PÉLI TAMÁS (MSZP)
PÉLI TAMÁS (MSZP)
PÉLI TAMÁS (MSZP) Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Elsődlegesen egy fontos észrevételemet szeretném megosztani önökkel, hogy Magyarország történelmében és történetében először van lehetőségünk arra, hogy egy oktatási törvényt tárgyaljunk akkor, amikor ez az ország független, semmilyen különböző lábneműk nem tapossák a nemzetet. Ez egyedülálló, és valóban nagy felelősséget is ró így ránk.
Ezekkel a puszta és egyszerű tényekkel valószínűleg önök is tisztában vannak. Ennek ellenére azt kell mondjam, hogy nagyon konzervatív, nagyon hézagos, és ha a fajsúlyát vizsgáljuk, igen könnyű, légnemű ez a törvénytervezet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a koalícióból is 40% módosító javaslat jutott be a mintegy 800 módosító javaslatba.
Én azért nem csatlakoztam frakcióm módosító javaslatainak meglehetős mennyiségéhez - mely a 10%-át teszi ki a 800-nak -, mert nem akartam 801-et, 802-t, 803-at - és sorolhatnám - beadni, hiszen itt alapvetően fontos, és nem csupán a módosító javaslatokkal megoldható problémákkal kell szembenéznünk.
Egy Rembrandt-festmény restaurálása igen nagy feladat, de hálásabb feladat, mint egy ismeretlen kortárs mester képét rendbe hozni, tudniillik egy Rembrandt-festmény értéke alapvetően sokkal nagyobb, sokkal nagyobb minőséggel találkozunk szembe, míg egy ismeretlen kortárs festőnél, ha rendbe hozzuk is a képét - kisebb értéket ugyan könnyebben oldunk meg -, de valójában nesze neked, fogd meg jól alapon nem csináltunk olyan sokat, mint amit elvártak volna tőlünk azok, akik ebben a műalkotásban gyönyörködni szerettek volna. Az elmúlt évszázad második felében olyan oktatási törvénytervezet született, ami hatalmas lehetőséget biztosított mindazok számára, akik írni és olvasni nem tudtak. Ez egy porosz rendszerre, egy meglehetősen avítt és konzervatív struktúrára építkező törvény volt, de a maga korában egyedülálló, és azok között a történelmi és társadalmi körülmények között igen előremutató.
Ezt követően legközelebb ilyen mélységben és ilyen megrendítően csak a második világháború után, egy vitatható változást követően volt reformja, valódi, igazi reformja az oktatási törvénynek. Ezt nagyon sokféleképpen lehet értékelni, de hogy sokkal elsöprőbb volt, mint a jelenlegi, azt onnét lehet felmérni és megmérni, hogy Magyarországon az ötvenes évek második felére az analfabetizmus felszámolódott, és mindenki, aki ebben az országban magyar állampolgár volt, írni és olvasni tudott, még a cigányok is.
Most, amikor 1993-at írunk s - mint mondtam volt - legitim, szabad, demokratikusan választott Parlament előtt tárgyalunk egy olyan törvénytervezetet, amelynek kapcsán igazán megmérettethetett volna a változás, melynek kapcsán bebizonyosodhatott volna, hogy rendszerváltás történt, melynek kapcsán képesek lennénk olyan kondíciókban átlépni a XXI. évszázadba, hogy végre tényleg helyet találjunk Európában - ezeket a lehetőségeket úgy érzem és úgy látom, sőt tudom, hogy nem jelenítette meg a törvénytervezet. Nem destruktív szónok szeretnék lenni, ezért azt kell mondjam, hogy ne kérjenek számon alternatívákat rajtam, hiszen az ellenzék minden értő és felelős képviselője ezeket az alternatívákat a módosító törvénytervezetekbe, javaslatokba megtette. Azért kértem szót, és azért használok még el néhány percet mindannyiunk drága idejéből, hogy még nagyobb súllyal döbbentsem rá a tisztelt Házat, hogy ez a törvénytervezet ma Magyarország számára valóban a lenni és nem lenni kérdését veti fel. Az oktatás az egyedüli olyan terület, ami minden más vonatkozásában életmentő övet jelent egy nemzet, és jelen esetben a mi hazánk számára. Az oktatás az, ahol a demokrácia leginkább megjeleníthető, és itt konzervativizmussal találkozom lépten-nyomon ebben a törvénytervezetben.
Nekem sajnos, nem volt alkalmam és energiám mind a 800 módosítást elolvasni, nagyobb részét megismertem. Azt kell tapasztalnom, hogy tisztelt koalícióban ülő, dolgozó képviselőtársaim is érezték, érzékelték ezt a fajta konzervativizmust. Érzékelték, hogy ez a törvénytervezet könnyű, és akkor még nagyon finom voltam.
Ebben a törvénytervezetben minden garancia hiányzik ahhoz, hogy a tehetség gondozása, a másság megértése s a halmozottan hátrányos helyzet megoldódjék. Ezzel a három kardinális dologgal birkózik az egész világ oktatása. Ma minden pedagógusnak a földön ez a problematikája. Nekünk itt teljesen új utakon, nyílt kártyákkal, tiszta lapon lehetett volna megjeleníteni, nagyon jól artikulálva ezeket a kérdéseket. Ez nem történt meg.
Az 1985-ös oktatási reform egy - véleményem szerint - átlátszóbb, de tartalmában és formájában nem erősebb változatát látjuk magunk előtt. A hetvenes években is történtek már próbálkozások, voltak törekvések. Nem voltak sikeresek.
(14.10)
Nem véletlen, hogy az ország nagyon sok területen megbukott. Nem pusztán a politikai és gazdasági berendezkedés volt az, ami visszatartotta ezt az országot attól, hogy elfoglalja méltó helyét a világban. Az oktatás volt a kerékkötője legtöbb esetben. Most ismét egy olyan törvénytervezetet fogunk megszavazni, ami már 150 évvel ezelőtt megbukott.
Én arra kérem a tisztelt Házat, hogyha egy mód van rá, akkor 2017-ben, 2050-ben gondolkozzanak, hiszen itt sokan vagyunk, akiknek akkor lesz felnőttkorú képviselő az unokája. Sokan vagyunk itt olyanok, akik meg szeretnék élni, hogy az unokájuk megdicséri őket. És sokan leszünk olyanok, akik most arra gondolunk, hogy nem ártana, ha akkor is egy virágot hoznának a sírunkra.
Ehhez biztosítani kell egy olyan oktatási törvényt, amely ezeket a kondíciókat is biztosítja, megjeleníti majd, ilyen érdekeket mutat fel, ami ezt a generációt, amely most itt ül, hitelessé teszi az utánunk élő, biológiailag élő, mert ki tudja, hogy szellemében mennyire megnyomorított gyermekek körében. Egy ilyen gyermekkori analógiámat szeretném elmondani evvel kapcsolatban, amivel be is fejezném meglehetősen szubjektív és érzelmektől nem mentes megnyilvánulásomat. Mindig azt gondoltam, amikor játszottunk ilyen dzsungelesdit - így neveztük -, hogy inkább legyen egy olyan térkép a kezemben, ami ugyan nagyon vázlatos, de valamilyen irányba mutat egy utat, aminek kapcsán életben maradok, vagy kikeveredem a dzsungelből, mintsem egy nagyon jó és szépen csomagolt térkép, ami semmilyen utat nem mutat, és nem is arról a dzsungelről szól.
Úgyhogy ennek az analógiának a figyelembevételével köszönöm meg szíves türelmüket és figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
