BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Annak idején a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, elég nagy szakmai és politikai várakozásokat és félelmeket ébresztő törvényt a Parlament 1991 végén, 1992 januári hatálybalépéssel hozta meg és ennek a hatálybalépést követő gyakorlatára tekintettel, különösen ami a csődeljárások vonatkozásában kialakult bírói gyakorlatot és ezen felül a csődeljárásban részt vevő szakmai szervezetek jól artikulálható tapasztalatait illeti, a Kormány úgy gondolta, hogy a szabályozás első szakaszának indokait ma már, a meghaladott helyzetre tekintettel, az 1991-ben alkalmazott olyan jogi megoldásokat, amelyek az akkori kérdésekre adtak szigorú és kötelező, választási lehetőséget nem biztosító választ bizonyos eljárások megindítására, ma már indokolatlan fenntartani.
Az akkori elképzeléseinket fenntartva, természetesnek kell ma is minősíteni azt a jogalkotói szándékot, hogy 1991-ben olyan jogi megoldásokat kellett választanunk, amelyek normálisan működő és aktív hitelezői igényérvényesítésre berendezkedett társadalomban, piacgazdaságban egyébként nem lennének szükségesek. Így azt is vállalni kellett, hogy a törvény az adós és a hitelező akaratát mintegy felülbírálja és törvényben előírja a csődeljárás kötelező kezdeményezésének esetét. Ez az úgynevezett csődhullám, amelyre az elmúlt évben a társadalom, a közvélemény nem kis várakozással és félelemmel tekintett, minden árnyoldala mellett is fontos lépést jelentett a gazdasági élet tisztulása és a gazdasági élet valódi szereplőinek valódi pozíciója kialakulása irányába. Egyébként 1443 csődeljárás volt 1992-ben, ami a bejegyzett cégek számához képest csekélynek is tekinthető, de semmiképpen nem kirívóan magas. Az eljárások számát illetően ma már elmondhatjuk, hogy stabilizálódott ez a kezdeti hullám.
1993. I. félévében a felszámolási adat 1249, emellett 909 csődeljárás megindulásáról tudunk beszámolni, éppen a félév végén vagyunk, tehát ezek az adatok eléggé pontosak.
Amikor a kétségtelenül tudatosan vállalt és ma is indokoltnak tekinthető szabályok merev jellegére utalva azt kell mondanom, hogy betöltötték rendeltetésüket, az állami beavatkozásnak a korábbi patthelyzet feloldása iránti elvárások megszűntével indokolt tehát a törvényi rendelkezéseket a piacgazdaságnak inkább megfelelő szabályokkal felváltani.
Ezért - tisztelt képviselőtársaim - a csődtörvény módosítására irányuló koncepció kidolgozása során, ahogy már említettem, a bíróságok és a felszámolási eljárásban részt vevő szervezetek, cégek, érdek-képviseleti szervek véleménye nyomán gondoltunk a törvény módosítására és a gyakorlati tapasztalatokat állítottuk a felülvizsgálat középpontjába, egyben ezzel a módosítás céljait és kereteit is kijelöljük.
A törvény revíziójával egy olyan szabályozást szeretnénk önöknek elfogadásra ajánlani, amely tehát rugalmasabb és gyorsabb eljárásra ad lehetőséget és arra is törekedtünk, hogy a rendelkezések a jelenlegihez képest sokkal érthetőbbek legyenek, mert végső soron elfogadhatatlan az - és ezzel kritikáját is kell adnunk az akkori jogalkotási helyzetnek -, hogy a gazdasági élet egyik alapvető törvényét csak az esetek jelentős hányadában, legalábbis csak szakértői segítséggel lehessen értelmezni.
Röviden szólni kell arról is, hogy mire nem irányul ez a jogszabály-módosítási szándék. Mindenekelőtt azt a kérdést szeretném megválaszolni, amely gyakran felmerül a módosítás hírére, hogy most tulajdonképpen szigorítani kívánunk-e vagy enyhíteni az adósok helyzetén vagy másként fogalmazva, a Kormány szándéka kiterjed-e a felszámolási eljárások számának valamilyen statisztikai jellegű vagy voluntarista befolyásolására.
Szeretném hangsúlyozni, hogy nem kívánunk semmi olyan jogi eszközt önöknek elfogadásra ajánlani, amely direkt módon beavatkozna a gazdasági folyamatokba, tehát a működésképtelen szervezetek megmentésének fölösleges szándéka nem vezeti a módosítói szándékot.
Nyilvánvaló, hogy a valóság elkendőzése éppen a csődtörvény lényegét, az abban rögzített felszámolási eljárás legfontosabb elemét tenné kérdésessé, vagyis azt, hogy a törvény igenis segítse elő a piaci szereplők közti kiválasztódást, és az életképtelen cégek megszüntetése mellett biztosítsa a hitelezők mind teljesebb mértékű kielégítését.
Arra vonatkozóan pedig, hogy ezek szerint a javaslat kedvezően vagy hátrányosan érinti-e az adósokat, nem lehet egyszerű igennel vagy nemmel válaszolni, így például a fizetési haladék megadásának feltételektől történő függővé tétele nyilván nehezíti az adós moratóriumhoz jutását, ugyanakkor viszont a csődeljárásban eddig nem alkalmazott, úgynevezett kényszeregyezség bevezetése sokkal nagyobb esélyt ad a jelenleginél az eljárás eredményes befejezésére.
(18.20)
Így tehát azt hiszem, hogy igaz az a megközelítés, hogy nem a szigorú vagy kevésbé szigorú oldalról vizsgálva kell a problémát megközelíteni, hanem a vita során arról kell dönteni önöknek, hogy az adós talpraállításának megkísérlésére minden esetben sor kell-e, hogy kerüljön, vagy pedig csak akkor, ha a piac szereplői előzetesen hozzájárulásukat adták.
Az itt tárgyalandó törvényjavaslat tehát a szabályozás elveként ezt az utóbbi megközelítést fejezi ki, vagyis a piaci résztvevők előzetes nyilatkozata - hozzájáruló nyilatkozata - szükséges; az adós mindenáron történő talpraállításához képest korábban követett elv helyébe lépne.
A javaslat tehát a csődtörvény hatálya alá tartozó három eljárás közül - mint ismeretes - az utóbbi kettőt, amelyre majd azért ki fogok térni, kevésbé érinti, elsősorban a csődeljárásra vonatkozóan tartalmaz fontosabb új rendelkezéseket, illetőleg javasolja ezeknek megváltoztatását.
Mindenekelőtt szeretnénk érzékeltetni és markánsabbá tenni azt, hogy a csődeljárás különbözzön a felszámolástól, és természetesen különbözzön a végelszámolástól, hiszen a felszámolási eljárásban az alapvető szempont a hitelezők minél nagyobb arányú és mértékű kielégítése a jogutód nélküli megszűnés előtt. Ugyanakkor a csődeljárás feladata - a csődegyezség intézményének segítségével - a fizetőképesség helyreállítása vagy megőrzése, és a tovább működés érdekében történő eljárás lebonyolítása.
A jövőt illetően tehát - ahogy már említettem - kizárólag a gazdálkodó szervezet elhatározásából kerülhet sor magára a csődeljárásra. Így megszűnik az a szabály - az a hatályos szabály -, hogy a csődegyezség hiányában az eljárás automatikusan, tehát a cég akarata ellenére is, felszámolássá alakulhatna. Az eljárásra egyébként is az lesz a jellemző, hogy a két főszereplőnek - tehát az adósnak és a hitelezőnek - széles körű autonómiát kíván biztosítani, szabad mozgásteret, és ezért a továbbiakban a fizetési haladék vagy moratórium megadásáról nem is a bíróság döntene, és általában elmondható az, hogy a bírósági szerepvállalás sokkal kevésbé érdemi, inkább alapvetően regisztratív és törvényességi felügyeleti jellegűvé válik.
Ami a kérelem érdemi elbírálását és érdemi elintézésének határidejét illeti, szeretnénk - az eljárás gyorsabbá tétele érdekében - azt javasolni, hogy a benyújtást követő 15 napon belül határozzon az illetékes bíróság, illetőleg a hitelezők előzetes bizalma alapján hozzájárulásukat adják-e vagy nem a 90 napos fizetési haladékhoz. Ennek a kérdésnek az eldöntése nyilván mindenki részéről egy igen intenzív és aktív közreműködést igényel, hiszen ilyen rövid határidő alatt, megfelelő adatok birtokában ezt el kell tudni dönteni. Ennek érdekében, hogy ez a rövid idő alkalmas legyen a döntés megalapozott jellegű kimunkálására, be kell az adósnak számukra szerezni, illetve biztosítani a három hónapnál nem régebbi mérleget, a hitelezők névsorát, a hitelek összegét és a lejáratok időpontját is. Ez a fizetési haladék egyébként - természetesen - bizonyos alapvetően bér-, illetőleg járadék jellegű kötelezettségek teljesítése alól nem mentesíti az adóst.
Egyértelmű a javaslat szerint, hogy a fizetési haladék a csődeljárásnak nem célja, csupán egy lehetőség, hogy az adós annak tartama alatt hitelezőivel, megfelelő program alapján egyezségre jusson. Ennek az egyezségnek az elősegítése érdekében a jövőben fontosabb szerepe lesz a vagyonfelügyelőnek - ugyanis ő hagyja jóvá ezt a megállapodást. Ezt megelőzően ugyancsak a vagyonfelügyelő feladatai közé fog tartozni az adós gazdasági tevékenységének ellenőrzése, a hitelezői érdekek védelmében. Egyébként a limitált kötelezettségvállalás fölötti kötelezettség elvállalása is csak a vagyonfelügyelő hozzájárulásával válik érvényessé.
A legfontosabb mozzanat az egyezségi tárgyalás, amely a fizetési haladék időtartama alatt többször is megismételhetően előbukkan a javaslatban. Természetesen az egyezség akkor lesz eredményes, hogyha az adós közgazdaságilag meggyőző és végrehajtható programot készít. A hatályos szabályozás szerint az egyezség csak valamennyi - az egyezségi tárgyaláson jelenlévő - hitelező egyetértése esetén jön létre, amelyet tehát jelenleg egyetlen hitelező ellenállása is meg tud hiúsítani.
Elképzeléseink szerint a jövőben az egyezségkötéshez elegendő lesz a hitelezői követelések kétharmadát képviselő hitelezők megállapodása, tehát nem a hitelezők száma, hanem a hitelállomány kétharmadából indulunk ki. A megkötött egyezség hatálya a többi hitelezőre is kiterjed: ami a tartalmát illeti az egyezségnek, ezt a törvényjavaslat a felekre bízza. Ez tehát jelentheti a határidők átütemezését, a követelések átvállalását, elengedését, az adós vagyonában való tulajdonszerzést és számos egyéb variációt. Természetesen az egyezségnek ki kell majd terjednie a hitelezők által az egyezségben elfogadott, közgazdaságilag indokolt és végrehajtható program végrehajtása ellenőrzésének módjára és technikájára is.
Ezek után a javaslat szerinti módon lefolytatott és megkötött - egyezségeljárás szerint megkötött - egyezség maradéktalan végrehajtása a csődtörvény valódi céljának - a csődeljárás valódi céljának - a biztosítását tenné lehetővé javaslatunk szerint, hiszen a felszámolási eljárás természetesen ilyen esetekben nem lenne megindítható.
Ami a felszámolási eljárásra vonatkozó, kisebb terjedelmű módosítást illeti, általában megállapítható: mind ez, mind pedig a végelszámolás szabályai betöltik alapvetően a jogalkotói szándék szerinti rendeltetésüket, ezért itt semmilyen gyökeres változtatásra nem gondoltunk. Egyszerűsítés és gyorsítás vezette az előkészítők szándékát. Így például az egyszerűsítés és a gyorsabb elintézés érdekében áll az a szabályozási javaslat, amely szerint a bíróság nem külön-külön hoz végzést egyrészt a fizetésképtelenség tényéről, majd ezt követően a felszámolás elrendeléséről, hanem egy egységes végzésben - a két döntés amúgy is összefüggő - dönt egyidejű elbírálással a két kérdésről, és a kezdő időpont ennek az egységes végzésnek a jogerőre emelkedésének a napja.
Ez a végzés egyébként ki kell, hogy terjedjen magának a felszámoló személynek a kirendelésére is, aki - szemben a jelenlegi helyzettel - azonnal megkezdheti a működését. Ugyanis úgy tapasztaltuk, hogy a gyakorlatban nagyon sok gondot okozott az, hogy a felszámoló a feladatait csak a felszámolást elrendelő végzésnek a cégközlönyben való közzététele után kezdhette el. Nyilvánvaló, hogy egyfajta gazdátlan interregnum időszaka indokolatlanul és veszélyes tényezőként ékelődött be itt az eljárás amúgy sem rövid időtartamába. Ezt szeretnénk ezzel a szabályozással megszüntetni.
A javaslat a felszámoló kötelezettségévé teszi, hogy a felszámolás gyorsabb lefolytatása érdekében összehívja a hitelezőket, és egy választmányt alakítson. Ennek a választmánynak a jellege és az ilyen típusú ügyek intézése megkönnyíti a felszámoló munkáját, hiszen nem többszáz hitelezővel, hanem csak egy választmánnyal kell kapcsolatot tartani ezek után.
Egyszerűsödnek a felszámolási eljárás befejezését követő szabályozásra vonatkozó elképzeléseink is. Ugyanis a bíróságnak csak meghatározott esetekben kell tárgyalást tartania és döntenie, ha valamelyik hitelező a megküldött mérleget és vagyonfelosztási javaslatot kifogásolja.
Kitértünk a módosítási javaslatban a fontos környezetvédelmi szempontokra is, hiszen itt a felszámolási költségek között eddig nem szerepeltettük. Most szeretnénk a környezeti károsodások és terhek rendezésével kapcsolatos kiadásokat - nevesítve is - a felszámolási eljárás kiemelt fontosságú tényezőjeként megjeleníteni.
A végelszámolással kapcsolatos javasolt módosítással, mivel a végelszámolás a jogutód nélküli megszűnésre vonatkozó, szabad akaratból történő gazdálkodói elhatározás, azt szeretnénk kifejezésre juttatni, hogy a végelszámolás terén ebben az esetben jóval nagyobb mozgástere a cégnek a felszámolással szemben, tehát ebben a körben a cég saját maga határozza el a végelszámolás kezdő időpontját, jelöli ki a végelszámolót, és arról is dönthet akár a későbbiekben, hogy abbahagyja a végelszámolást, és tovább működhet. Ennek megfelelően javasoltuk a módosításban az egzaktabb elkülönítését és - a felszámoláshoz képest markánsabb elkülönítését a végelszámolási szabályoknak.
(18.30)
Egyébként pedig a javaslat a továbbiakban a csődtörvény és az egyéb gazdálkodó szervezetekre vonatkozó szabályok kapcsolatát rendezi, és igyekszik teljes körben kiküszöbölni a felmerült párhuzamosságokat, illetőleg ellentmondásokat.
Tisztelt Országgyűlés! Végezetül tehát a törvény előterjesztőjeként azt szeretném kijelenteni: a módosított csődtörvénnyel kapcsolatban meggyőződésem az, hogy a maga eszközeivel ez a módosítandó csődtörvény elősegítheti azt a kedvező irányú gazdasági kibontakozást, amely a piacgazdaság egy, most már működőbb és szervezettebb állapotában a törvényhozás céljaként kijelölhető.
Kérem, hogy a módosítás mielőbbi hatálybalépése érdekében szíveskedjenek hozzájárulni munkájukkal, egyébként pedig a javaslat elfogadását kérve megköszönöm figyelmüket. (Taps.)
