BEKE KATA (független)
BEKE KATA (független)
BEKE KATA (független) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az általános vitában magam is üresnek neveztem a közoktatásra vonatkozó törvényjavaslatot, a sok betű mintha el kívánná fedni a koncepció és a szükséges mellékletek, elsősorban a nemzeti alaptanterv hiányát.
A módosító indítványok nagy, 800-hoz közelítő, a csatlakozó módosító indítványokkal azt meg is haladó száma tehát nem véletlen és nem a képviselők túlbuzgóságából fakad. Valamennyi módosítványcsomag mögött koncepció áll és az a remény, hogy közös munkával sikerülhet javítani a törvényjavaslat minőségén, és ha nem is kielégítő színvonalúvá, de legalább elfogadhatóvá tenni azt.
A kompromisszum reményében magam is kompromisszumra kényszerítettem önmagam, ezért terjesztettem be mindössze 52 módosító indítványt és nem 85-öt, avagy 90-et, annak tudatában, hogy képviselőtársaim majd beadnak olyan módosítványokat, amelyekkel magam is egyetértek, elsősorban a centralizáció - Karsai Péter elnök úrnak felelem tisztelettel -, a kétségbe nem vonható centralizációs tendencia, másrészt pedig az ugyancsak kétségbe nem vonható aszociális tendenciák ellensúlyozásaként.
Magam, néhány részletkérdésen túl, olyan módosító indítványokat terjesztettem be, amelyek, újra csak kompromisszumra készen, nem feszítik szét a törvényjavaslat kereteit, mégis kitörési pontokat jelenthettek volna, jelenthetnének egy magasabb színvonalú minőség irányába.
A következőkben csak ezekről a javaslatokról kívánok beszélni.
Az együttes jelentés 158. száma alatt a 16. §-hoz beterjesztett módosító indítványom külön jogszabályt kívánt a pedagógusképzés tartalmi, gyakorlati követelményeinek egységesítéséről. Jelenleg a tanító- és tanárképzés színvonala egyenetlen, s a diploma megléte semmiféle garanciát nem jelent annak tartalmára vonatkozóan.
A 326. szám alatt új, 37. §-ra irányuló módosítványom a pedagógusok posztgraduális képzésének országos rendszerét kívánta kialakítani, az ugyanis mind a mai napig nem létezik. A pedagógusok posztgraduális képzése vagy esetleges vagy formális, másfelől pedig hihetetlenül nagy terheket ró rájuk, nagyon sok esetben a napi munkájuk rovására.
A 255. szám alatt a 26. § (4) bekezdését kiegészítő javaslatom a képességvizsgát, más szóval a készségvizsgát vezetné be az általános iskola IV. évfolyama után, az alapkészségek: az írás, olvasás, szóbeli és írásbeli önkifejezés, számolás elsajátítását mérő, természetesen a gyermekek életkorához alkalmazott módszerekkel.
Jelenleg ugyanis, mint több évtized óta, írni, olvasni, beszélni alig tudó gyerekek sokasága kerül tovább az alsó tagozatból s nivellálja lefelé a felső tagozatot, majd a középiskolát.
A 283. számú, a 28. § (5) bekezdésének módosítását javasló indítványom az érettségi mellé bevezetné a középiskolai záróvizsgát. Az előbbi felvételi vizsgával, az utóbbi felvételi vizsga nélkül jogosítaná fel a fiatalokat felsőfokú tanulmányok folytatására, természetesen tiszteletben tartva a felsőoktatási intézmény speciális követelményeit, például az alkalmassági vizsgákat.
Az érettségi színvonala így - a középiskolai tanárok kiszámítható reakcióit is figyelembe véve - automatikusan megemelkedne, és nem árasztanák el az országot az elvben elégséges szintű, a gyakorlatban azonban elégtelen szintű érettségizettek.
A pedagógusképzés, a posztgraduális képzés, az elemi szintű képességvizsga, és a becsületét, rangját fokozatosan visszaszerző érettségi vizsga jogszabályi kereteinek kidolgozására éppen elegendő volna az a szűk egy esztendő, amely a jelenlegi művelődési kormányzat rendelkezésére áll. Sajnálatos, hogy nem ismerte fel önnön érdekét, hogy nem éppen sikeres három esztendeje után a magasabb színvonalú minőség megalapozására még lehetősége volna.
