GREZSA FERENC, DR. (MDF)
GREZSA FERENC, DR. (MDF)
GREZSA FERENC, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat két pontjához szeretnék hozzászólni módosító indítványok kapcsán.
Az egyik kérdéskör, amelyet érintek, ugyanaz a kérdéskör, amelyre Sasvári Szilárd képviselő úr iménti felszólalásában utalt. Nevezetesen, hogy a törvény elfogadását követően a kormányzati jogosítványok tárcák között lesznek-e elosztva avagy egy tárca kompetenciakörébe tartoznak majd.
Szeretnék a föltett kérdésére is teljesen egyértelmű választ adni, a Magyar Demokrata Fórum oktatási programja erre a kérdésre teljesen egyértelmű választ ad. Nevezetesen, hogy egyetlen tárca hatókörébe kerüljenek ezek a jogosítványok, és meggyőződésem szerint képviselőcsoportunk többsége ennek értelmében fog majd a szavazáskor is állást foglalni. Ennek indoka elsősorban az, hogy az egyetemi munkát, minden sokszínűsége ellenére, azért mégiscsak elsősorban oktatási folyamatként értékeljük, és nyilvánvaló, hogy az oktatási munka tekintetében a közoktatást szervező, a közoktatással foglalkozó tárcának van a legnagyobb illetékességi köre.
Két ellenvetés merülhet föl az ágazati és a széttagolt irányítás megszüntetésével kapcsolatban. Az egyik az, amelyet a népjóléti tárca részéről is hallottunk, egy olyan fölvetés, hogy például az orvostudományi egyetemeken betegellátás is folyik, és ennek bizonyos szakmai koordinátái, szakmai vonatkozásai miatt a Népjóléti Minisztérium irányító szerepe a továbbiakban is indokolt lenne. Ezzel kapcsolatban is egyértelmű álláspontunk sokunknak, s nekem mint orvosnak is az, hogy az ilyen típusú szakmai jogosítványokat az Orvosi Kamaráról szóló törvény értelmében döntően az Orvosi Kamarának kell gyakorolnia. Tehát az a tény, hogy orvosegyetemeken betegellátás is folyik, nem indokolja a népjóléti tárca ágazati szintű irányító funkciójának a fenntartását.
Egy másik nagyon döntő érv, amely az Oktatási Minisztériumhoz való feladattelepítést indokolja, hogy miközben az egyetemek és a felsőoktatás szintjén kívánatos célként fogalmazunk meg integrációt, az univerzitás modellt, nyilvánvaló, hogy kormányzati szinten is célszerű ennek a fajta integrációnak a támogatása.
Ezek lennének tehát alapvetően azok az indokok, amelyek alapján mi egyetlen minisztérium jövőbeni jogosítványát tartjuk - személy szerint én is - célszerűnek ezen a területen.
A másik kérdéskör, amelyről szeretnék néhány szót szólni, az a Kincses Gyula képviselő úr által elmondottakhoz kapcsolódik, nevezetesen az Orvostovábbképző Egyetem jövőbeni sorsáról. Az Orvostovábbképző Egyetemet nem kívánom most minősíteni, nyilvánvalóan képviselt szellemi értéket és betöltött funkciót az elmúlt időszakban, ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy anomáliákkal küszködik ez az intézmény már régebb idő óta.
(13.00)
Egyrészt ennek vannak bizonyos komikus vonatkozásai, hogy egyes klinikáin öt-hat professzor van, jószerével több a professzor, mint a tanársegéd az intézményben, ugyanakkor talán éppen ezeken a klinikákon az a posztgraduális képzés sem folyik, vagy legalábbis nem olyan intenzitással, amelynek érdekében egyáltalán ezt a fajta intézményt létrehozták.
Ugyanakkor tudjuk azt, hogy a posztgraduális orvosképzés teljes spektrumát tekintve már orvosegyetemek, sőt adott esetben kórházak, kórházak kitűnő színvonalon működő osztályai legalább akkora feladatot vállaltak az elmúlt években, mint az orvostovábbképző egyetem, de ennek a megállapításnak is van egy másik oldala: ugyanakkor az Orvostovábbképző Egyetem bizonyos intézeteiben már elég régóta igyekeznek magas szintű posztgraduális képzést megvalósítani; hivatkozhatnék a pszichiáterképzésre, illetve pszichoterapeuta-képzéssel kapcsolatos elmúlt évekbeli tevékenységre.
