BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ)
BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ)
BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ) Köszönöm szépen. Én tudom, hogy létezik ilyen házbizottsági döntés a felsőoktatási törvényre vonatkozóan. Ugyanakkor viszont fönntartom fölháborodásomat … (Derültség és szórványos taps a jobb oldalon.) …, mert még akkor is, hogyha folytatnánk ennek a törvénynek a vitáját, nem hiszem, hogy két vagy három nap elegendő volna, még akkor sem, ha egyesek most úgy érzik, hogy nem kívánnak hozzászólni … (Közbeszólás a jobb oldalról: Én holnap se akarok!) …, azt hiszem, itt nem csupán a hozzászólások számával lehet ezt mérni, hanem az a fontos, hogy mennyi időt hagyunk bizonyos, közmegelégedésre szolgáló intézkedések kimunkálására. És én azért érzem fölháborítónak ezt a rövid időt, mert úgy érzem, hogy nem lesz közmegelégedés a közoktatási törvény paragrafusait illetően. Tehát még egyszer ismétlem, továbbra is föl vagyok háborodva. (Közbeszólás a jobb oldalról: Nyugodj meg! - Derültség a jobb oldalon.) Már említettem az általános vitában - és kénytelen vagyok újólag szóba hozni -, hogy ez a közoktatási törvénytervezet olyan volt, mint a Loch Ness-i szörny: hol láttuk, hol nem láttuk; voltak híradások arról, hogy látták egyesek … (Közbeszólások és derültség a jobb oldalon.) Nos, ez a jellege a törvénytervezetnek megmaradt. A bizottsági vita során nagyban átalakult a törvénytervezet, és ma már nem az a törvény fekszik előttünk, amelyet a Kormány a bizottság elé hozott. És elsősorban nem az ellenzéki képviselők módosító indítványai alakították át a törvényt, hanem hangsúlyozom, kormánypárti képviselők módosításainak sokasága az, ami elviekben is megváltoztatta ezt a tervezetet. Mire enged következtetni ez a magatartás? És zárójelben hozzáteszem, hogy kíváncsi vagyok - és az előző fölháborodásomhoz kapcsolódom -, hány kormánypárti képviselő fogja megvédeni a nyilvánosság előtt a módosító indítványait, hányan fognak ma és holnap hozzászólni ehhez a törvényhez?! Nagy a gyanúm, hogy rendkívül kevesen, s ez misztériumjátékká alakítja ennek a törvénytervezetnek a vitáját; bizottságokba bevisznek kormánypárti képviselők módosításokat, ott megszavaztatják, majd pedig egy elviekben megváltozott törvénytervezet kerül ki a függönyök mögül. Majd igyekszem bizonyítani részletekben is, miben változott ez a törvénytervezet ahhoz képest, amit a Kormány eredetileg beterjesztett.
És itt fel kell hívnom a figyelmet a Kormány felelősségére is, amely beterjesztett egy tervezetet, és utólag - képviselői révén - módosítgatja, alakítgatja, sokszor beláthatatlanul és átláthatatlanul. (Közbeszólások a jobb oldalról.)
Vannak olyan módosító indítványok is - és nagyon sok ilyet találtam a bizottsági jelentések sorában -, ahol az előterjesztő az egyik bizottságban így, a másik bizottságban pedig amúgy vélekedett a módosításról. Olyanról is van tudomásom - például az imént említett iskolaszékek esetében -, ahol az előterjesztő egész egyszerűen nem kívánt véleményt mondani, azt állítván, hogy majd a háromszázvalahány képviselő a végszavazásnál eldönti, hogy számára mely változat a kedvesebb. Én nem hiszem, hogy egy kormány megengedheti magának azt, hogy ne nyilvánítson véleményt a saját tervezetéről.
Külön kell beszélnem Salamon László módosító indítványairól, amelyek csomagot alkotnak. Ez a csomag hasonlít ahhoz a csomaghoz, amelyet annak idején Salamon László a médiatörvényhez is beterjesztett, és amelyeknek hivatása az volt, hogy mindenféle egyetértést, egyeztetést, megegyezést megkerülve alapvető változtatásokat hozzon, és mint tudjuk, a médiatörvényben ez olyannyira jól sikeredett, hogy végül a törvényt nem is tudtuk megszavazni.
