BALOGH GÁBOR (független)
BALOGH GÁBOR (független)
BALOGH GÁBOR (független) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Parlamentben az a közhiedelem, hogy a függetlenek egymástól is teljes egészében függetlenek. Ezen szeretnék lazítani, amikor ebben a témakörben Kupa Mihály képviselőtársam helyett Hermészként tolmácsolom az ő gondolatait. Ez azt jelenti, hogy azokkal a gondolatokkal, amelyek le vannak írva - független képviselő voltom ellenére -, egyetértek.
Tisztelt elnök úr! Tisztelt Ház! A felsőoktatás, kutatás, általában a képzés, oktatás kulcskérdés a jövő szempontjából. Magyaroszág hídszerepet tölt be kelet és nyugat, Észak és Dél között. Szolgáltatóország lesz nemcsak az idegenforgalomban, a távközlésben, a szállításban, a kereskedelemben és a pénzügyekben, hanem a szellemi, kulturális életben is. Ez pedig nem megy korszerű és hatékony felsőoktatás nélkül.
A magyar felsőoktatásban tehát érdemi fejlődésre és fejlesztésre van szükség, mert egyrészt nagy létszámú korosztályok lépnek ki a középiskolákból a következő években, másrészt be kell hozni lemaradásunkat, s az évezred végére el kell érnünk mennyiségben és minőségben az európai átlagot. Harmadrészt mint tőke- és technológiaszegény ország olyan szellemi bázist kell biztosítanunk, amely idecsalja a pénztőkét és a modern technikát, s ezzel lefékezi az értelmiség, a szakemberek elvándorlását.
Végül, de nem utolsósorban a hazai felsőoktatásnak ki kell szolgálnia a határainkon túl élő magyarok szellemi, szakmai, kulturális és - igen - gazdasági igényeit is.
Tisztelt Ház! A felsőoktatásról szóló törvénytervezet mindezek figyelembevétele nélkül előrehaladás ugyan, de mégis csak üres keret, amelyet fejlesztési programmal, és természetesen sok pénzzel meg kell tölteni. Ezt a célt szolgálja - egyéb szakmai javaslatokkal együtt - a 11954-es számú módosító indítvány, amelyet elfogadásra javaslok.
A javaslat gerince az a közös munka, amelyet Kupa Mihály pénzügyminiszterként - és azóta is - a magyar rektori konferenciával, a felsőoktatási dolgozók és hallgatók érdekképviseleteivel végzett és végez a hazai felsőoktatás távlati fejlesztésére, intézményi megújulására, pénzügyeinek rendezésére vonatkozóan. Ez a munka A magyar felsőoktatás fejlesztése - 2000 nevet viseli, és a befejezés stádiumába kerül a jövő év elejére.
Ez a munka kiterjed a hallgatólétszám növelésére, szerkezetének és képzési idejének módosítására, személyi feltételek biztosítására - ideértve a kutatók, oktatók ésszerű integrációját, a minőségi munka magasabb követelményeken nyugvó, lényegesen erősebb anyagi elismerését, az egyetemi oktatás és kutatás hatékony együttműködésére és művelésére, a tudományos továbbképzés korszerűsítésére, az intézményi rendszer átalakítására - területi, szakmai széttagoltság, duális rendszer helyett területi és szakmai kooperációk, integrációk, társulások -, az irányítás egységesítése, a felsőoktatási tanácsok jellemző jogaival; beruházási programokra, épület, műszer stb. különféle forrásokból; a felsőoktatás finanszírozásának korszerűsítésére; a tartósan szükséges állami támogatás és az egyéb források meghatározására.
(13.20)
Amint látják, ez egy átgondolt, logikusan felépített program, amely értelmet és célt ad a felsőoktatási törvénynek. Ezért is javaslom, hogy a Kormány 1994. április 30-áig terjessze az Országgyűlés elé a felsőoktatás fentiekben vázolt fejlesztési programját.
Tisztelt Ház! Még egy kérdésre szeretnék kitérni, éspedig a felsőoktatási intézmények vagyonára. A felsőoktatási törvényjavaslat egyes szakaszai szerint az állami felsőoktatási intézmény többek között állami vagyonnal gazdálkodik. Ehelyett javaslom a "kincstári" vagyon szóhasználatot. Az állam gazdasági szerepvállalásának módosulása eredményeként a jelenlegi törvények szerint az állami vagyon két meghatározó részből tevődik össze. Az úgynevezett vállalkozói vagyonból és az államháztartás körébe tartozóból.
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 9. fejezete bevezeti a kincstári vagyon fogalmát. A 104. § (1) bekezdése szerint az államháztartás alrendszereihez kapcsolódó vagyon rendeltetése a közérdek szolgálata. E vagyonról az Országgyűlés törvények útján rendelkezik. Az államháztartás körébe tartozó vagyon azon része, amely nem a helyi, önkormányzati és társadalombiztosítási feladatok ellátását szolgálja, az a kincstári vagyon. E vagyon tagozódását a 104. § (3) bekezdése szabályozza. E szabályozás tudomásul veszi azon vagyonok idetartozását is, amelyek feladatellátástól függően korlátozottan forgalomképesek. Ezekkel felelős módon, rendeltetésszerűen kell gazdálkodni, amit az Országgyűlés az Állami Számvevőszék útján ellenőriz.
A vagyon változásait nyilván kell tartani. A törvény szövege tételesen megjelöli a kincstári vagyon azon részét, amelyet a költségvetési szervek használnak, s rögzíti az elidegenítés, használatijog-átengedés fő szabályait is. Utal arra, hogy a részletes szabályokat külön törvény állapítja majd meg. A kincstári vagyon lényeges fogalma, elemei és szabályai tehát a felsőoktatási törvényhez is szükséges mértékben tisztázottak. Mivel az állami felsőoktatási intézmények nyilvánvalóan a felsőoktatásról szóló törvény szerint is a központi költségvetés körébe tartoznak, vagyonuk nem lehet valami általános állami vagyon, hanem azt a kincstári vagyon körében kell értelmezni.
Tisztelt Ház! Magyarország ereje mindig is a mezőgazdaság és a sokirányú, gazdag szakértelem és tudás volt. Ma mindkettővel gondjaink vannak, mindkettőt hosszú távra rendeznünk kell.
A mezőgazdaságnál sok a bizonytalanság és a kétely. A felsőoktatásra felvázoltam egy jobb és biztosabb jövőt, a haza jövője múlik ezen. Kérem, ezt vegyék figyelembe szavazataiknál. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
