlásra szolgál, továbbá bérlakás tulajdonának megszerzésére, az Állami Vagyonügynökségnél államivagyon-részvény vásárlására, egzisztenciahitel felvételére, illetve az előprivatizációban bolt megvételére nyújt lehetőséget. Emellett a kárpótlási jegy értékesíthető akár bankok, akár brókercégek, akár magánszemélyek részére is.
Ezt egészíti ki az életjáradékra váltás lehetősége, amit azon károsultak részére javasolunk biztosítani, akik koruknál fogva a kárpótlási jegy felhasználásának más lehetőségével – például az említett földvásárlással vagy vállalkozással – nem, vagy csak nagyon nagy nehézségek árán tudnának élni.
Ezért javasoljuk azt, hogy a törvény a 65 év felettiek részére tegye lehetővé az életjáradékra történő átváltást. Bár még nem áll rendelkezésre a kárpótlási igények teljes gépi feldolgozása, a jelenlegi információk szerint a kárpótoltak közel 40%-a élhet elvileg ilyen megkötés mellett az életjáradékra váltással.
Javaslatunk szerint az életjáradék összegét az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság folyósítaná és bonyolítaná le: utalná át a jogosultaknak. Ezt a feladatot azonban a Főigazgatóság minden más feladatától elkülönítetten végezné: nem érintheti sem az egészségbiztosítás, sem a nyugdíjbiztosítás forrásait és feladatait. Ezt garantálná az, hogy az Állami Vagyonügynökség privatizációs bevételeiből havonta folyósítaná a kifizetendő összeget és a 2%-os kezelési költséget is a Társadalombiztosítási Főigazgatóságnak.
A járadék induló összege a biztosítási matematika szerint úgy számítható ki, hogy a kárpótlási jegy névértékét el kell osztani a Központi Statisztikai Hivatal megfelelő statisztikáin alapuló, hónapokban számított várható élettartammal. A törvényjavaslat mellékletében szereplő összegek tehát azt mutatják, hogy az életjáradék folyósításának induló évében – azaz 1992-ben – egy 100 ezer forint névértékű kárpótlási jegy tulajdonosa az életkortól és a nemtől függően az első évben milyen nagyságrendű járadékra jogosult havonta. Az így kiszámított életjáradék öszszegét a törvényjavaslat szerint 1993-tól kezdve minden évben az előző évben ténylegesen megvalósult átlagos nyugdíjemelés 30%-ával meg kell növelni.
Felvetődhet a kérdés, miért nem emelkedik a járadék összege ennél nagyobb arányban. Úgy látjuk, hogy megalapozottan több mint 10 évre előre nem vállalhatunk ennél nagyobb terhet, automatikus kötelezettséget. A törvény most egy szerényebb automatikus terhet vállal – később, ha a privatizációs folyamat, és a gazdaság egészének teljesítőképessége kedvezőbben alakul, a juttatást is lehet növelni.
Mindannyian tudjuk – és ezt a törvény kimondja –, hogy csökkenteni természetesen nem lehet.
Ha önök elfogadják, hogy ezen a címen csak annyit lehet kifizetni, mint amennyi összeg a kárpótlási jegyen, mint névérték szerepel, akkor a törvénytervezet mellékletében szereplő összegeken nem lehet változtatni. Amennyiben ezeket az összegeket felemelnénk, bizonyos értelemben módosítanánk a már korábban elfogadott kárpótlási törvényt, és azokat a névértékeket korrigálnánk, amelyeket önök a kárpótlási törvény kapcsán elfogadtak, illetve a többi kárpótlási jegy tulajdonosával és felhasználási lehetőségével szemben sokkal előnyösebb helyzetbe hoznánk a kárpótlási jegy életjáradékra váltóját.
Ezen javaslat szerint a kárpótolt élete végéig megkapja a kárpótlási jegy névértékének megfelelő összeget, megnövelve a mindenkori nyugdíjemelkedés évi 30%-ával. Ugyanakkor minden feltétel adott, hogy piaci alapon biztosító intézetek is ajánljanak a kárpótlási jegyért életjáradékot, a károsultak pedig választhatnak, ha erre van vállakozó és van lehetőség.
Végezetül szeretném megemlíteni, hogy természetesen, mint minden életjáradék, ez is kizárólag a jogosultat illeti, vagyis nem örökölhető, viszont ez az életjáradék illeték- és adómentes.
Tisztelt Ház! A kárpótlási törvény végrehajtása folyik, a kárpótlási jegyek átadása a jogosultaknak már megkezdődött. Nagy várakozás előzi meg ennek a törvénynek a megalkotását és mielőbbi meghirdetését. Kérem ezért e törvénytervezethez támogatásukat és konstruktív együttműködésüket. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