(11.20)
Hasonló módosító indítványokat olvashattunk Salamon Lászlótól, többek között a diákönkormányzatok jogainak alapvető csorbításáról, vagy pedig arról, hogy az önkormányzat, amennyiben nem kívánja megkötni a közoktatási megállapodást a nem önkormányzati fenntartóval, akkor majd helyette ezt az állam teszi meg. Magyarán egy újraállamosítási kísérletről van itt szó. Nagyon nagy szerencsének tartom, hogy ezt végül is senki nem támogatta. De ez is jelzi Salamon László módosító csomagjának a jellegét, hogy nem kapott egyetlenegy szavazatot sem az oktatási bizottságban.
És akkor most rátérnék részletesebben azokra a módosító indítványokra, melyeket társaimmal közösen adtunk be. 128 ilyen módosító indítványt nyújtottunk át, és ebből 22-t fogadott el az előterjesztő, illetve a bizottság. Ezeknek a módosító indítványoknak a zöme pontosítás, helyreigazítás volt. Akad közöttük néhány, amelyiket mi is fontosnak találunk. Ilyenek például a dyslexiás és dysgraphiás diákoknak a nevesítése a törvényben a más fogyatékosok között, aminek eredményeképpen talán részint hamarabb lehet fölfigyelni a dysgraphiára, dyslexiára és más hasonló fogyatékosságokra, másrészt pedig ezek a fogyatékosságok kiemelt fejkvótát kaphatnak. Ezt egy rendkívül fontos módosításnak érezzük, hiszen köztudomású, hogy ez egy elhanyagolt terület a közoktatás rendszerén belül, és ezzel talán sikerül korábban és hatékonyabban kezelni ezeket a fogyatékosságokat, amelyek kezelhetőek, csak oda kell ezekre figyelni és eszközöket kell erre mozgósítani.
A másik fontos módosító indítványunk, amelyik szintén elnyerte a Kormány váltakozó tetszését az, hogy az iskolai életmódra felkészítő foglalkozások idejét mérsékeltük napi négy órában. Szintén fontosnak érezzük, hiszen ezzel a túlterheltségnek, a terhelésnek bizonyos fokú könnyítését tudjuk elérni, illetve garanciákat arra, hogy ilyen túlterhelés ne léphessen föl.
Másik módosító indítványunk a diákönkormányzat véleményének kötelező figyelembevételére vonatkozik, vagyis azt javasoltuk, hogy a diákönkormányzatok mindenkori javaslatára és véleményére érdemi választ kell adnia az illetékeseknek. Nos, ez már - s ezért mondtam korábban, hogy váltakozó kedvű a kormányzat, hiszen ez már - egyik bizottságban elnyerte az előterjesztőnek a támogatását, egy másik bizottságban pedig nem. Az alkotmányügyi bizottságban nem nyerte el a tetszést, az oktatási bizottság - és ezt köszönettel nyugtázom - támogatta ezt a módosításunkat. Kíváncsian várom, hogy a végszavazásnál hogyan dönt majd a Parlament, megadjuk-e azt a jogot, azt a lehetőséget a diákönkormányzatoknak, hogy valóban érdemi választ kapjanak felvetéseikre. Amenynyiben nem, úgy gondolom, hogy ezzel ezt a témakört a többség minősíteni fogja.
Azt mondtam beszédem elején, hogy a törvénytervezet sokat változott és elviekben alapvetően is módosult. Szeretném ezt néhány ponton alátámasztani.
Elsőként említem, de nem fogok erről hosszan beszélni, a hittannak az egész kérdéskörét. Erről Mészáros István László kollégám, képviselőtársam fog nemsokára néhány szót szólni.
