KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ)
KIS ZOLTÁN, DR. (SZDSZ) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az egészségügyi reform kapcsán számos fórumon elhangzott, hogy elsődleges az alapellátás fejlesztése, a teljesítményfinanszírozás bevezetése. Már korábban, április 2-án megjelent az egészségügyi társadalombiztosítás finanszírozásának egyes kérdéseiról szóló 52/1993. kormányrendelet, ahol az ezekkel ellentétes gyakorlat kialakulását vagyunk kénytelenek tapasztalni.
1992-ben az alapellátás működtetői részére a társadalombiztosítás a bázisfinanszírozáson felül a praxis teljesítménye - betegkártyái - arányában teljesítményarányos díjat folyósított, mely összegből a működtető a dolgozót úgynevezett kártyapénzben részesítette. Az alapellátást fenntartó önkormányzatok a fenti díj átlag 60-70%-át adták a háziorvosoknak, mely összeg nagyobb része társadalombiztosítási járulék és adó címén az államháztartásba visszafolyt, és így az átlagos összetételű praxis esetén, betegenként ez havi nettó maximum 10 forintot ért.
Mivel az egészségügyi dolgozók átlagbére az országos átlag alatt van, és ezen belül az orvosok átlagkeresete túlmunkával együtt sem éri el egy átlagos budapesti buszvezető éves keresetét, ezen összeg tetemes javulását bizony meg kellene valahogy finanszírozni. Azt sem hozták nyilvánosságra, hogy ez a kártyapénz viszont már nem a több kártyát gyűjtő, jobban dolgozó orvosok részére mintegy ösztönző pénzként kifizethető prémium, hanem bázisfinanszírozás korrekciója címén jelentkezett.
Az én területemen, Jászberényben, valóban 85%-os emelkedése következett be a kártyapénzeknek, viszont a finanszírozás, a bázisfinanszírozás egyötödére csökkent, így tetemes hiány keletkezett. Sajnos, most a körzetemben 20-35 éves munkaviszonynyal rendelkező háziorvosok bére bruttó 20-35 ezer forint között van. Itt egyszerűen azt tapasztaljuk, hogy megrövidítik az államháztartást éves szinten több milliárd forinttal, és működésképtelenné is tehetik az alapellátást. Ha a működtető a praxis összes bevételét a dolgozók bérezésére fordítaná, akkor sem lenne elég a korábbi, eddig is méltánytalanul alacsony bérek társadalombiztosítási járulékkal és munkavállalói hozzájárulással való együttes fedezetére. Akkor meg miből biztosítják majd a praxisra a vegyszerek társadalombiztosítási hozzájárulás nélküli teljes árát, a dolgozók továbbképzését, az egészségügyben elismert 170%-os infláció mellett a praxis esetleges fejlesztését, műszerezését? Miből fog az alapellátás működni?
Nem szívesen hangoztatja a tárca az egészségügyi alapellátás vállalkozói alapra fektetésének szükségességét. Csodálkoznak, hogy eddig kevesebb mint 100, vagy lehet, hogy azóta már 200 - ebben a kérdésben hajlamos vagyok a megegyezésre - választotta működésének ezen formáját. Az orvosi vállalkozások, úgy tűnik, megbuktak - vagy legalábbis vegetálnak. Kérdéseimet megalapozhatja ez a háziorvosi vállalkozás is.
A fentiek alapján a következő kérdéseket intézem tisztelt államtitkár asszonyhoz: milyen jogon, hogyan várjuk el, hogy az egészségügy csak az orvosok hivatástudatára hagyatkozva fejlődjön? A vállalkozások már a kudarc határán vannak. Most az alkalmazásban állók következnek, őket is sújtja ez a reform? Várom válaszát. (Taps a bal oldalon.)