A kérdés tehát az, hogy az Orvostovábbképző Egyetem megmaradjon-e, ha igen, az új felsőoktatási törvény követelményrendszerébe illeszkedően milyen irányba szerveződjön, milyen irányba akkreditáltassa magát.
Úgy vélem, hogy a kulturális bizottság ezt illető módosító javaslata, amely a mellékletből egyszerűen törli ezt az intézménytípust, ezt az egyetemet, a Haynal Imre Egyetemet, ez egy túlzó megoldás lenne, mert minden anomáliájával együtt az orvostovábbképző egyetemnek igenis van egy nem lebecsülendő szellemi kapacitása. S ezt a szellemi kapacitást egy tollvonással negligálni, annullálni, úgy érzem, hiba lenne.
A Kormány által benyújtott javaslatot sem tartom a legcélszerűbb megoldásnak. Ez a javaslat egy továbblépési lehetőséget kínál ennek az intézménynek, nevezetesen, hogy orvostudományi egyetemként szerezze meg az akkreditációhoz szükséges feltételeket.
Ezzel kapcsolatban utalnék a Kis Gyula képviselőtársam által már elmondottakra: Magyarországon valóban orvostúlképzés van, és egyáltalán nem lenne célszerű pusztán ebből a szempontból sem egy újabb budapesti orvostudományi egyetemnek a kialakítása. Másrészt pedig hivatkoznék arra, hogy igen-igen nagy költségvonzata lenne annak, hogyha az Orvostovábbképző Egyetemet orvostudományi egyetemmé alakítanánk át - vagy alakulna át - az elkövetkező években, hiszen itt számos elméleti és egyéb alaptanszéknek a létrehozására lenne szükség, számos diákjóléti és egyéb intézmény kialakítására, és ennek hihetetlenül nagy költségvonzata volna.
A szociális bizottság az általunk megtartandónak minősített Orvostovábbképző Egyetem új rendszerébe való beilleszkedésének egy másik irányát javasolja, és egészségtudományi egyetem megjelöléssel kívánja ezt az intézetet nevesíteni, és egy ilyen irányú fejlődési pályához szeretné hozzásegíteni. Az egészségtudomány nagyon tág diszciplínakör, amelynek csak része az orvostudomány. Kincses Gyula nagyon plasztikusan elmondta, hogy egyáltalán az egészség megőrzésében, a betegségek felszámolásában, kiküszöbölésében, az egészség biztosításában számos egyéb diszciplína mellett az orvostudomány pusztán egyetlen egy tudományterület, és emellett még számos egyébnek van kompetenciaköre.
Tehát egy egészségtudományi egyetemmé való átalakulással számos olyan tudományterület nyerhetne egyetemi képzési lehetőséget az orvostudomány mellett, amelynek az egészség biztosításában, fenntartásában igenis komoly szerepe van, sőt, az egészségtudomány legutóbbi fejlődési irányvonalait ismerve, áttekintve, azt lehet mondani, hogy az orvostudomány kompetenciaköre ebben az egész területben visszahúzódóban van az elmúlt évtizedekben.Tehát távolról sem kizárólagosan az orvosok és az orvostudomány feladata az egészség biztosítása, sőt helyreállítása sem.
Másrészt magán az orvostudományon belül is nagyon egészségtelen arány van ma Magyarországon, hiszen ma a magyar orvosok döntő többsége a kuratív medicinában dolgozik, ugyanakkor a fejlett országokban egy teljesen más trend érvényesül, ott a preventív, a megelőző orvostudományi területeken dolgozik az orvosok 30-40%-a. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy valójában sokkal könynyebb egyfajta betegséget megelőzni, mint meggyógyítani.
Végezetül pedig indoklásként szeretném azt is hangsúlyozni, hogy általában a paramedikális területek jelentősége felerősödött és hangsúlyozódott az elmúlt időszakban, éppen a prevenció, a megelőzés fontosságának a felismerése révén.