De ebben a körben meg kell említenem másik képviselőtársamnak a javaslatát, amelyik előírná, hogy az önkormányzat ugyanolyan mértékben köteles támogatni a nem önkormányzat által fenntartott iskolákat, mint amilyen mértékben a saját, vagyis az önkormányzati iskolákat köteles, vagy nem köteles: amilyen mértékben a saját iskoláit támogatja. Nos, túl azon, hogy ez az ugyanolyan mérték meghatározhatatlan, körülírhatatlan valami, hiszen lehet, hogy egyik iskolában a fejkvótát 20%-kal, egy másikban 30-cal, egy harmadikban pedig 40%-kal egészíti ki, tehát az ugyanolyan mérték körülírhatatlan. Azt sem tartom elfogadhatónak, hogy ilyen kötelezőségeket ez a törvény előírjon. Ráadásul - és itt hangsúlyoznom kell - előfordul olyan eset is, amikor az önkormányzat erejét megfeszítve valóban támogatja a nem önkormányzati fenntartású iskolákat, mégpedig az önkormányzati iskolák támogatottságán felül. Tehát olyan mértékben, ami meghaladja maguknak az önkormányzati iskoláknak a támogatását. Ebben az esetben viszont ez a paragrafushely támogatásmegvonással járna a nem önkormányzati iskolák tekintetében. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez ebben a formában tarthatatlan.
Sok vita folyt általánosságokban és elviekben a regionális oktatási központokról. Legutóbb ezzel a kérdéskörrel kapcsolatosan a kormányzat emberei is nyilatkoztak, mégpedig úgy, hogy nemzetközi szakértőgárda vizsgálta meg a regionális oktatási központoknak a felállítását, és azt helyénvalónak találta. Nos, a nemzetközi szakértői jelentés nem így szól. Ez az állítás, amelyik nyilvánosságra került, nem igaz. Ugyanis a hivatkozott külföldi szakértői jelentés azt állítja, hogy valóban szükség van egy értékelő hálózatra - ez lehet regionális alapon is megszervezett -, ugyanakkor alapvető követelmény, hogy minisztériumoktól, minisztériumtól, Kormánytól és pártoktól teljesen függetlenül működjön. Ez az a rész, amit a kormányzat szakemberei vagy a kormányzat emberei nem tettek hozzá az idézett szakanyag felmondásakor.
Nos, a regionális oktatási központokkal kapcsolatosan nekünk sikerült, és egyéb ellenzéki képviselőtársainknak is sikerült azokat a feladatokat, amelyeket a regionális oktatási központok látnak el, szépen szétosztani olyan, már létező intézmények között, amelyeknek van alapjuk arra, hogy ezeket a feladatokat ellássák. Tehát semmi nem indokolja - és módosító indítványaink körülírták ezt a problémát -, semmi sem indokolja azt, hogy éppen a regionális oktatási központokat kelljen létrehozni ezeknek a feladatoknak az ellátására. Ismételten hangsúlyozom és hozzáteszem, hogy az imént említett nemzetközi szakértői jelentés is azt tartalmazza, hogy például a megyei pedagógiai központok azok, amelyek a tanácsadás körére vonatkozóan el tudják látni a most ROK-oknak szánt feladatokat.
Azt kell mondani, hogy a módosító indítványok eredményeképpen a regionális oktatási központok terebélyesednek, szélesednek, és mind több és több feladatot fogadnak magukba és szippantanak magukba. Szinte azt mondhatnám, hogy a regionális oktatási központokon túl is regionális oktatási központok vannak, hiszen ma már - a tervezet szerint - például szakértői tevékenységet kizárólag - hangsúlyozom: kizárólag - csak a regionális oktatási központokon keresztül rendelhet meg az iskolafenntartó.
Szintén ehhez a kérdéskörhöz kapcsolódik, hogy végig érvényesült módosító indítványaink vitájában a kormánypárti részről egy bizonyos szemlélet. Ezt a szemléletet megint csak Salamon László képviselőtársam fejezte ki a legjobban akkor, amikor az egyik módosító indítványában tankerületnek nevezte el a regionális oktatási központokat. Valóban, a tervezetben és az elfogadott módosító indítványokban - amelyeket nyilván nem mi terjesztettünk be - körvonalazódik az, hogy valóságosan tankerületként fog működni ez a regionális oktatási központ.