A minisztérium képviselőjének határozott elutasítása után, a bizottsági vitákon végső soron csak azon múlott a döntés, mármint az, hogy a szakbizottságban megkapja-e vagy nem kapja meg egy-egy javaslat a bizottsági szavazatok egyharmadát, hogy éppen hány ellenzéki képviselő volt jelen. A kormánytöbbség, a minisztérium képviselőjét követve, a posztgraduális képzésre vonatkozó javaslatomat is leszavazta, ami egyébként szóról szóra az MDF egykori oktatási programjából származik.
Magam a független képviselők támogatását fogom kérni, hogy javaslataimról a tisztelt Ház dönthessen, és ha a minisztérium magatartása változatlanul merev lesz, akkor bizonyítva látom az általános vitában elmondott másik állításomat, hogy ez a törvény presztízstörvény, és elfogadhatatlan.
E legfontosabbnak ítélt javaslataimon túl, nem kívánok részletesebben kitérni a többire. Nem foglalkozom az előkészítetlenül, koncepciótlanul, az ország településszerkezetének, népsűrűségének, infrastrukturális fejlettségi szintjének ellentmondóan bevezetni kívánt, a szociális esélyegyenlőtlenséget konzerváló tízosztályos általános iskolával. De itt szeretnék viszszautalni arra, amit Karsai Péter elnök úr mondott az előbb az európai példákkal.
Az európai, illetve a globális oktatásügyből mindenre lehet példákat hozni. Jellemző a törvény presztízstörvény voltára az, hogy a tízosztályos iskolával kapcsolatban a minisztérium szakértője a svéd gyakorlatra hivatkozott, nyilvánvaló, hogy a svéd gazdaság, társadalom, történelem, földrajz, infrastruktúra teljesen azonos a magyarországi állapotokkal.
Két javaslatomat szeretném még a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani. A 205. pontban a 32. §-ra vonatkozó módosító indítványomhoz kapcsolódó módosító indítványt terjesztettem be, pontosabban megfogalmazva a szociális esélyegyenlőtlenséget orvosolni képes, a hátrányos helyzetű térségekben, családokban növekvő fiatalok tanulási esélyeit megteremtő kollégiumi hálózat fejlesztési koncepciójának szükségességét. Ennek fontosságát - gondolom - nem szükséges bizonyítanom.
A 375. pontban az 52. § (1) bekezdésének módosítása a tanév hosszára vonatkozik. Itt a minisztérium képviselője a Valutaalapra és az európai példákra hivatkozott, amelyek szerint a tanévet 190 napra kell meghosszabbítani. Természetesen a minisztérium a törvény színvonalának már eddigi gyakorlatát követve, nem mellékelte a törvényhez azt a számítást, amelyből megtudhattuk volna, hogy mikor kezdődik, hány szünetet tartalmaz, mikor végződik a tanév.
Ezt természetesen elvégeztük mi magunk, és így kiderült, hogy szeptember 1-jétől június végéig, július első napjaiig tartana a tanév. A módosító javaslatomra a minisztérium képviselője az európai példára hivatkozott - hiszen mindenre és mindennek az ellenkezőjére is van példa -, és a Valutaalap kívánságaira. Gondolom, a Valutaalappal tárgyalni lehet és nem elfogadni szolgaian azt, amit óhajtanak.
(12.20)
A német, az angol, a holland időjárás pedig kissé más, mint a magyar időjárás.
A minisztérium képviselője a mediterrán országokra is hivatkozott. Szeretném itt emlékeztetni a minisztériumot és a tisztelt Házat, hogy a mediterrán országokban a szieszta Istennek tetsző, dicséretes szokása uralkodik; 12 órakor megáll az élet, mindenki elmegy ebédelni, aztán alszik néhány órát, majd 4 órakor, 5 órakor újra kezdődik… Egyébként tudomásom szerint az olasz gyerekek még így is nagyon sokat szenvednek a júniusi tanítástól, ahol a tanév egyébként október 1-jén kezdődik el.
