MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nehéz e megrendítő pillanatban szólni. Sándorfi György képviselőtársam ugyanis azon képviselők közé tartozott, akinek a munkáját, a felelősségvállalását és a jellemét én nagyon nagyra tartottam és nagyon becsültem. És ezért engedjék meg képviselőtársaim, hogy ennek erről a helyről is hangot adjak. Rendkívül sajnálom, ami történt. (Szórványos taps.)
Elnök úr! Tisztelt Ház! A közoktatási törvény általános vitájában frakciótársaim részletesebben szóltak a törvényjavaslat minden aspektusáról, és a mai részletes vita megkezdése után is Bretter Zoltán összefoglaló felszólalásában kifejtette a Szabad Demokraták Szövetségének általános véleményét.
Kóródi Mária képviselőtársam a részletes vitában a tanév időtartamával foglalkozott. Én magam is csak egy részterülettel kívánok csak foglalkozni a felszólalásomban, és ez az állami és önkormányzati iskolákban folyó hitoktatás kérdése. Ezt annak kapcsán teszem, hogy az együttes jelentés 108. pontjából megállapíthatóan a Szabad Demokraták Szövetsége ezzel kapcsolatosan módosító indítvánnyal élt, és ezt a módosító indítványt, a Kormány ellenzése ellenére, az emberi jogi bizottság is támogatja.
Tisztelt Ház! A szülők joga, hogy a gyermekeiknek adandó nevelést megválasszák, alapvető fontosságú. Ennek feltétele az, hogy szabad iskolaválasztást lehetővé tevő, sokszínű oktatási rendszer létezzen. Ezért a Szabad Demokraták Szövetsége kívánatosnak tartja, hogy az iskolák között növekedjen a magániskolák aránya, ideértve az egyházi fenntartású iskolákat is.
Mivel azonban ezek nem állnak ma megfelelő számban rendelkezésre, ha erre a szülők oldaláról igény mutatkozik, a hitoktatást az állami és az önkormányzati iskolákban is lehetővé kell tenni.
Tisztelt Ház! Ennek a megszervezése azonban különleges körültekintést igényel, mivel az állami és önkormányzati iskolákat jellegükből következően többfajta vallási, illetve világnézeti hátterű család veszi igénybe. És egyik csoport jogai, érdekei sem hozhatják hátrányos helyzetbe a másikat. Tehát érzékeny az az egyensúly, amit meg kell őrizni egy ilyen közös oktatási intézményben.
Hogy az állami és önkormányzati iskolákban a hitoktatás kérdését megfelelően lehessen rendezni, több szempontot is figyelembe kell venni. Az egyik ilyen szempont a lakosság vallási és világnézeti sokszínűsége. A másik az állami és önkormányzati iskolák világnézeti semlegességének alkotmányos követelménye. A harmadik szempont, hogy az iskolafenntartó állam és önkormányzat, mint közhatalmi szerv, illetve az egyházak, mint az önkéntesség alapján szerveződő civil testületek, egymástól elkülönített vagy elkülönült szervezetrendszerrel rendelkeznek. A negyedik ilyen szempont pedig az, hogy a vallás- és lelkiismereti szabadság vonatkozásában az önkéntességnek kell természetesen dominálnia, és mind a meggyőződés kinyilvánításának, mind az erre utaló meggyőződés mellőzésének is helyet kell kapnia, ezek mind egyenrangúak.
Tisztelt Ház! Mielőtt ráténék arra, hogy ezeknek az általam előbb fölsorolt, figyelembe veendő szempontoknak milyen megoldása képzelhető el, milyen rendszer felel meg, szeretnék megállni egy pár pillanatra a világnézeti semlegesség kérdésénél. Azért állok meg, mert itt 3 év alatt sok minden elhangzott ebben a tekintetben, és vannak olyan képviselőtársaim, akik egyszerűen elvitatják, hogy lehetséges lenne világnézetileg semleges oktatási intézményt fenntartani.