Ennek a szemléletnek egyik ékes példája volt az a vita, amit arról folytattunk, hogy vajon a szakértői névjegyzékekre kerülhetnek-e olyanok, akik ötéves pedagógiai gyakorlattal rendelkeznek. Ugyanis a törvény azt írja elő, hogy minimum tíz év pedagógiai gyakorlat szükséges ahhoz, hogy valaki szakértői névjegyzékre kerülhessen föl. Mi támogattuk azt a módosító indítványt, mely szerint már ötéves gyakorlat is legyen elegendő, és ebben Király Béla képviselőtársam volt az egyik kezdeményező.
(11.30)
Támogattuk ezt, hiszen azt mondtuk, hogy fiatalon is lehessen a szakértői névjegyzékre fölkerülni. Ezzel szemben kormánypárti oldalról az az érvelés hangzott el, hogy igen, igen, de ha itt most ilyen fiatalok lesznek majd a szakértői névjegyzéken, azok hogyan fogják utasítani, hogyan fognak tanácsokat adni az iskolaigazgatóknak?
Nos, pontosan ez az a szemlélet, amiről beszéltem, amikor a szakértőktől azt várja el a Regionális Oktatási Központ, hogy valamilyen utasítási vagy fölöttes tanácsadói szerepkörben tűnjenek föl az iskolákban, és a konkrét utasítások, vagy pedig a konkrét beavatkozások szintjén merüljenek el az iskola életében.
A másik nagy téma, amiről számtalan módosító indítványt terjesztettünk be, és foglalkozott ilyennel sok kormánypárti képviselőtársam is, az Országos Köznevelési Tanács, illetve a Közoktatáspolitikai Tanács felállítása; milyen módon, milyen módszerrel jöjjön létre ez az intézmény, kik üljenek ezekben a tanácsokban? Nos, itt megintcsak hangsúlyoznom kell, hogy az eredeti törvénytervezethez képest messzemenően más a delegáció vagy a kiválasztás módszere.
Anélkül, hogy részletesen ismertetném az új ötletet, amit egy módosító indítvány kapcsán meg is szavazott az oktatási bizottság, könnyen előfordulhat, hogy például az Országos Köznevelési Tanácsból kimaradnak vagy a felsőoktatás képviselői, vagy akár az Akadémia képviselői, vagy bármely más szakmai szervezet képviselői. Olyan ez a delegációs rendszer, amely valójában nem delegációs rendszer. A sorsra, a véletlenre és egyebekre bízza azt, hogy vajon az Országos Köznevelési Tanács milyen összetételű is lesz.
Ugyanakkor viszont - vagy ezzel egy időben - az Országos Köznevelési Tanácsnak és a Közoktatáspolitikai Tanácsnak a szerepköreit nem sikerült szétválasztani. Ezek továbbra is egybefonódnak, egybecsúsznak, és nem tudjuk megmondani, hogy egyiküknek, másikuknak mi is igazán a feladatuk. Nem beszélve arról, amit mi a módosító indítványainkban fontosnak találtunk, alapvető fontosságúnak, hogy a Köznevelési Tanács döntéshozó jogkörökkel is bírjon, valóban legyen a szakmának, az oktatást érintő szakmai szervezeteknek döntéshozó és delegációs alapon összeállított szervezete.
Nos, ezeket nem sikerült elérnünk, ezeket a módosító indítványainkat sorra, rendre a bizottságok leszavazták.
A Nemzeti Alaptantervre vonatkozóan szintén az elutasítással kellett találkoznunk a bizottsági viták során. Továbbra is tartja magát a kormányzatnak az a véleménye, hogy háromszintűnek kell lennie a szabályozásnak, vagyis alapelveknek, kerettanterveknek és helyi tanterveknek. Ezzel kapcsolatban számos kifogást már az általános vitában is elmondtunk, most csak egy újabbra szeretném fölhívni a figyelmet, vagy megismételni talán azt, amit már elmondtunk ezzel kapcsolatosan, hogy mind a kerettantervek, mind pedig a helyi tantervek végső soron minisztériumi jóváhagyás függvényei. Így a tanszabadság kérdése lényegében minisztériumi jóváhagyáshoz kötött, minden egyes esetben.
