PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Szeretnék engedélyt kérni arra, hogy tekintettel arra, hogy körülbelül 6 héttel ezelőtt hangzott el az interpelláció, és talán nem mindenkinek volt lehetősége elolvasni a választ, hogy miután néhány szóban ismertetném az előzményeket, egy-két perccel hadd lépjem túl a válaszadásra megadott időt.
Az előzményeket összefoglalva hadd mondjam el, hogy 1992. június 2-án tárgyalta és fogadta el a Parlament a koncessziós törvény módosításaként az ágazati törvények közül a közlekedési és vízügyi ágazatot érintő törvényeket. Ebben a törvénymódosításban a Parlament úgy döntött, hogy az országos közforgalmi kikötővé nyilvánításnak a rendjét meghatározza, az eljárási szabályokat megfogalmazza, de ezenkívül a Parlament elfogadott 4 kikötőre vonatkozóan egy olyan szabályt, amely törvény alapján írta elő, hogy ezeket a kikötőket országos közforgalmi kikötővé nyilvánítsuk. Akkor a vitában többen is hangot adtunk annak, hogy érthetetlen, hogy miért kell a Parlamentnek az eljárási szabályokon túlmenően dönteni ezeknek a kikötőknek a sorsáról. Én még egy olyan kifejezést is használtam, és elnézést is kértem érte, hogy valahol én a sanda mészáros módszerét érzem mögötte, aki jobbra néz, és balra üt. Én azt feltételeztem, hogy valami olyan cél van a kikötők besorolása mögött, hogy a tárca idővel a költségvetést meg tudja pumpolni, szükség esetén a törvényre hivatkozással hozzájuthasson a fejlesztéshez szükséges összegekhez. Az elmúlt fél évben azonban kiderült, hogy nem erről van szó.
Valóban a sanda mészáros effektus működött, de nem a költségvetés tekintetében, hanem ami ennél sokkal rosszabb, a tulajdonviszonyok tekintetében. Az történt, hogy ezzel a törvénnyel a Parlament tudatlanul – azért tudatlanul, mert erről nem hangzott el semmiféle információ sem a plenáris vitában, sem pedig a bizottsági vitában –, tudatlanul államosított. Kisajátította az önkormányzatok, vállalatok, társaságok, sőt nemzetközi társaságok tulajdonát, én azt hiszem, hogy akaratától eltérően.
Ezért tettem fel miniszter úrnak a kérdést decemberben, hogy ismerve a fél év fejleményeit, nem tartaná-e célszerűnek a törvény módosítását ezen a ponton, nem tartaná-e helyes eljárásnak, hogyha Magyarországon a jogalkotás nem mutatna be ilyen államosítási produkciókat. Miniszter úr válasza előttünk van, és úgy érzem, hogy ez a válasz alapvetően 3 elemet tartalmaz. Az első elem az, hogy miniszter úr egyértelműen elutasítja, hogy módosításra kerüljön a törvény. A második elem az, hogy aláhúzza a vízi közlekedés jelentőségét, amit én nemhogy nem vitatok, messzemenőleg egyetértek, sőt én egyetértenék a Duna felső szakaszain is a vízi közlekedés problémáinak megoldásával. Miniszter úr válaszának harmadik eleme pedig az, hogy ismerteti a tulajdonviszonyok rendezése kapcsán folyó tárgyalásokat, eléggé ellentmondásosan. Ellentmondások vannak a válaszában a tekintetben, hogy például aláhúzza, hogy az érintett gazdálkodó szervezetek érvényesíteni szándékoznak tulajdonjogaikat. Én nem csodálom, hogy érvényesíteni szándékoznak, hiszen az övék a tulajdon.
(15.20)
Azt írja miniszter úr, hogy az eljárásokban nem tudták rendezni a tulajdonviszonyokat. Azt írja, hogy voltak és vannak nyitott pontok a vitákban. A szövegében szerepel, hogy tisztázni kellett a tulajdonjogokat, és tárgyalások folynak arról, hogy a tulajdoni és vagyonértékű jogok kicserélésére sor kerüljön az adott vállalatokban.
Én azt hiszem, hogy ez utal arra, hogy keresi a minisztérium a megoldást, és utal arra is, hogy a vállalatok nem fognak egykönnyen belemenni abba, hogy a tulajdonjogukkal kapcsolatban ezek a döntések rossz módon érvényesüljenek.
Emellett hadd mondjam el, hogy a miniszteri válasz nem szól egy másik elemről, arról, hogy a minisztérium határozatait az érdekelt tulajdonosok megfellebbezték. A másodfokú határozatokat a minisztérium visszavonni kényszerült. Peres eljárások folynak az ügyben, és alá szeretném húzni a tisztelt Parlament felé azt, hogy egy olyan ügyben folyik per, amiről mindannyian, akik itt vagyunk ebben a teremben, ellenkező módon nyilatkoztunk. Mindig azt mondtuk, hogy a tulajdon az érinthetetlen bármilyen úton. (Az elnök csenget.)
Befejezem, elnök úr. Tehát 1992-ben a magyar Parlament döntésére – akaratunk ellenére – államosítottunk.
Én ezért azt szeretném javasolni az Országgyűlésnek, hogy javítsuk ki ezt a hibát, amit mi elkövettünk. Javítsuk ki, ne úgy, mint a minisztérium, amely nem élt azzal a lehetőséggel, amit én felkínáltam a kérdéseimben. Én azt hiszem, arról fogunk szavazni, amikor az elfogadás kérdéséről szavazunk, hogy a Parlament a saját maga által elkövetett hibákhoz ragaszkodik-e, avagy képes fel- és elismerni ezt a hibát, és vállalja ennek a kijavítását.
Én a magam részéről, nem az ügy, a konkrét ügy jelentősége miatt, hanem a precedens jellege miatt – és a rossz precedensjellege miatt – javasolnám a Parlamentnek, hogy válassza a második megoldást. Az általunk elkövetett hibák kijavításának adjunk lehetőséget, és hogyha nem fogadja el a választ a tisztelt Országgyűlés, javaslom, hogy az alkotmányügyi bizottság kapja meg megvizsgálásra és módosításra azt a törvényt, amelyet mi 1990. július 2-án elfogadtunk. Köszönöm szépen. (Kis taps a bal oldalon.)
Határozathozatal