Ha már olyan nagyon nemzeti az Antall-kormány, akkor tisztelhetné a nemzeti hagyományokat is, azokat a szokásokat, amelyek mindannyiunk vérébe beépültek, hiszen már a dédapánk is úgy járt iskolába, hogy szeptember 1-jén kezdődött a tanítás és június 10-én ért véget.
Magam - újra csak "aranyhidat" építve -, kompromisszumkészen azt javasoltam, hogy 190 tanítási, illetve tanítás nélküli munkanapból álljon a tanév, hogy a minisztérium elvégezhesse, legalább elkésetten, azokat a számításokat, amelyeket eddig nem végzett el. Természetesen ez is merev ellenállásba ütközött.
Két kérdéssel kapcsolatban újra csak röviden szeretnék szólni. Az egyik az iskolaszék. Balla Gábor Tamás képviselőtársam hosszan beszélt ennek fontosságáról. Valamikor, boldogult ellenzéki időnkben, amikor az oktatásügy még nem párt- és presztízsügy volt, hanem mindannyiunk szemében a legfontosabb nemzeti ügy, az egyik kedvenc gondolatunk volt - valamennyi pártot értve ezen - az iskolaszék. Az iskolaszék, amelyben az iskolafenntartó önkormányzat, a tantestület és a szülők immár közösen lehetnek az iskola gazdái, úgy, ahogyan az önkormányzati törvény erre lehetőséget ad. De ha ezt kötelezővé teszik, akkor nem fog más történni, mint ami eddig történt; a tantestület mindent végrehajt, hát hiszen mást se szokott tenni az elmúlt évtizedeken keresztül, mindent végrehajt, amit csak parancsol a minisztérium - csak nem fogja a sajátjának érezni! Csak ez nem a civil társadalom egy-egy magja lesz, hanem egy nyögvenyelősen végrehajtott hivatali intézmény!
Én nagyon szeretném tehát arra kérni képviselőtársaimat, hogy ne fogadják el ezt a módosító indítványt.
A következő és egyben utolsó téma az Országos Köznevelési Tanács. Itt is régi közös gondolatunkhoz és az MDF oktatási programjához szerettem volna visszatérni, egyetértve Jánosi György kollégámmal, hogy ez egy magas szintű szakmai testület legyen, amelynek az elnökét azért nevezze ki az államfő, hogy biztosíttassék az iskolák számára életfontosságú stabilitás a kormányváltozások között. Sajnos, itt is merev falakba ütköztünk.
Tisztelt Ház! Tisztelt elnök úr! Nem tudom, hogy a Kormány által annyira kedvelt európai példákban hány eset fordul elő, amikor egy független képviselő a Kormány előterjesztésével a kormánypárt és a Kormány választások előtti, illetve a választások után megfogalmazott programját szegezi szembe, és arra a Kormány még csak ki se tér! Még csak nem is érdekli! Feltételezem, hogy kormánypárti képviselőtársaim olvasták annak idején ezt a programot, és pontosan tudják, hogy hol érintkezik ezzel a törvénytervezettel - sehol nem érintkezik… Itt semmi másról nincsen szó, mint annak a kompromisszumkészségnek a hiányáról, amelyben reménykedtünk. És magam is rezignáltan vagyok kénytelen kijelenteni azt, hogy ez a törvényjavaslat elfogadhatatlan. Ha már nem ad a művelődési kormányzat a magyar gyerekeknek, a gyerekek nevelőinek és a szülőknek jó iskolát, jó anyagi ellátást, tisztességes tanterveket, megnyugtató tankönyvellátást, jó jövedelmet, megfelelő munkakörülményeket, akkor legalább stabilitást kellene adnia! Nem hiú reményeket táplálni bennük, elmondva, hogy most milyen szép lesz, ha ez a törvény életbe lép - semmi nem lesz, ha ez a törvény életbe lép! De kártékony is lesz ez a törvény, nemcsak üres, mert megnő a tanév, és a tízosztályos iskolaszerkezet pedig zavart fog okozni az egész oktatásügyben.
Rendkívül sajnálom, hogy a mi kompromiszszumkészségünkhöz nem járult a minisztérium kompromisszumkészsége. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
