TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Mintegy két héttel ezelőtt megkíséreltem az 1991. évben az 1989. évi XIII. törvény alapján átalakítani kívánt, Répcelakon lévő Szénsavtermelő Vállalat átalakulásával kapcsolatos iratanyagba betekinteni. Ez csak nagy nehézségek árán sikerült, illetőleg a rendelkezésemre több helyről összeszedett anyag erősen hiányos volt. Mindezt azért bocsátottam előre, mert előfordulhat, hogy megállapításaim - az ügy szövevényes jellegére - esetleg pontatlanok. Úgy gondolom, hogy mindezek ellenére képet tudtam alkotni az átalakulásról és az ahhoz kapcsolódó folyamatokról.
A Szénsavtermelő Vállalat 1991. március 14-én terjesztette elő az átalakulási kérelmét, amelyhez egy vagyonértékelés is tartozott. A vagyonértékelés eredményeképpen a vállalat vagyonát 2,1 milliárd forintban állapították meg. A vagyonértékelés tartalmazta többek között az ingatlanok földterületének értékét, az azon lévő felépítmények értékét, a vagyonértékű jogokat stb.
A vagyon aláértékelésével nem is kívánok most foglalkozni. Nem tartalmazta viszont a vagyonértékelés a földben lévő szén-dioxid ásványkincsértékét. Az értékelésnél ezt a mintegy 30 milliárd forint értékű ásványi kincset figyelmen kívül hagyták. Eredetileg a szén-dioxid-mező mintegy 8,4 milliárd köbméter gázt tartalmazott, az időközi bányászat folytán az ásványkincs jelenlegi mennyisége 7,1 milliárd köbméter.
Az átalakulást megelőzően az ÁVÜ beszerezte az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium véleményét, amely 1991 áprilisában levélben nem emelt kifogást az átalakulás ellen, azzal azonban, hogy javasolta állami tulajdontöbbség megtartását, és azt, hogy az állami bevétel 20%-a visszapörgetésre kerüljön.
Elfekszik az iratoknál az ugyancsak április 18-án kelt, Csepi Lajosnak, az ÁVÜ ügyvezető igazgatójának nevével jelzett, ügyszám nélküli feljegyzés, amelyben feltüntetésre került - mint fontos információ -, hogy a vagyonértékelésben megjelölt 2,1 milliárdos vagyon nem foglalja magában a földben lévő szénsavkincset - ezzel az állam rendelkezik.
Ezt követően egy zártkörű pályázat kiírására került sor, továbbra is az ásványkincs értékének figyelmen kívül hagyásával. A pályázat szerint a megszerezhető külföldi részesedés - az Ipari Minisztérium javaslatának figyelembevételével - 30%-os lehetett.
Eddig minden rendben volt, ezt követően azonban, nem tudom, milyen indokok alapján, de a 60 napos pályázati határidőt hirtelen lerövidítették 30 napra. A meghívott hat pályázó közül öt gyorsan visszalépett, és az így egyedül maradó Linde német cég nyerte el a pályázatot 1991 júniusában. Jegyezzék meg ezt az időpontot, mert ez egy nagyon fontos időpont!
Az ÁVÜ igazgatótanácsa 1991. július 4-én ezt jóváhagyta. A részvénytársaság pályázat szerinti megalakulása azonban, furcsa módon, késlekedett. Meg kell jegyeznem, hogy a zártkörű pályázaton részt vett és visszalépett öt cég közül egy német cég úgy került meghívásra, hogy csak kereskedelmi tevékenységet folytatott, termeléssel egyáltalán nem foglalkozott. Egy osztrák cég a szóbeli tárgyalások után lépett vissza - ki tudja, milyen információkat kapott. Egy francia és egy svéd cég azért lépett vissza, mert nem szerezhetett többségi részesedést az átalakuló vállalatban - a kiírásnak megfelelően.
Ezt követően - furcsa módon - 1991. december 11-én az ÁVÜ igazgatótanácsa megengedte, hogy a pályázatot nyert Linde több lépcsőben, 1992. december 20-áig 97,23%-os többségi részesedést szerezhessen, ugyanis 2,7% a helyi önkormányzatnak maradt volna.
Végül, 1992. április 21-én már egy egyszemélyes részvénytársasággá alakult a cég, amelynek kizárólagos tulajdonosa a német Linde AG lett - állami vagy magyar tulajdonos sehol.
Mindezek után érthetetlen számomra, hogy milyen érdekek és indokok játszottak szerepet az átalakulás folyamatában. Az akkor hatályos, bányászatról szóló 1960. évi III. törvény nem tette ugyanis lehetővé a bányászati tevékenységet, csak az államnak, de nem tette lehetővé az ásványkincsek értékesítését sem. Azoknál az átalakuló vállalatoknál, amelyek bányászati tevékenységet folytatnak, e tevékenység folytatásához az állam, illetve az önkormányzat tulajdoni többsége volt szükséges. 1991 májusában lépett hatályba a koncesszióról szóló törvény, amely ugyancsak állami többséget írt elő a bányászati célra alakított gazdasági társaságoknál. Ilyen törvényi szabályozás mellett nem volt mód és lehetőség a többségi külföldi tulajdon kialakítására. (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idő leteltét.) Ezt bizonyítják egyébként a pályázat kiírásának körülményei, az Ipari Minisztérium állásfoglalása, és az azzal kapcsolatos teljes levelezési anyag.
Mindezek után kérdezem a miniszter urat: milyen érdekek játszhattak közre abban, hogy egy 30 milliárdos ásványkincsvagyont nullaértéken adtak át külföldi tulajdonba?
Mi indokolta egyáltalán, hogy egy teljes mértékben megkutatott és ismert készlet, amelynek kitermelése a szilárd ásványok bányászata esetén szokásos magas kitermelési költségek töredékén lehetséges, ilyen módon - de egyáltalán - privatizációra kerüljön, különösen akkor, ha ilyen tisztaságú ásványi kincs Európában nem is fordul elő. A vállalat gazdaságosan és eredményesen működött, termékeivel egyedül állt a magyar piacon… (Az elnök ismét figyelmezteti a képviselőt az időtúllépésre.) …, 20 országba exportált, és mintegy 80-100 évre rendelkezett megfelelő készlettel. Ez jelenleg évi 100 millió forint feletti nettó nyereséget eredményezett.
Miért kellett ezt a vállalatot a pályázati kiírás után, sőt annak ellenére teljes egészében külföldi tulajdonba juttatni 2,1 milliárdos ingatlan- és ingóértéken - figyelmen kívül hagyva az ásványvagyont. (Az elnök ismét jelzi az időtúllépést.)
Nem találja-e furcsának, hogy a zártkörű pályázat során hat pályázó közül öt visszalépett - ebből kettő azért, mert az információk és a pályázati kiírás szerint nem szerezhetett többségi tulajdont. Ugyanakkor a Linde AG néhány hónappal később kizárólagos tulajdont szerezhetett…
Végezetül ön szerint az előbbieken túlmenően a hatályos jogi szabályozásnak megfelelően történt-e a privatizáció? Ha nem, kit terhel a felelősség, és kíván-e ebben az ügyben valamit tenni - vagy ön szerint így minden rendben van? (Taps a bal oldalon.)
