MÉSZÁROS PÉTER, DR. (MDF)

Full text search

MÉSZÁROS PÉTER, DR. (MDF)
MÉSZÁROS PÉTER, DR. (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr, a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Mindenekelőtt engedje meg, Elnök úr, hogy kifejezzem örömömet, hogy az elmúlt hét után ismételten egy gazdasági, illetőleg szakmai ágazati törvény kerülhetett a Ház asztalára ebben a délutáni csúcsidőben, ami azt jelzi, hogy a házbizottság is átérzi ezeknek a törvényeknek a jelentőségét, amelyek egyébként nem olyan jelentőségűek politikai szempontból, mint néhány más törvény, amely ilyenkor szokott tárgyalás alatt lenni.
Ezek a törvények, amelyek szakmai törvényeknek is nevezhetők, az esti órákban, üres széksorok előtt szoktak a Házon "átkullogni", bár most is kezdjük szimulálni az esti házállapotot. Ugyanakkor nyugodtan mondhatom azt, hogy egy nyugat-európai parlament kinézetét is talán kezdjük szimulálni, és működésünkkel is afelé tartunk.
A témára visszatérve: ez egyáltalán nem partikuláris jellegű, a közúti hálózat fenntartásáról, fejlesztéséről és üzemeltetéséről van szó, az azt biztosító pénzalapok törvénybe foglalásáról, egyfajta garanciáról ezen a területen.
Az útfenntartás, az útépítés korábban költségvetési alku alapján évente maradékelven részesült költségvetési támogatásban, ami a közúthálózat állapotának, áteresztő képességének leromlásához, a restanciák felgyülemléséhez vezetett. Nyilván az érdeklődő képviselőtársak láthatták a mellékletben az ezzel kapcsolatos számadatokat is, tehát körülbelül 230 milliárdra tehető az az elmaradás, ami az elmúlt 10-20 évben összegyűlt, s ebből különösen fájó a százmilliárd körüli fenntartási jellegű elmaradás.
'89-ben egy kormányrendelet vezette be az útalapot, ettől kezdve fokozatosan csökkent, illetőleg megszűnt a költségvetéstől való függés, és megvalósult a költségvetés tehermentesítése. Ugyanakkor a használókra, az igénybevevőkre hárult, terelődött át fokozatosan a karbantartás, az építés jó része, és egy önfenntartó rendszer alakult ki. A kormányrendeletből törvény indoka az, hogy részben érdekegyeztető tanácsi követelés is volt, hogy az adó jellegű terhek országgyűlési hatáskörbe kerüljenek, részben – mint említette képviselő úr – az államháztartási törvény is ebbe az irányba fog majd elmenni, tehát az elkülönített pénzalapok csak törvényi szabályozással realizálhatók.
A jelen törvény a rendbetételen túl a források bővítését is megvalósítja, '93-94-re lehetővé téve ezzel a gazdasági fellendülés egyik alapfeltételét képező közúti infrastruktúra-háttér egyfajta szintemelését, a kihívásoknak való fokozatos megfelelést.
A törvény lépéseket tesz ugyanakkor az értékmegőrzés felé is, egyben – mint hallottuk – mentesíti a közutakat nem vagy részben igénybevevőket, tehát a vasutat, a hajózást, a mezőgazdaságot, az ipari tüzelőolaj-felhasználókat, akik eddig joggal kifogásolhatták a terheket. Ez a csökkenés persze kompenzációként megjelenik a közúti, a dízel-fuvarozóknál. Ez annyiban is pozitív elem, hogy így a vasúti, a vízi szállítás némi preferenciában részesül a közúttal szemben, továbbá a nagy tengelyterhelésű dízelüzemű járművek útigénybevétele amúgy is jóval nagyobb, nem is beszélve a környezeti hatásukról. A forrásoknál legjelentősebb az üzemanyag-bevétel, ami az idén mintegy 15 milliárd körül mozoghat, a gépjárműadóból – az anyagban is benne van – 700 millió, a többi összetevő pedig már kisebb, a pótdíjak, a bírságok és egyéb elemek gazdagítják még némiképpen az alapot.