Ezzel kapcsolatosan szeretném leszögezni, hogy itt valamiféle félreértésről lehet szó, mert arra hivatkoznak a semleges intézmények ellenzői, hogy lehetetlen az, hogy semleges emberekről beszéljenek. Minden embernek van valamilyen meggyőződése. És így az emberek nem lehetnek világnézetileg semlegesek.
Tisztelt Ház! Ezt a véleményt teljesen osztom. Valóban, világnézetileg semleges ember nem létezik. Az intézmény azonban teljesen más kérdés. Világnézetileg semleges intézmények viszont ennek ellenére létezhetnek. S ez nem ellentmondás, tisztelt Ház. Mire is gondolok ? Arra, hogy egy világnézetileg semleges intézmény működési rendjének, szimbólumainak kell például ezt a semlegességet hordoznia. Arra utalok, hogy egy ilyen világnézetileg semleges intézmény nem követelhet meg például semmiféle világnézetet a tanáraitól, illetve nem támaszthat ilyen fajta elvárásokat a felveendő gyerekeknél sem. Természetesen az ilyen intézményben dolgozó tanárok nyilván megvallhatják a világnézetüket.
És szeretném fölhívni, tisztelt Ház, ezen a ponton a figyelmet például a belga szabályozásra, ahol az iskolákról szóló szabályozás kimondja, hogy semleges iskola az, amely tiszteletben tartja a szülők bármely filozófiai vagy vallási felfogását, és ahol az oktatószemélyzet legalább háromnegyede hivatalos és semleges oktatási diplomával rendelkezik. Ezt mondja ki a belga szabályozás.
Ebből az is következik, tisztelt Ház, hogy például Belgiumban egy állami iskola is felekezetinek minősül, ha az oktatói személyzet kevesebb mint háromnegyede rendelkezik semleges intézményben szerzett diplomával.
(12.50)
Ettől igen távol áll a mi szabályozásunk. Csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogyha holmi vaskalapossággal vádolnák meg azokat, akik világnézeti semlegességet igényelnek az állami iskolákban, akkor elő kell adjuk azt, hogy ennél sokkal szigorúbb elképzelések is vannak más országokban. Akinek nálunk ezzel a kérdéssel, a világnézetileg semleges oktatási intézményekkel problémája van, annak nem egy politikai erővel van problémája, hanem magával a Magyar Köztársaság Alkotmányával.
Tisztelt Ház! Ezt követően térnék rá arra, hogy az ezt megelőzően felsorolt szempontoknak milyen megoldás felel meg.
Olyan megoldás felel meg ezeknek a szempontoknak, amelyben álláspontunk szerint a közoktatás és a hitoktatás az állami és önkormányzati iskolákon belül világosan elkülönül. Magyarán az iskola helyet biztosít a hitoktatói tevékenységnek, a hitoktatás megszervezése, ellenőrzése, tartalmának meghatározása és a hitoktatók alkalmazása viszont egyházi feladatot képez, mindez az egyházi autonómiából következik. Ide tartozik az is, hogy az állami iskola által kiállított okiratba nem kerül bele a vallásoktatás ténye, igény esetén azonban az egyházak természetesen oklevelet adhatnak a hitoktatásban részt vett tanulóknak.
De ide tartozik az is, hogy időbelileg a hitoktatást az órarend előtt, vagy azt követően kelljen megszervezni. Ennek tudniillik az az oka, hogy ez ne akadályozza az iskola normál működését; azok, akik nem vesznek részt ebben a fakultatív foglalkozásban, ne kerülhessenek emiatt hátrányos helyzetbe.
