SIPOS IMRE, DR. (FKgP)
SIPOS IMRE, DR. (FKgP)
SIPOS IMRE, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is: nagy megdöbbenéssel láttam, hogy a magyar mezőgazdaság és a magyar vidék jövőjével kapcsolatos vitánál és törvénynél csak éppen tipikusan a mezőgazdaság parlamenti képviselői vesznek részt. Sajnos, a vitában viszont a Ház fog részt venni, és nem tudom, hogyan tudnak reálisan dönteni, amikor a pró és kontra érveket nem ismerik és nem hallották, hogy a törvényjavaslat vitájával kapcsolatban milyen pró és kontra érvek merültek fel. Ez csak személyes benyomás.
Való igaz, hogy mind a három törvényjavaslat érzelmileg, emocionálisan olyan problémákat vet fel, amelyek a vidék lakosságát, a szövetkezet tagságát, a már kiváltakat és a kívülállókat egyaránt foglalkoztatják. Nap mint nap találkozik az ember olyan problémákkal, amelyek az átmeneti törvény hiányosságaiból adódnak, és az embereket nyugtalanítják, kilátástalanná teszik a jövőjüket és nem tudják, hogy tulajdonképpen a vagyonukkal mi fog történni. Kivihetik-e, marad-e bent, és a szövetkezetek nagy részében, ha bent hagyja a vagyont, esetleg további adósságot termelnek, amely az üzletrészüket csökkenti.
Én nem hiszem azt, hogy tisztán a törvény hibája, ami ezt a bizonytalanságot létrehozta, bár kétségtelen, hogy számos hibával rendelkezik. Jómagam egyiket sem szavaztam meg egy évvel ezelőtt.
De hát engedtessék meg az, hogy amikor ezeknek a törvényeknek volt a vitája 1991-ben, akkor a jelen problémák még nem voltak láthatók és nyilvánvaló, hogy ezért a döntés is az akkori viszonyokhoz képest alakult.
(21.20)
De meggyőződésem, hogy nemcsak a törvény hibája, amit Gaál Antal képviselőtársam többször is hangsúlyozott, hanem a nem kellő végrehajtás, a jogszabályellenes végrehajtás az, amelyik itt a problémák zömét okozza. És nem hiszem, hogy egy rossz végrehajtáshoz kellene a törvényt igazítani.
Mindamellett tökéletesen egyetértek, hogy ezek élő problémák, megvannak. De egy új vagyonmegosztást elrendelni az tulajdonképpen olyan: a már amúgy is meglévő kaotikus állapotot még kaotikusabbá tenné, és tulajdonképpen a mezőgazdaság átmeneti állapotának nem lehetne véget vetni, és ennek soha nem lenne vége. Nem tudnánk belátható időn belül olyan mezőgazdaságot létrehozni, amelyik Európa-szintű, Európához kapcsolódó színvonalat akar elérni, hanem még éveken keresztül egy átmeneti vergődés lenne tulajdonképpen a mezőgazdaság helyzete, amely sem az ott élő embereknek, sem az országnak nem lenne kedvező. Elképzelhetetlennek tartom azt, hogy olyan vagyontárgyakra, amelyeket törvény adta lehetőség alapján már vagy vagyonmegosztó közgyűléseken, vagy árveréssel kivált tagok megszereztek, és itt nemcsak a szövetkezeti tagság és a kívülállók közti viszonyt szeretném fölhozni, hanem azt is, hogy ennek a kérdéskörnek szenvedő alanyai lennének azok is, akik az átmeneti törvény, illetve a szövetkezeti törvény alapján már a vagyonrészüket megkapták, és meg tudtak egyezni. Mert azért ez a többség. Tehát kisebb részben vannak azok, akik nem tudtak megegyezni. Most erre új megosztást kezdeményezni? Hát én nem tudom. Vannak olyanok, akik már az év közepén megkapták a kiválással kapcsolatos üzletrészük fejében a kivitt vagyont, ide befektetéseket eszközöltek. Hát ezt most még egyszer újrakezdeni, ezt nem tudom így elfogadni.
Mindenesetre megoldást kell rá találni, és ehhez próbáltam a magam szerény módszereivel módosító javaslatot beadni. De én is egyetértek Kis Zoltánnak azzal a javaslatával, hogy ezt nyugodtabb körülmények között kellene megtárgyalni akkor, amikor a tisztelt Háznak azon képviselői is részt tudnak venni a vitában, akik ugyan nem szakemberei a mezőgazdaságnak, de a döntéshozatalnál igenis szerepük van. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
