SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:
SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Tisztelt Képviselőtársam! Köszönöm ezt az interpellációt, mert ennek kapcsán szintén kutatásokat kellett végeznem - lévén, hogy ez egy 1991-es üzletkötés volt -, és az interpelláció és a konkrét kérdések kapcsán egy újabb jó példáját mutathatom be a Parlamentnek, hogy milyen üzletkötések és milyen haszonnal járnak a privatizáció során. Jó példa ez azért, mert egy biztos és stabil jövőjű vállalat jött létre a privatizáció után, nőtt a foglalkoztatottak létszáma, nőtt az exportja; 1,5 milliárdot már befektettek a vállalatba, további 1 milliárd forint befektetés történik meg az elkövetkező két évben, és mindezek hatására vagy mindezeken túl még 2,1 milliárd forinthoz a magyar állam is hozzájutott.
(16.20)
Kizárólag a tényekkel szeretnék a kérdések kapcsán foglalkozni.
1. A szén-dioxid-mezőt az állam tulajdonosi szervezete sem 30 milliárd forintért, sem ingyen nem adta el. Az ásványvagyon ugyanis kizárólagos állami tulajdon, forgalomképtelen ebből következően; sem állami vállalat, sem gazdasági társaság, sem külföldi, sem belföldi az ásványvagyont nem szerezheti meg.
Természetesen annak hasznosítását nem végezheti maga az állam, ezért a bányászati tevékenység folytatása megkülönböztetendő az ásványvagyon tulajdoni helyzetétől. Ezt a bányatörvény szabályozza megnyugtatóan ma már, rendezve a kitermelt ásványi nyersanyag sorsát, az ugyanis a bányavállalkozó tulajdonába kerül, s ez után a tulajdonos államot részesedés illeti meg bányajáradék formájában, melynek mértéke egységesen 12%. 2. Az ásványvagyon tehát állami tulajdonban maradt. A vállalatot, a szénsavkitermelő és feldolgozó kapacitást adta el az állam tulajdonosi szervezete. A miért kérdésekre egy válasz van, mert ez a kötelessége a törvények szerint, hogy ezt a rábízott vagyont értékesítse ez a tulajdonosi szervezet. Ennek pedig döntően az az oka, hogy magánkézben a cég jobban, eredményesen működik, nagyobb esélye lesz a termelőkapacitások jó kihasználására, tőkebefektetésekkel jobban helyt tud állni a nemzetközi versenyben, és ennek hatására az ott dolgozóknak is kedvezőbb feltételek teremtődnek.
Tévedés az az állítás, hogy ez a szén-dioxid-vagyon, amire épül ez a feldolgozó kapacitás, Európában egyedülálló. Hazánkban például Ölbő Vas megye térségében van egy ugyanilyen tisztaságú mező, de a Duna-Tisza közén levő készletek is - bár kevésbé tiszták - felülmúlják ezt.
3. A társaság állami tulajdonhányadát értékesítette az állam tulajdonosi szervezete. S ismétlem, azért, mert ez a feladata a törvények szerint, másodszor, mert a vevő meg kívánta vásárolni. És az indulási 1,4 milliárd forint könyv szerinti értékű vagyont, amit szakértői vizsgálatok 700 milliós üzleti értékre értékeltek, a Linde nevű német vásárló 2,1 milliárd forintért vásárolta meg.
A pályázati kiírás valóban kisebbséget ajánlott fel. Ennek az volt az oka, hogy az akkor hatályban lévő szabályozás rendelkezései, illetve az akkor még kidolgozás alatt lévő koncessziós törvény várható szabályai ezt tették lehetővé. Az érdeklődők természetesen mindegyike többségi részesedést kívánt szerezni.
Ezt a feltételt, mármint, hogy a kisebbség is érdekli, egyetlenegy érdeklődő fogadta el, bár ez is kilátásba helyezte, hogy amennyiben erre később lehetőség nyílik, szívesen venné a többségi üzletrész megszerzését is. Ezt a kérését megismételte, amikor a szerződéskötés időszakában ismertté vált, hogy a koncessziós törvény lehetőséget ad arra, hogy az átalakuló vállalatok esetében a bányászati tevékenység területén az ipari és kereskedelmi miniszter eltérést engedélyezhet az alól a szabály alól, hogy ilyen tevékenységet csak többségi állami részesedéssel működő állami szervezet végezhet.
Ezt a kérést, mármint a vevők kérését külön indokolta az, hogy szemben a pályázati feltételekben rögzített jogszabályi feltételekkel, a szén-dioxid kitermeléséért bányajáradékot kell fizetni.
Az akkori ipari és kereskedelmi miniszter, Bod Péter Ákos 1991 decemberében hozzájárult az ilyen jellegű megoldáshoz.
4. Téves a 4. számú kérdés azon feltételezése, hogy hat pályázó nyújtott be pályázatot, csak öt visszalépett. Többen érdeklődtek, de nem nyújtottak be pályázatot. A pályázati feltételeket egyetlenegy vevő fogadta el. A vállalat vezetése részéről sem volt tapasztalható szelektív vevőelhárítás.
5. Az üzletkötés az akkori jogi szabályozásnak megfelelt. A vállalat, az akkori Ipari, Kereskedelmi Minisztérium vezetése és az Állami Vagyonügynökség közötti korrekt együttműködés alapján történt meg.
Szeretném kiemelni végül, hogy a Répcelaki Szénsavtermelő Vállalat biztos jövőt nyújt az ott dolgozóknak, és maga a cég is abszolút biztos lábakon áll. Az már a korábbi érdeklődők nyilatkozataiból kiderült, hogy a foglalkoztatási létszám megtartását többen vállalnák, de ennél a vállalatnál még nőtt is a létszám. Elbocsátásra egyáltalán nem került sor. A Linde egy jó partner. Másfél milliárdot fektetett be, további 1 milliárd fejlesztést hajt végre. Képes a felvevőpiac hosszú távú biztosítására, és exportál ugyanazokra a piacokra. S végül fegyelmezetten fizeti adóját és fegyelmezetten fizeti a bányajáradékot.
Tisztelt képviselőtársaim! E tájékoztató alapján kérem válaszom elfogadását. (Taps.)
