MÁDAI PÉTER (SZDSZ)
MÁDAI PÉTER (SZDSZ)
MÁDAI PÉTER (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet, hogy én rosszul emlékszem, de valamikor 1825. november elején gróf Széchenyi István a magyar nyelv művelésére tett alapítványt. Amit én hallottam, az megcsúfolása volt a magyar nyelvnek — lehet, hogy rossz a fülem. Ráadásul évi 60000 aranyforintjának — lehet, hogy ezt kevesen tudják, ha tudják, elnézést — évi 1%-os kamatát, tehát 3600 aranyforintot ennek a művelésére ajánlott föl. Ez az alapja a Magyar Tudományos Akadémiának, mely született akkor, amikor — nem akarok senkire mutogatni — nehéz volt magyarul beszélni, nem is nagyon illett, Széchenyit is megszólták.
Most egy törvényről beszélünk, az Akadémia törvényéről. Valójában nem a magyar nyelvről, mert a másik oldalról beszélő képviselőtársaim, úgy tűnik, nem tudnak magyarul. Elfelejtik, hogy mi ennek a törvénynek a lényege, hogy ápolni, támogatni, segíteni valamit — magánkezdeményezésből! Én nem veszem magamra a bátorságot vagy magamnak a jogot, hogy képviselőként döntsek abban, hogy az Akadémia elnöke ilyen vagy olyan — mint ahogy Horváth úr, képviselőtársam megteszi. Nem veszem magamra a bátorságot, mint ahogy Csurka képviselőtársam megteszi, hogy ítéljek. Én csak kérdezni szeretnék: önök, tisztelt képviselőtársaim, amikor az Akadémiáról döntenek, megfeledkeznek Széchenyiről? A magyar beszédről, a magyar beszéd tisztaságáról? Önök egy felügyeleti jogról beszélnek, arról, hogy az egyetemen kit, máshol kit ki nevezzen ki! Elfeledkezünk egy alapvető dologról, amiért, azt gondolom, Széchenyi többek között megmaradt ennek a nemzetnek az emlékezetében, hogy ő valami olyasmit szeretett volna megtartani, megőrizni, javítani, nevelni, bővíteni, ami mindannyiunknak jó, valamerre visz bennünket, nyugat felé vagy nem tudom, hova, önmagában érték — és nem azt, hogy én ítélem meg az Akadémia elnökét, én nevezem meg, hogy kisdoktori, nagydoktori…
Elnök úr! Ne haragudjon, indulat beszél belőlem, be is fejezem. Ez a vita, amit a másik oldalról most hallok, nem a magyar Akadémiáról, nem a magyar Akadémia törvényéről szól, hanem hozzá nem értő, parlagi képviselők véleménynyilvánításáról, arról, amihez tulajdonképpen ugyan felhatalmazásuk van, de tisztes végiggondolásuk nincsen.
Egy kicsit ezért, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, hogy ha tényleg néznek bennünket volt tanáraink vagy jövendő tanárok, vagy a magyar tudomány vagy a szellemi élet nagyjai, innen, élőben vagy valahonnan a túlsó életből, egy kicsit szégyellik magukat, és azt hiszik, hogy nem a magyar Akadémiáról beszélünk, hanem önök fogalmaztak meg egy nagyon konkrét, nekem nem rokonszenves politikai elképzelést. A magyar tudomány és a Magyar Tudományos Akadémia egy számomra nagyon fontos ember alapítványa, Széchenyi Istváné; a magyar nyelvé, a magyar holnapé, a tisztességes magyar holnapé — minden politikai sallangtól mentesen! Ezért számomra ez a vita igazában nem rokonszenves. Köszönöm. (Taps.)