Tisztelt Ház! Erre szokták azt mondani, hogy ez viszont éppen a hitoktatásban részt vevők számára hátrány. A mi álláspontunk szerint azonban nem, ugyanis ez fejezi ki a hitoktatás fakultatív jellegét - amit senki nem vitat el, legalábbis szóban itt a tisztelt Ház előtt - és azt, hogy normál esetben a vallási szolgáltatás nem az állami iskola feladata, hanem az egyházé. Az, hogy erre az állami iskolákban sor kerül, az a magyar viszonyokból következő sajátosság, ez egy plusz, amire a jelenlegi körülmények között egy toleráns társadalomban az állami iskoláknak vállalkozniuk kell. Magyarán tehát, összefoglalva: az állami iskola szerintünk helyszíne lehet a hitoktatásnak, viszont ha az alkotmányosságot is be akarjuk tartani, akkor intézményévé nem válhat.
Tisztelt Ház! Ez a kérdés 1990 nyarán is felvetődött. Mi, a Szabad Demokraták Szövetsége akkor sem kívántunk mást, mint amit az előbb ismertettem. Jellemző, hogy az a rendszer, ami végül is az 1990-es nyári viták során kialakult - amiben mindenki egyetértett -, más szóhasználattal bár, de tartalmilag teljes egészében azt a rendszert valósította meg, amit az előbb ismertettem. Mégpedig nem azért valósult meg az általam előbb ismertetett rendszer, mert bárki is rákényszerítette volna a Kormányra az akaratát. Ezt hogyan is tehette volna, hiszen az a miniszteri utasítás, amely ezt a kérdést a mai napig is rendezi, nemhogy kétharmadot, de még egyszerű többséget sem kíván meg. Ez is jelzi, hogy itt semmiféle kényszerről nem volt szó a Kormánnyal szemben.
Álláspontunk szerint a Kormány azért hozta meg ezt az állásfoglalást a viták végén, mert felismerte a realitásokat, és képes volt az érdekek harmonizálására 1990 nyarán.
Ezért, tisztelt Ház, felvetődik az, hogy mi sem lenne természetesebb, mint az, hogy beemeljük a törvénybe az 1990-es konszenzust. Ezzel kapcsolatosan szeretném megjegyezni, hogy minden kormány boldog lehetne, amely egy törvény-előkészítés során ilyen lényeges kérdésben már készen kap egy kipróbált és a gyakorlat által igazolt megoldási módot, hiszen régi bölcsesség az, hogy a jó törvényeket nem kitalálni, hanem megtalálni kell. Éppen ideje lenne, hogy a magyar Parlament is elkezdje gyakorlatba iktatni azt az eljárást, hogy ahelyett, hogy íróasztalok mellett tervez törvényeket, leginkább az életviszonyokhoz igazodóan próbálna több esetben eljárni. Úgy tűnik azonban, tisztelt Ház, hogy a Kormány olyannyira elhasználódott, hogy már ezt a boldogságot sem kívánja. Ugyanis a hitoktatás megszervezésének mikéntjéről egyetlen szót sem tartalmaz ez a törvényjavaslat. Ez pedig alkalmas arra, hogy újjáélessze az 1990 nyarán nyugvópontra jutott vitákat és újraszülje a kölcsönös bizalmatlanságot és gyanakvást, amit pont maga a rendkívül nemes ügy sínylene meg.
Ezért, tisztelt Ház, a Szabad Demokraták Szövetsége a társadalmi megbékélés szolgálatától vezérelve és alapvető fontosságúnak tartva a már kimunkált konszenzus megőrzését, módosító indítványt terjesztett be az említett konszenzus törvénybe emelése végett. Meg kell jegyezzem, hogy ilyen irányú indítványokat terjesztett elő a Fiatal Demokraták Szövetsége és az MSZP is.
Tisztelt Ház! Örülök, hogy az oktatási és az alkotmányügyi bizottság is felismerte, hogy a hiányt pótolni kell. Ők azonban kissé átalakították a módosító indítványokat, és az átalakítás közben kifelejtették azok egyik legfontosabb elemét, amely épp arra utal, hogy a hitoktatást a tanrenden kívül kell ezekben az oktatási intézményekben, tehát az állami és önkormányzati iskolákban megszervezni.