Amit említettünk már, hogy a minisztériumban már működik a 3 T tanácsa, vagyis a tankönyvek, tantervek és taneszközöknek a tanácsa, és ez úgy működik, mint egy kvázi cenzúrabizottság, nos, a törvénytervezet most ehhez törvényi alapokat teremt. Hangsúlyozom - és itt nagyon fontos fenntartásaink vannak -, hogy ez lényegében a tanszabadság alapvető csorbítását jelenti, és megintcsak én magam is hivatkozhatom szakértői jelentésekre, amelyek ezt a véleményemet megerősítik.
A vezérszónoklatban Pető Iván elmondta, hogy szeretnénk, ha a Nemzeti Alaptanterv törvényi alapja valóban törvényi alap lenne, tehát, hogy az alapelveket az Országgyűlés hagyja jóvá, ez a törvénytervezet megoldása szerint továbbra is kormánykézben maradna. Nem sikerült tehát eredeti tervünkhöz képest elérnünk azt, hogy magasabb szintre emeljük a Nemzeti Alaptanterv jóváhagyását.
Ez azért rendkívül fontos, mert - mint hangsúlyoztuk korábban is - közmegegyezésre van szükség a Nemzeti Alaptantervet illetően. Ez a másik dokumentum ugyanolyan fontos dokumentum, mint maga a törvénytervezet, szinte azt mondhatnám, hogy e törvénytervezet másik oldala, és ugyanolyan lényeges oldala az, amit Nemzeti Alaptantervnek hívunk. Hiszen ez az eszköze mind az iskolaszerkezeti átalakulások bizonyos lefékezésének. Ez az eszköze annak, hogy megtudjuk, valójában mit is tudnak a diákjaink, mit tudnak a gyerekeink a 10. osztály vagy 10 évfolyam elvégzése után. Ez a mérési pontunk, ez mutatja meg ezeket a tartalmakat. Tehát rendkívül fontos, és azt hiszem, hogy az egész közoktatási rendszer átalakulásának - hangsúlyozom - a törvénytervezettel egyenrangú fontosságú dokumentuma.
Nos, ezért hangsúlyoztuk mi és kértük azt, hogy ez a dokumentum valóban tükrözzön közmegegyezést, kialakításában vegyenek részt szakmai szervezetek, politikai szervezetek, szakszervezetek, érdekképviseletek, szakmai egyéb csoportok. Ez az, ami nem garantált, és ebben a pillanatban a nemzeti alaptanterv egész kidolgozása lényegében homályban marad, sötétben marad, és csak várhatjuk, hogy mikor bukkan elő és mely formában a sötétségből, és semmilyen esélyünk nincs arra, hogy itt a közmegegyezés kialakuljon.
Ezért szerettük volna, hogy legalább az Országgyűlés legyen az a garanciális fórum, amely ezt a kérdést megvizsgálja. Sajnos, ezek a módosító indítványaink nem nyerték el a támogatást.
Igen fontos változásokon ment keresztül a törvénytervezet a diákönkormányzatok vonatkozásában is. Meg lesznek lepődve a diákönkormányzatok, hogy mily kevés jog jut, vagy jutna nekik e törvénytervezet nyomán. Megintcsak hivatkozom Salamon László képviselőtársam javaslataira, amelyek megvonnák mind a szervezeti és működési szabályzatban az egyetértési jogot a diákönkormányzatoktól, mind pedig a házirend kialakításában szintén megvonnák az egyetértési jogot a diákönkormányzatoktól.
Én azt hiszem, hogy ez elfogadhatatlan. Nem lehet az, hogy a diákönkormányzatokat puszta futballcsapattá minősítsük át. És még akkor is, ha azt mondom, hogy futballcsapat, meg kell említenem, hogy a jelenlegi törvénytervezet úgy intézkedik, hogy minden egyes esetben, például a tisztségviselők megválasztásának esetében a diákkörök vagy a tanulmányi csoportok a nevelőtestület véleményét kötelezően ki kell, hogy kérjék.
Semmilyen mozgásteret nem enged a törvénytervezet a szerveződéseknek, a spontán szerveződéseknek, mindenhova felügyeletet kíván tenni, és lehetőleg az egész nevelőtestületnek mintegy testületi felügyeletét.
