SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az ön válaszában számos figyelemre méltó elemet hallottunk a Bankfelügyelet eljárásaival kapcsolatban. Azért én megemlíteném, hogy a Bankfelügyeletnek a botrány kitörése előtt már világos tudomása volt különféle problémákról – hogy finoman fogalmazzak – pl. arról, hogy nem mindig tartották be a bankbotrány előtt az érintett bankoknál vagy legalábbis azok egyikénél a bankvezetők szigorú összeférhetetlenségi szabályait, tehát, hogy nem lehet másik cégnél vezető állásban. Ha ennek kapcsán keményen fölléptek volna, akkor esetleg a dolgok idáig fajulását, azt a nagyon nagy veszteséget, amely bekövetkezett, el lehetett volna kerülni.
Azonban én nem kizárólag erről a dologról kérdeztem. Tisztelt miniszter úr és tisztelt Országgyűlés, én elmondtam az előbb, hogy ennek a bankbotránynak a folyamán költségvetési szervek, azaz végső soron az adófizetők kb. két és félmilliárd forintja ragadt a fizetésképtelenné vált három bankban. Ennek egy része végleges veszteség, éspedig mai tudomásunk szerint ez a végleges veszteség több lesz, mint félmilliárd forint, nem szólva az ugyancsak százmilliós nagyságrendű kamatveszteségről.
Határozottan állítom, hogy ezt a veszteséget törvénysértő pénzügyi manipulációk okozták. A dolog nagyon egyszerű. Pl. a Pénzügyminisztérium, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Belügyminisztérium, a Határőrség, minthogy közülük egyiknek sem volt az Ybl Bank számlavezető bankja, ebben a bankban nem helyezhettek volna el betéteket. Nem helyezhettek volna el betéteket olyan formában sem, hogy állampapír-vásárlással bízták meg ezt a bankot, de eltűrték azt, hogy a bank ne vegyen állampapírt, hanem betétként helyezze el a neki átadott – csak e három intézmény esetében összesen – közel 800 millió forintot.
Ez a színlelt állampapírügylet, tisztelt kollégák. Tisztelt miniszter úr, ezt én nem tudom másnak nevezni, mint színlelt állampapírügyletnek. Ekkora öszszeget odaadni április–májusban egy olyan banknak, amely ekkor már nemcsak rosszhírű volt, hanem – közismert és most is hallott módon – bankfelügyeleti vizsgálódás alatt is állt, s nem ellenőrizni azt, hogy mit tesz ezzel a 800 millió forinttal, súlyos felelőtlenség volt, és az elmondottak értelmében törvénysértő is. Akkor is törvénysértő lett volna, ha a bank híre makulátlan lett volna, és akkor is, ha ebből nem származott volna veszteség.
Tisztelt Ház! A helyzet, azt hiszem, rendkívül egyszerű. Az idei költségvetésről szóló tavalyi XCI-es törvény szerint költségvetési szervek a pénzüket tarthatják a saját számlavezető bankjukban, és tarthatják emellett egy évnél rövidebb lejáratú állampapírban. De már elnézést kérek, hogyha az érintett szervek megbíznak egy bankot azzal, hogy vegyen nekik állampapírt, majd az ilyenkor követendő eljárástól eltérően nem kérik meg tőle, hogy akkor milyen számú állampapírt is vett. Ugyanis ne feledjük, az állampapírnak mindig száma van, ezt meg kell kérni, hogy ő milyen állampapírt vett nekem, és nem törődnek vele, hogy vett-e állampapírt, hanem egyszerűen elfogadják, hogy majd csak lesz azzal a pénzzel valami. Ez, tisztelt kollégák, egy rendkívül súlyos mulasztás, és ez igenis törvénysértő, mert köteles ellenőrizni.
Itt azt hallottuk a miniszter úrtól, hogy ezt a bíróságnak kellene megállapítani. Kérdem én, a Kormány több fontos szervénél – egyebek között minisztériumoknál – jelentős veszteség következett be, és a bíróság valami okból nem állapította meg, hogy színlelt ügyletekről van szó, és ezért a Kormány semmit – szó szerint semmit – az ügyben a felelősség megállapítása érdekében nem tett. Várjuk, várja a Kormány, hogy az ő szerveinél történt több száz milliós veszteség kapcsán majd egyszer a bíróság megállapítja, hogy itt történt valami, ami nem helyes, és majd akkor megállapítható, hogy mégis ki volt a felelős azért, hogy az adófizetők pénzéből itt több száz millió forint egyszerűen eltűnt.
Tisztelt kollégák! A botrány kitörése óta eltelt fél esztendő folyamán semmi jelét sem tapasztaltuk annak, hogy a Kormány a több száz millió forintos kárt okozó törvénysértő manipulációk vétkeseit felelősségre kívánná vonni.
Ezért itt a Házban ismételten felteszem a kérdést, volt-e, lesz-e felelősségre vonás az ügyben.
Feltettem először októberben a pótköltségvetés tárgyalása során Kupa Mihály pénzügyminiszter úrnak. Választ nem kaptam rá. Feltettem múlt kedden ismét a pénzügyminiszter úrnak. Választ nem kaptam rá. Most ismét feltettem a kérdést, ezúttal Mádl miniszter úrnak (Közbeszólás: A miniszterelnök úrnak!) eredetileg a miniszterelnök úrnak.
Kérem szépen, ha könnyelmű, törvénysértő manipulációkkal odaveszik néhány százmillió forint az adófizetők pénzéből… (Az elnök poharának megkocogtatásával figyelmeztet az időre.) Mindjárt befejezem, Elnök Úr. – Akkor a Kormány nem von felelősségre senkit, és nem válaszol az ezzel kapcsolatos ismételt kérdésekre.
(15.50)
Aki képviselőtársaim közül ezek után elfogadja a miniszter úr interpellációmra adott válaszát, az helyesli a Kormány ilyen viselkedését, az nem tartja szükségesnek azt, hogy több százmillió forint odaveszése ügyében a Parlament legalább kiküldjön egy bizottságot és megnézze, hogy mi történt, miután a Kormányt láthatóan ez az ügy nem érdekli. Én nem fogadom el a miniszter úr válaszát. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon. – Zúgás a jobb oldalon.)
Határozathozatal
