KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Éppen jókor kaptam szót, mert ez a mondókám elejéhez éppen kapcsolódik, hogy végrehajtási problémák vagy törvényhozói problémák. Törvényhozói problémák egyik oldalról, hogy nem éppen jól végrehajtható törvényeket alkotunk, majd a másik oldalról, hogy mivel nem végrehajtható a törvény, csináljunk újabb törvényt, újabbat módosítsunk.
A Földművelésügyi Minisztérium ebben a kérdésben meglehetősen szkeptikus, mert másfél év alatt nem sikerült még egyetlen törvényt, illetve törvénymódosítást sem idehozni - így kénytelenek a képviselők ebben a munkában félig-meddig autodidakta módon részt venni.
A mai ülésen a miniszteri szék üressége engem arra int, hogy levonjam a megfelelő konzekvenciákat: se államtitkár úr, se miniszter úr. Én nem sírom vissza Gergátz Elemér urat, félreértés ne essék! Ő nem volt képviselő, egyszerű miniszterként olyan szorgalmasan ott ült, hogy lehet, még a huzatot is újra kellett húzni a székén, mikor távozott. (Derültség.)
Úgy látszik, most ezt a figyelmet nem kapjuk meg, és ami szomorú, hogy nyilatkozatokat sem kapunk. Nem kapunk a kormányzattól az ilyen jellegű módosításokra sem elutasító, sem támogató megnyilvánulásokat. Időnként előfordul, hogy egy-egy miniszter úr a Kormány nevében itt-ott, attól függően, hogy milyen a tömegpszichózis. (Taps. - Derültség.) ., nyilatkozik a Kormány nevében, majd kiderül, hogy ez csak saját véleménye, amit természetesen nem lehet munkásságával összefüggésben kezelni. (Derültség.)
Ez azért komolyabb dolog annál, mint hogy ennyire nevetgéljünk rajta.
De hogy egy egyszerű és konkrét megfogalmazást azért az SZDSZ nevében kinyilvánítsak: a Szabad Demokraták Szövetsége ezt az előterjesztést ebben a formában nem tudja elfogadni, s ezt nem támogatja - mint ahogy voltunk bátrak ezt már korábban többször kinyilatkoztatni.
Nem szeretném, ha ismételten, keverések folytán, a mi véleményünk mint egy hátsóalagút-jelentés érkezne meg, mindig idő előtt vagy időn túl, de éppen nem célirányosan, és nem óramű pontossággal - ami bizonyos köröket arra ösztönöz, hogy vagy ide, vagy oda, de bennünket azért elhelyezzen a palettán, aminek a színei között alig tudunk kiigazodni.
Mi is a probléma a módosítással? A legfontosabb az: itt Mizsei képviselőtársam az előbb szóvá tette a félelmet, és Nagy Ferenc József úr is utalt erre. Azóta Mizsei doktor úr már távozott, gondolom, hogy éppen az ügyeket próbálja intézni a megfélemlített termelőszövetkezeti tagok érdekében - ami helyes dolog, csak a legszomorúbb az, hogy ez, bizony, a képviselőkre marad. A képviselőkre és nem a végrehajtásra.
Mert én is tartok fogadóórákat, pontosan olyan szorgalmasan, mint Nagy Ferenc József úr: minden csütörtökön 16-tól 18 óráig, föl lehet keresni: Jászberény, Lehel vezér tér 18., valamint péntekenként a falvakban és a városokban. Bizony, van úgy, hogy hajnali háromra érkezünk a Nyírségből, Szabolcsból, Beregből, ahol a problémák igen komolyak - és én sem tenném a tűzbe minden átalakulásért a kezemet. De bizony nem! Mert előfordultak ám visszaélések, főleg olyan helyeken, ahol a kiszolgáltatottság, az ismeretek hiánya az embereket nem tudta fölrázni tespedtségből - vagy képességeik, vagy egyéb okok miatt -, hogy a végrehajtást kiköveteljék. Ez egy dolog.