De hála annak, tisztelt Ház, hogy ezzel a törvényjavaslattal több bizottság is foglalkozik, az emberi jogi bizottság többsége felismerte ezt az esetleg kényelmetlenségeket okozó hiányosságot és ezt a hiányosságot feltárva támogatásáról biztosította az SZDSZ erre vonatkozó indítványát, amely az együttes jelentés 108. pontjában fekszik, valamint a FIDESZ 97. sorszám alatti indítványát is.
Tisztelt Ház! Ezek után megkérdezhetik, miért lenne fontos az, hogy a tanrenden kívül kerüljön megszervezésre a hitoktatás és ennek formáját miért nem lehet rábízni a helyi megállapodásokra?
Ezzel kapcsolatosan szeretném röviden elmondani, hogy az iskolaigazgatók nem függetlenek a helyi politikai viszonyok alakulásától, ugyanis köztudott, hogy az iskolaigazgatókat az önkormányzati testület nevezi ki. Szerintünk, szabad demokraták szerint elemi érdek, hogy az igazgatók ne legyenek kitéve a helyi politika nyomásának, hanem a szülők minden irányú érdekeit és a hivatást szem előtt tartva, hatalmi kényszertől mentesen tudjanak tevékenykedni és dönteni.
A lelkiismereti és vallásszabadság olyan fontos kérdés, hogy nem lehet a változékony helyi erőviszonyok játékszere. Különösen akkor, amikor tudjuk, hogy a vallást, sajnos bizonyos erők politikai célokra kívánják felhasználni. Ha a hitoktatás elhelyezésére nem tartalmaz a törvény iránymutatást, akkor előfordulhat, hogy a tanítási időtől teljesen elszakítottan, például késő délután vagy este adna erre helyet az adott iskola. De előfordulhatna a másik véglet is, tisztelt Ház, hogy a tanítási időt szétszabdalva például a harmadik vagy negyedik órában kerítenének erre sort.
E két szélsőség elkerülését kellene a törvénynek sugallnia. Erre hivatkozva ugyanis az iskolaigazgatók sikerrel állhatnának ellene az esetleges militáns tendenciáknak, bármelyik oldalról is fakadjanak azok.
Tisztelt Ház! Röviden foglalkoznom kell az óvodák kérdésével ebben a tekintetben. Ellentétben ugyanis az iskolákkal, ahol álláspontunk szerint kialakítható alkotmányos megoldás a hitoktatásra - mégpedig olyan, amilyet vázoltam és amilyen ma is él az 1990-es konszenzus alapján -, az óvodák tekintetében, sajnos, szerintünk ilyen alkotmányos módszer nem dolgozható ki. Ennek pedig az az oka, hogy nincs az óvodákban kötelező foglalkozás, ami után a gyerek hazamehet, ilyen módon a vallási nevelés nem különíthető el a normál óvodai foglalkoztatástól. Másrészt az intézményi feltételek sem biztosítottak annyira, mint az iskolákban, tekintettel arra, hogy tudjuk nagyon jól, az az óvoda már jó helyzetben van, ahol legalább a kis-, a közép- meg a nagycsoportot el lehet különíteni. De van olyan, ahol ezt sem lehet megcsinálni, és akkor még inkább nehézségeket okozna az elkülönítés vallási nevelés szempontjából is. Tehát az óvodák tekintetében szerencsétlennek tartanánk a beépítést a közoktatási rendszerbe.
Tisztelt Ház! Végezetül mindezek alapján arra szeretném a figyelmüket felhívni, hogy tartsák fenn az 1990-es nyári megállapodást, a nyári konszenzust, ugyanis ez mindegyikünktől jelentős hozzájárulás lenne a helyi társadalmak békéjéhez.
Igazán köszönöm megtisztelő figyelmüket! (Taps a bal oldalon.)