Mindezeknek az indokoknak a figyelembevételével én nagyon kérem a tisztelt Ház tagjait, fontolják meg a szociális bizottság módosító javaslatát, és szeretném jelezni azt, hogy a szociális bizottság egy nagyon tárgyszerű, nagyon alapos vitát követően egyhangúlag hozta meg a döntését ebben a vonatkozásban. Kérem a jelenlévőket, hogy a szociális bizottság álláspontját, amennyiben felszólalásunk, felszólalásom nyomán azt elfogadhatónak ítélik, tolmácsolják a hiányzó képviselőtársaknak is.
Rendkívül fontos egészségpolitikai döntés előtt állunk tehát majd, amikor a szociális bizottság módosító indítványáról fogunk szavazni egy olyan országban, amelynek az egészségi állapota Európában az egyik legrosszabb mutatókkal rendelkezik. Ezzel kapcsolatban - hogy egészen érthető legyek - szeretnék arra utalni, hogy például tragikus az a mutató, amely szerint ma Magyarországon a daganatos betegségek vagy a szívinfarktus-betegség hihetetlen magas arányszámokat mutat. Senkinek ne legyen illúziója, hogy majd akkor lesz kevesebb infarktuseset Magyarországon vagy kevesebb tüdőrákeset Magyarországon, ha megerősítjük a szívsebészetet, a szívgyógyászatot vagy a tüdősebészetet. És hogy épp ezt a két példát említettem, hadd tegyem mindjárt hozzá az egyetlen járható utat: a dohányzást kell megelőzni.
Tehát ebben az összefüggésben rendkívül jelentős egészségpolitikai stratégiai irányváltás lenne az, ha a Parlament a szociális bizottság javaslatát elfogadná, és ha már az anyagi vonatkozásokra hivatkoztam az orvostudományi egyetemmé való fejlesztés kapcsán, akkor hadd mondjam el azt, hogy egy ilyen egészségpolitikai, stratégiai irányváltás költsége meggyőződésünk szerint lényegesen kevesebb lenne, a jelenlegi Orvostovábbképző Egyetem lényegesen kisebb költséggel tudna egészségtudományi egyetemmé átalakulni, fejlődni, mintha orvostudományi egyetemmé fejlődne, és képezne olyan orvosokat, akikre nem lenne szükség.
Itt beindulhatna egy pszichológusképzés - óriási hiány van ma pszichológusokból Magyarországon -, ezen belül pasztorálpszichológus-képzés indulhatna be. Tudomásom szerint egyébként az egyetemnek vannak ilyen elképzelései már ez év őszétől. A szociális szervezés, a szociális munka lehetne egy másik területe egy ilyen egészségtudományi egyetemnek, és egyetemi rangra emelkedhetne ezáltal a szociálismunkás-képzés Magyarországon, amely ma még főiskolai rangú képzés, a világ fejlettebb részein egyetemi diplomával rendelkeznek ezek a szakemberek. Ugyanakkor egy másik lehetséges működési terület az egészségügyi szervezésnek a diszciplínája, amely ismét csak egyetemi diplomát érdemlő, rangú terület, és orvosként is hadd mondjam azt, hogy a természetgyógyászatnak igenis megvan a maga kompetenciája a gyógyítás folyamatában, ha az nem sarlatánságra épül, hanem a vonatkozó biológiai és egyéb ismeretekre.
Tehát pszichológia, pasztorálpszichológia, mentálhigiénés szakemberképzés, szociálismunkás-, szociálisszervező-képzés, gyógytornász, egészségügyi szervező, orvosi szociológus, dietétikus és így tovább.
(13.10)
Lehetne sorolni azokat a paramedikális diszciplínákat, amelyeknek képzése töredékes formában ma is létezik, de csak főiskolai szinten. Teljes mértékben indokolt ezeknek a tudományágaknak az egyetemi szintű képzése Magyarországon. Körülbelül tehát ez lenne, ez lehetne az iránya egy egészségtudományi egyetem létrehozásának.
Ennyiben kívántam összefoglalni az álláspontomat, amely - azt hiszem - lényegében és döntő módon fedi a szociális bizottság álláspontját. Még egyszer utalok arra, a szociális bizottság egyhangúlag hozta meg ezt a határozatát, hogy a Ház elé terjeszti a koncepcióját az egészségtudományi egyetemre vonatkozóan. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