A másik viszont az, hogy tesszük a dolgunkat - ahogy Zsiros Géza úr mondja -, tegye a dolgát a végrehajtás is. A végrehajtás fölött a felügyeleti szervezeteknek van rendelkezési, utasítási joguk, még akkor is, ha az adott területen esetleg fölmerül olyan gyanú, hogy talán elfogultság vagy összeférhetetlenség, vagy közös vadászat és pörköltevészet emlékére való hivatkozással nem a legszigorúbban történnek az ellenőrzések. Akkor azonban nem ide kell visszajönni, és nem itt kell tovább építgetni egy olyan dolgot, aminek aztán se elejét, se végét nem látjuk, mert ugyanúgy bemegyünk abba a zsákutcába, ahonnan szeretnénk kijönni: ugyanúgy végrehajthatatlan dolgokba szaladunk bele; másrészt azt a folyamatot gyorsítjuk föl, amely a további vagyonlepusztulást és a vagyon fölaprózódását jelenti.
Örülök annak, hogy kisgazda képviselőtársaim a mai napra már eljutottak odáig - és erre Lakos képviselőtársunk is utalt -, hogy talán ezt az úgynevezett csoportos leválás intézményét sikerül ebből a törvénymódosításból kivenni. Ez egy olyan dolog, amit - ha lett volna módunk ezt a törvénymódosítást korábban érdemben tárgyalni - már megbeszélhettünk volna, és nem is került volna a Ház elé. Hiába próbáltam én itt kétségbeesett erőfeszítéseket tenni arra nézve, hogy egy érdemi vitára tiszteljenek már meg bennünket - ez a javaslat nem aratott túlzott sikert, sőt, az ügyrendi bizottságban egy olyan megfogalmazás hangzott el: nem túl etikus, de nem házszabályellenes, tehát minden folyik annak rendje és módja szerint.
Folyt, folydogált, mígnem két héttel a parlamenti ülésszak tervezett befejezése előtt a tömegdemonstráció a küszöbön, az elégedetlenség igen nagy, a sáskák esznek, a nap süt, az eső nem esik. Ehhez mi elindítunk még egy akciót: ami maradt, azt viszont pucolás, kifelé - ami rettenetesen veszélyes.
Teljesen komolyan mondom, hogy ha mi nem a végrehajtás oldaláról, hanem a törvénykezés oldaláról folytatjuk ezeket a dolgokat, akkor nem is kell törvénymódosítást sem hozni, csak mondogatni kell: mondogatni, hogy mi akarunk ilyet, fönntartjuk, aztán majd lesz belőle valami, de, azért, figyelünk ám - és ha valami nem stimmel, akkor ott majd rendezkedünk! Ez a spontán folyamatokat szépen elindítja, és abban a pillanatban azt a leépülési folyamatot is, amit szeretnénk megállítani, és amelynek a gazdasági, számszerű adatait nagyon helyesen idézte Zsiros Géza elnök úr - valóban ilyen helyzet van a mezőgazdaságban, szektorsemlegesen, mert a baj nem válogat: kisgazdánál, középgazdánál, szövetkezetnél egyaránt nagy probléma van.
Kisgazda barátaim, akikkel én Jászberényben együtt szoktam vacsorázgatni és beszélgetni - ezek nem olyan kisgazdák, akiknek a nyolc négyzetméteres udvarát fölveri a gaz, és a gyereket csak a Milka csokoládéval tudja kicsalogatni onnan. (Derültség.) ., hanem olyanok, akik 40-50 éve módszeresen dolgoznak, nagy területeken, állattartással foglalkoznak, tejtermeléssel foglalkoznak, speciális növénytermesztéssel - hirtelen, egyik évről a másikra padlóra kerültek. Padlóra kerültek, pedig dacoltak a korábbi 30-40 évvel, és még gyarapodni is tudtak a maguk módján - természetesen az adott körülményekhez képest -, most várták volna, hogy talán jobban megindul a szekér, de nem: lecsücsültek. Nincs meg az a közgazdasági helyzet, nincs meg a közgazdasági miliő, amiben egyáltalán ezt a vertikumot kezelni lehetne, és nincs meg ennek a szabályozásnak az az útja-módja, hogy a piacnak megfelelően, a szerveződések önmaguktól elinduljanak. Ugyanis nem kell ám akkor senkit kényszeríteni arra, hogy maradjon együtt, vagy menjen szét, vagy jobbra menjen, vagy balra menjen, ha látja munkájának az eredményét, és látja a megtérülést - valamint még haszon lehetőségét is. Akkor önállóan, a teljes, jó eszükre való hagyatkozással orientálódni fognak a legjobb és a legoptimálisabban működő struktúra felé. Ez ebben a helyzetben nem adott.
