TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is szeretnék köszönetet mondani Boros László képviselőtársamnak, aki az előzőekben a 8409-es szám alatt benyújtott módosító javaslatomat a lakásépítés támogatása kapcsán úgy aposztrofálta, hogy indokolni sem kell, mert egy olyan jó javaslat.
Én mégis szeretném egynéhány szóban ezt megindokolni. Nem tudom, az elnök úr vagy a tisztelt Házban lévő képviselők ismerik-e azt a játékot, hogy "Itt a piros – hol a piros?" Ez egy népnemzeti játék – gyengébbek kedvéért: az aluljárókban vagy piacokon játsszák. Van egy bankos, segédlettel, van egy balek, akinek el kell találni, hogy hol van a piros – ez egy ilyen egyszerű játék. Na most, ezt a játékot játssza – én úgy érzem – a Kormány. A jelenlegi felállásban a Kormány adja a bankot, a piros a lakáskérdés és a lakásfinanszírozás kérdése, a balekok pedig: én és azok az állampolgárok, akik azt hiszik, eltalálják, hogy mikor fogja a Kormány a lakásépítést finanszírozni.
1991 áprilisában várta az egész Parlament, az egész ország, hogy beterjeszti a Kormány a lakástörvényt, és ez majd rendezi a lakásbérletet, a lakbértámogatás rendszerét és a lakásépítés kérdését. Jó másfél évvel később végre idekerült a Parlament elé, és akkor – nagy-nagy csalódással vettük tudomásul, hogy nem találtuk el a pirosat, mert ebben nincs benne a lakásfinanszírozás kérdése. Igaz, az államtitkár úr az államtitkári expozéjában azt mondta, hogy ez nem egy lakástörvény: ez a lakáskérdés egyes szabályainak a szabályozása. Később majd másra is sor kerül.
A patkónak ezen az oldalán és azon az oldalán is, a képviselőtársak mind szorgalmazták felszólalásukban, hogy komplex módon kellene kezelni az egész lakáskérdést. Akkor arról volt szó, hogy hát, majd lesz egy szociális törvény, esetleg az megoldja ezt a kérdést, illetve majd szó esik erről. Aztán megkaptuk a szociális törvényt: abból is kiderült, hogy szociális alapokon sem lesz lakásépítés. Az idei költségvetésben a lakástámogatás mértéke tovább csökkent. Az adótörvényekről, az áfa-ról nem akarok beszélni, hiszen ez mindenki előtt nagyon jól ismert. A szociális törvény legfeljebb a lakásfenntartás támogatásáról beszélt – de én úgy gondolom, hogy a lakásfenntartási támogatás csak azt jelenti, hogy öntjük a lakásszférába a pénzt, Dunába a vizet, de ebből nem lesz lakáspiac, mert nem lesz lakásépítés. Ez sem oldotta meg, ez sem vitt közelebb a dologhoz: megint nem találtuk el, hogy hol a piros…
Aztán megjött a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszere – én már nagyon biztos voltam benne, hisz már a korábbi felszólalások során is szó volt erről, hogy ebben a körben kellene a lakáskérdést és a lakásépítés finanszírozását megoldani. És láttuk, hogy ebben sincsen benne. Én azt hittem – talán nagyon naivan –, hogy ez véletlen, és épp ezért magam terjesztettem elő javaslatot, amelynek az volt a lényege, hogy a támogatandó célok közé kerüljön be a lakásépítés azoknál a helyi önkormányzatoknál, ahol elkülönített lakásalapot, lakásépítési és -felújítási alapot hoznak létre. A támogatás mértéke 50, illetve 30% legyen.
A bizottsági üléseken nagyon izgultam, és azt hittem, hogy azon lesz a vita, hogy esetleg sokat mondtam: ez az 50 vagy 30% túl sok, ezt a Kormány nem fogja akceptálni, de talán – 30, 20, 15 – valamilyen formában, egy százalékban azért fogja támogatni a javaslatot. Nagyon kellett azonban csalódnom, mert nem a százalékkal volt a baj, hanem a céllal. A céllal volt a nagy baj: ezt a Kormány nem tette bele, nem kívánja támogatni.
Világos most már, hogy a Kormánynak semmiféle célja nincs a lakásépítés, a lakáskérdés megoldása terén, ha csak az nem, hogy hogyan lehet szépen és elegánsan kivonulni a lakásszférából.
Büntetőjogilag úgy fogalmaznék, hogy az áldozat – ha úgy tetszik: az állampolgárok – cserbenhagyásának tipikus esete forog fenn.
Tisztelt Ház! Én úgy gondolom, hogy ezt nem szabad megtenni. Ma szavazott a Parlament a magzati élet védelméről – ki-ki a lelkiismerete szerint. Kérdezem: ez a lelkiismeret csak a megszületéséig kíséri a magzatot vagy azon túl is? Nemcsak a magzat megszületésének feltételeit, hanem azon túl, az élet feltételeit is biztosítani kell – és ennek része kell, hogy legyen a lakáshoz jutás lehetőségének megteremtése is. Jelenleg nemhogy a születendő, de a már élő fiataljainknak a helyzete is kilátástalan.
Kérem ezért képviselőtársaimat – különösen a patkó másik oldalán –, hogy a szavazásnál ne a Kormány "nem támogatom" szavaira hallgassanak, hanem a lelkiismeretükre, a lelkiismeretük szavára – mert ha nem így tesznek, akkor a korábban a magzati élet védelmében elhangzottak őszintesége vitathatóvá válik. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)