Az önkormányzatok forrásai az útfenntartásra, építésre: részben az önkormányzati költségvetési támogatás, ami korábban célzott volt, idén már közvetlenül vagy kötetlenül is felhasználható, a gépjárműadó mintegy 50%-os része az útalapból – pontosan 50%-os része –, továbbá '93-tól a gépjárműadóból még további, mintegy egymilliárdos rész pályázati alapon. Ez a részesedés körülbelül megfelel a forgalmi terhelési arányoknak is, ami durván 70/30% az országos közúthálózat és az önkormányzati utak között forgalomterhelés-részesedés tekintetében.
A gázolajnál a visszatérítés előtérbe helyezése a mentesítéssel szemben az, hogy itt a kettős árrendszer okozna gondot, okozhatna visszaéléseket, adhatna alkalmat visszaélésekre, így a visszatérítés havonta az áfa-egyenleg leszámítolásával történhet meg.
Mint említettem, jelentősek az elmaradások, a restanciák a közúthálózat fejlesztésében, fenntartásában, amely így már szűk keresztmetszetet jelent a gazdaság kibontakozását tekintve is. A veszteségek közvetlenül is érzékelhetők a kiépítetlenség, az alacsony színvonal miatt fellépő közlekedésüzemi területköltségeknél, az időráfordításokból, a balesetekből, a környezeti károkból fakadó költségeknél. Ezek a költségek jelentősen csökkenthetők az útburkolatok minőségének javításával, a kiépítettség, az áteresztőképesség fokozásával, a csomópontok kiváltásával – külön szintű megoldásokkal, az elkerülő szakaszok megépítéséhez való hozzájárulással, és nem utolsósorban a fenntartás, az üzemeltetés színvonalának emelésével.
Ezen feladatok megoldásához járul hozzá mindenekelőtt az útalap kerete.
Végül engedjék meg, hogy néhány szóval kitérjek azokra az aggályokra, amelyek a környezetvédő mozgalmak, elsősorban a levegőmunka-csoport és a világ természetvédelmi alapja részéről nyilvánultak meg. Nem is magával a törvénnyel kapcsolatban, hanem annak csatolt mellékletét jelentő közúthálózati fejlesztési programmal kapcsolatban.
Az ugyanis meglehetős hangsúlyt helyez az ország közúti tranzit-szerepének fenntartására és a közúti teherszálítás és a közúti egyéni közlekedés, a motorizáció további radikális fejlesztésére.
Az elmúlt hetek vitáiból is köztudomású, hogy a közúti teherszállításból, mindenekelőtt a tranzitból származó bevételek csak egy töredékét fedezik az okozott környezeti károknak, útkároknak. Egyebek mellett éppen ezért gazdaságos ez az ág, a közúti teherszállítás, és versenyképes a vasúttal, víziúttal szemben, persze más összetevők is vannak. Épp ezért indokoltnak tartom azt a javaslatot, hogy a jelen törvényjavaslat tárgyalásán túlmenően, ami a kérdéskörnek persze csak egy szeletét érinti, az érdekelt bizottságok tárgyalják meg A magyar közlekedéspolitika című anyagot is, amiben egy jóval szélesebb spektrumot kapunk és láthatunk, és annak tükrében vegyék napirendre – ismételten, ha úgy tetszik – a közúthálózati fejlesztési programot, amit Rudics képviselő úr már említett. Ezzel úgy érzem, a bizottságok még befolyást gyakorolhatnak arra, hogy ez az útalap és egyéb alapok, amelyek a közúthálózat fejlesztését, fenntartását célozzák majd, milyen módon, milyen struktúrában kerülnek felhasználásra.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps.)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi