KINCSES GYULA, DR. (MDF)
KINCSES GYULA, DR. (MDF)
KINCSES GYULA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Jegyzőkönyv! (Derültség.) Elnézést, ezt a nagy érdeklődésre való tekintettel tettem hozzá.
Szokásomhoz híven én is saját aspektusomból, az egészségügy szempontjából tanulmányoztam a törvényt, és ennek megfelelően nyújtottam be módosító indítványomat is. Én nem vitatom azt, hogy helyes a benyújtott törvénytervezetnek az a szándéka, amely általában preferálni kívánja a képzést, és ennek megfelelően a forrásokat is a hallgatói létszám arányában határozza meg, hiszen egy ország sorsát alapvetően meghatározza a kiművelt emberfők száma.
Ugyanakkor az egészségügy egy speciális ágazat, ahol a képzés speciális, és az orvosképzés nem általában értelmiségiképzés, amelyik még egy pluripotens valami, amiből később ráképzéssel vagy az élet folyamán még sok minden lehet, hanem ez a képzés nagyon speciális tartalmú és nagyon drága, ugyanakkor kevés korrekciót lehetővé tevő.
A másik szomorú tény, amit mindenkinek ismerni kell, hogy Magyarországon ma is a szükségesnél inkább több orvos van, mint kevesebb, és a meglévő egészségügyi és oktatási kapacitás ma is bő, és tulajdonképpen ma az egészségügyben, az orvosképzésben túlképzésről beszélhetünk.
Ezért tartom rendkívül veszélyesnek a beterjesztett törvényjavaslatot, hiszen a beterjesztett javaslat szerint a képzési előirányzat létszámarányos, tehát az intézmények, az egyetemek abban lesznek érdekeltek, ha egyáltalán bevételhez kívánnak jutni, hogy minél több hallgatót képezzenek. Ez részint a későbbi munkanélküliség veszélyét hordja magában, másrészt pedig tudatosítanunk kell azt is, hogy ma az egyetemeken az elméleti képzés nagyon jó színvonalú, de az orvosképzésben a gyakorlati képzés hagy maga után kívánnivalót, és nem azért, mert rosszak az oktatók, hanem azért, mert ilyen zsúfoltság mellett nem lehet készségszintű információkat átadni.
Épp ezért javaslatom lényege az, hogy a képzési előirányzat ne a tényleges hallgatói létszámhoz - ami az autonómia kapcsán az egyetemek döntése - igazodjon, hanem a Felsőoktatási Tanács által a szaktárca, tehát az illetékes szaktárcák véleményével egyetértésben kialakított irányszám szabja meg a képzési előirányzatot. Ezáltal az intézmények nem lesznek túl érdekeltek abban, hogy az irányelvnél lényegesen több hallgatót vegyenek fel, ugyanakkor nincs merev numerus clausus, tehát nincs az egyetemi demokrácia sem csökkentve, mert nem utasításos rendszerrel lesz a képzés visszafogása érvényesítve vagy a valós igényekhez igazítva, hanem egy indirekt finanszírozási technika kapcsán.
A másik indítványom tulajdonképpen szintén az orvos-munkanélküliség védelmét is szolgálja, hiszen ha én szigorúbb kívánok lenni a képzéssel a magyar fiatalok irányában, akkor ugyanezt a szigorúságot meg kell követelni a diplomák, illetve a szakképesítések honosításánál is.
Természetes, hogy honosításra szükség van, de egyrészt megfelelőbb szakmai feltételek mellett, és ennek kapcsán adtam be módosító indítványomat, mert elfogadom, hogy a honosítást a felsőoktatási intézmények, de az oklevél által tanúsított végzettségi szintet, valamint a szakképesítés elismerését az én megítélésem szerint nem a Művelődési és Közoktatási Minisztériumra kell bízni, hanem ez szigorúan szakmai kérdés, tehát ez a szaktárcák feladata. Nem hiszem, hogy Surján miniszter úr aspirálna arra a szerepre, hogy ő döntse el, hogy bizonyos külföldi anyanyelvi képzés megfelel-e Magyarországon nyelvészetben idegen nyelvi képesítésnek, ugyanígy fordítva is azt hiszem, ez így lenne korrekt, hogyha nem a Művelődési és Közoktatási Minisztérium próbálna az egészségügy vagy az agrárágazat, vagy más tárca kompetenciájába tartozó szigorúan szakmai kérdésben dönteni.
A harmadik témakör, amit röviden érintenék, mert remélem, hogy jelentőségénél fogva más képviselőtársam is fogja még ezt a kérdéskört érinteni, ez a volt Orvostovábbképző Egyetem kérdésének a köre. Örömmel tapasztaltuk azt, hogy az egyetemek felsorolásában, a mellékletekben szerepel, de bizottságunk álláspontja szerint nem megfelelő névvel.
(12.30)
Mert nem Haynal Imre Orvostudományi Egyetem néven kívánjuk felvételre javasolni bizottságunk nevében a jegyzékbe, hanem "Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem"-ként. Ennek az elnevezésváltoztatásnak nagyon komoly tartalmi és filozófiai háttérrendszere van, és azért beszélek én is erről a kérdésről, hiszen többek között visszautal az orvos-munkanélküliség elkerülésére is. Hiszen el kell fogadnunk, hogy egy egyetemnek ha nem is szufficiens, de necesszárius attribútuma a hallgató. El kell fogadnunk, hogy hallgató nélkül egyetemet elég nehéz elképzelni. Ugyanakkor, ha az eredetileg beterjesztett névből indulunk ki, hogy "orvostudományi egyetem"-ként kívánjuk tartósan működtetni ezt az intézményt, akkor - nevének megfelelően - várhatóan orvostanhallgatókat fog vadászni léte megőrzése céljából, és orvost fog képezni ebben a helyzetben, amikor Magyarországon orvostúlképzés van.
Ugyanakkor, amikor felszólalásomban nem tudom, hanyadszor ismétlem el azt, hogy orvostúlfoglalkoztatottság, rejtett munkanélküliség van Magyarországon, akkor ezt kizárólag az egészségügynek a gyógyító szintjeire értem, hiszen Magyarországon azoknak az egészségügyi szakembereknek, illetve orvosoknak a száma, akik az egészségügynek nem a gyógyító szintjeiben, illetve szektorában, hanem a népegészségügy területén dolgoznak, a kívánatosnak és a szükségesnek a töredékére tehető csupán.
Egy ország sorsának meghatározó alakítója az egészségügyi ellátás szinvonala, de tudnunk kell azt, hogy az egészség ügye sokkal tágabb az egészségügy ügyénél, és nem lehet kizárólag a gyógyítás preferálásával és határ nélküli fejlesztésével az egészségért küzdeni. A probléma sokkal komplexebb és a gyógyításon kívüli egészségügyi szakemberek képzését is szükségessé teszi. Ezért kérném, hogy bizottságunk álláspontját támogassák. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