Azt hiszem, hogy minősíti a törvénytervezet és az elfogadott módosító indítványok, illetve a visszautasítottak azt a modernizációs elszántságot, amit mi már az általános vita kezdetén számon kértünk ezen a törvénytervezeten.
Nem sikerült például mérsékelnünk a csoportlétszámok felső határát. Volt olyan módosító indítványunk, amelyik arra vonatkozott, hogy ez a maximum másként nézzen ki, szállítsuk alacsonyabbra, hiszen ezt a demográfiai alakulások, tehát mind a szociológia, mind pedig a korszerűség követelményei lehetővé teszik ebben a pillanatban. Nos, ezt a javaslatunkat a bizottsági vitákban elutasították.
Egy másik módosító indítványhoz kapcsolódóan szeretnék néhány szót szólni. Ezt a módosító indítványt mi támogattuk, amelyik arra vonatkozott, hogy minden 7. évben a pedagógusoknak legyen lehetőségük egy év fizetett szabadságra.
(11.40)
Érdekes módon ezt a módosító indítványt egy kormánypárti képviselőtársam terjesztette elő, amit vissza is akart vonni, amikor az előterjesztő kifejezte azt, hogy nem támogatja ezt a módosítást. Mi magunk támogattuk ezt a módosítást és nagyon fontosnak tartjuk, ha a pedagógusok számára nem tudunk kedvező továbbképzési lehetőségeket teremteni, akkor valójában nem az oktatási rendszer átalakulása válik illúzióvá, hanem illúzióvá válnak a korszerűségnek és a különböző európai és egyéb csatlakozásoknak a lehetőségei.
Tisztelt Ház! Tisztelt képviselőtársaim! Nagyon sok mindenről lehetne még szólni e törvénytervezet kapcsán és csak hangsúlyozni tudom, hogy rendkívüli mértékben átalakult ez a törvénytervezet. Az az érzésem, hogy ebben a pillanatban nem zúdíthatjuk a szülők, a tanulók és a pedagógusok nyakába ezt a törvénytervezetet. Nem lenne helyes, ha július elején ezt úgy fogadnánk el, hogy szeptember elején már életbe is lépjen és ki tudja, milyen törvénytervezet vár azokra, akiknek nem sikerül majd megismerkedniük a nyári szabadságuk alatt e törvénytervezet rendelkezéseivel.
Illúzióvá vált ebben a folyamatban - mind az előkészítésben, mind pedig a bizottsági viták folyamán -, hogy egy közmegelégedésre számot tartó törvényt tudjunk kidolgozni. Időt kellett volna hagynunk magunknak és másként kellett volna ezt az előkészítést megszervezni. Nincs hajlam e közmegelégedést szolgáló törvénytervezet kidolgozására, nincs többé hajlam ilyennek a kidolgozására. Egy dologra van hajlam: átpasszírozni, átfuttatni, átzavarni ezt a törvényt a mindinkább fáradt Parlamenten és ezt a közmegelégedést - egy olyan törvény tekintetében, amelyik arra lenne hivatott, hogy hosszú évtizedekre meghatározza az ország sorsát - elveszítjük. Tehát arra sincs garanciánk, hogy hosszabb távon szolgálni fogja e törvény a közoktatás rendszerét.
Mindezeket összevetve meg kell előlegezni, hogy nem csupán azokat a javaslatainkat vonjuk vissza, amelyek nem kapták meg a bizottsági támogatásokat, hanem a lényegében elvi jellegű módosításaink többségét vissza kell hogy vonjuk. Néhányat meghagyunk a végszavazáskor, csak azért, hogy jelezzük, milyen irányba kellett volna ennek a törvénynek elmennie, milyen irányt tartottunk volna követendőnek. Természetesen meghagyjuk a törvénytervezetben mindazokat a módosításainkat, amelyek pontosításra vonatkoznak, mindazokat a módosításainkat, amelyek jobbá tehetik ezt a törvényt és fenntartjuk ezeket azokon a pontokon, amelyeket a beszédem elején még próbáltam felsorolni. Reméljük, hogy legalább egy icipicit javítani tudtunk e törvényen, amely tulajdonképpen javíthatatlan. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)