Akkor miért akarunk mi rákényszerítni olyan szervezeti változásokat akár a szövetkezetekre, akár a magángazdákra - vagy bárkire ebben az országban -, ha nem tudjuk a létfeltételeket biztosítani. Erre Juhász Pál barátunk már használt egy-két jelzőt - nem szeretném megismételni, de bizony, ezek ilyen jellegű problémák, és csak így minősíthetők.
Amiről tárgyalnunk kell, és amivel együtt beszélgethetünk arról, hogy azokat az igazságtételi szándékkal okozott újabb igazságtalanságokat valahogy orvosolni tudjuk, az az üzletrészek forgalma. Ebben a kérdésben - hála a jó Istennek - az ebben az Országgyűlésben ülő valamennyi párt és az érdekképviseletek is egyetértenek. De ennek van egy pénzügyi háttere. Jelen pillanatban, ahogy mostanában halljuk, ahhoz, hogy az üzletrészforgalmat ezekkel a kedvezményekkel be tudjuk indítani és le tudjuk ezt az egész eljárást játszani, illetve szabályozni, 30 milliárd forint kellene. 30 milliárd forint nincs.
Nagy Ferenc József utalt itt a EBRD-hitelre, amely 108 millió dollár. Az forintban, sajnos, olyan 10 milliárd körül van - mert ha 100 lenne, akkor én most leülnék itt, szépen, és azt mondanám: kedves barátaim, olyan törvénymódosítást csinálunk, amilyet akarunk, probléma egy szál se, mert a 100 milliárd nevetve fedezné az üzletrészek pár hónapon belül történő kivásárlását. És abban a pillanatban, amikor a tulajdonosi és a használati pozíció közeledik egymáshoz - és engem az se nagyon érdekel, hogyha egy ilyen csoportnak 6-8 tulajdonosa lesz csupán: ha fel tudta vásárolni, megfelelően tudja működtetni ezt a vagyont, mert olyan gazdasági környezetbe került, akkor nem sok gond van.
(19.50)
Itt ezek a problémák meghatározóak. Amíg ezt pénzügyi oldalról nem tudjuk megfelelő mederbe terelni, addig azt a módszert, ami itt a leépítésre és a darabolásra vonatkozik, sürgősen el kell felejteni. Annál is inkább, mert bizony az új, kialakuló csoportok is nehéz helyzetbe kerülhetnek, mert a finanszírozás a bankok oldaláról nem biztosított, az új kisebb, elaprózott részekkel szemben nagyobb a bizonytalanság, a bizalmatlanság, és így a bankok is rákényszerülnek arra, hogy egy plusz biztonsági tartalékalapot képezzenek, mert a hitelek visszahozatala, illetve követelése bizonytalanná válik. Ezeket a szempontokat igenis figyelembe kell venni akkor, amikor a szövetkezetek mobilitásáról beszélünk.
Üzletrészforgalom rendben van, egyetértettünk. Megkönnyítjük adójogszabályok módosításával. Azt mondják sokan, hogy a szétválás intézményénél is indokolt a könnyítés. Teljes mértékben egyetértek vele. A szétválás intézményét a jelenlegi helyzetben fenntartani nagyon nehézkes, hiszen csak papíron létezik, a gyakorlatban végrehajthatatlan, kétszer kétharmados szavazati arányt nem hiszem, hogy túl sok szövetkezetben tudnának produkálni, még akkor is, ha vannak bizonyos új szövetkezési csírák, amelyek még üzleti haszonnal is fenn tudnának maradni. Itt a szavazati aránynak az egyszerű szótöbbségre történő levitelét mindenféleképpen támogatjuk. Amiben vitánk van bizonyos képviselőtársakkal, az az, hogy a megjelent tagokra vagy az összes tagra vonatkozzék-é a szótöbbség. A mi álláspontunk szerint az összes tagnak az egyszerű szótöbbségére szükség van akkor, amikor a szétválás intézményéről beszélünk.
Az üzletrész-tulajdonosoknak a szavazati jogát ebben a kérdésben nem tudjuk támogatni, kiváltképp nem tudjuk támogatni a kívülálló üzletrész-tulajdonosok szavazati jogát a jogutód nélküli önfelszámolás, megszüntetés esetében. Nagyon csekély vagyonnal rendelkeznek - 20-25% a tagsághoz viszonyítva az országosan kimutatható vagyonrész -, ezzel szemben számarányuk igen nagy. Számos termelőszövetkezetben, illetve ipari szövetkezetben is a kívülálló üzletrész-tulajdonosok száma meghaladja az aktív tagokét, így ha egy jogutód nélküli felszámolásnál szavazati joggal - és ráadásul egy fő egy szavazat elvét figyelembe véve - rendelkeznének, akkor pillanatokon belül ki tudnák mondani azt, hogy márpedig ez a szövetkezet jogutód nélkül megszűnt, ilyenkor szépen elszámolunk, s aztán ami vagyon van, azt szépen összecsomagoljuk és elvisszük, az ellenértéket meg a boltban elköltjük, így aki majd megvásárolja az értéket, az kétszeresen fizet érte. Azt hiszem, ennek az inflációs hatásáról nem kell beszélni, mindnyájan tudjuk, hogy mit jelentene.
Én ezeket nagyon szeretném képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, ugyanis azt azért észrevehették a magatartásunkon, hogy a merev elutasítás soha nem volt stílusunk. Mindig megpróbáltunk érvekkel szemben érvekkel vitatkozni és a meggyőzés elvét követni annak érdekében, hogy adott szituációban - ha már benne vagyunk, akkor - a lehetőséghez képest a legkisebb rosszal jöjjünk ki, mert ebből jól bizony ki nem jövünk - sajnos, ez most már egyértelműen látszik -, ezért én itt kérném meg a jelen lévő képviselőtársakat, szíveskedjenek segítséget nyújtani ahhoz, hogy az általam fölvázolt körben, amennyiben a konszenzus kialakul, ezt a szövetkezetitörvény-módosítást ebben a körben - még egyszer mondom - zárjuk le, és az elkövetkező időszakban, legalábbis a mi megválasztásunk időtartama alatt már ne nagyon foglalkozzunk ezzel. Próbáljuk meg talpraállítani ezt az ágazatot, próbáljunk meg oda pénzt pumpálni, és akkor nézzük majd hátra dőlve székünkben, szivarral a szánkban, milyen szépen prosperálnak és alakulgatnak ki az újabb gazdaságok, a piac szabályozó rendszere mellett egy olyan támogatási rend kiépítésével, amelybe politikailag beleszólni már nem indokolt, sőt kifejezetten bűn.
Én eddig tudok elmenni, és az SZDSZ eddig tud elmenni ennek az ügynek a lezárása érdekében és nem tovább. Remélem, hogy ehhez még partnereket is találunk, és ahogy a kétperces hozzászólásomban is említettem, július közepére ezt az ügyet le tudjuk zárni, mert szíveskedjenek figyelembe venni azt, hogy ez a jelenlegi szabályozatlan és ideológiailag is fenyegetett állapot - mert most az van - a további ellehetetlenülést és a végső katasztrófáját jelentheti ennek az ágazatnak - itt a mezőgazdaságról beszélek -, és lehetetlenné teheti az ipari szövetkezeti szférát is. Ebben kérném konstruktív együttműködésüket, és nagyon szépen köszönöm, hogy 8 óra előtt 5 perccel még szántak rám 16 percet. (Taps.)
