KIS GYULA JÓZSEF, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke:
KIS GYULA JÓZSEF, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke:
KIS GYULA JÓZSEF, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke: Köszönöm a kérdést, Elnök Úr. A bizottság úgy döntött, hogy a társadalombiztosítás költségvetéseivel kapcsolatos törvénycsomag előadója én leszek.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány órája hagytuk itt ezt a termet. Ennek következtében egyáltalán nem meglepő, hogy a mai tárgyalás nagyrészt üres padsorok előtt folyik. Azt is látni kell azonban, hogy amiről beszélünk, legalább olyan jelentős kérdés, mint amit tegnap éjfél előtt a Ház befejezett.
Az összeget nézve ez 708 milliárd, körülbelül fele az állami költségvetés összegének. Az állampolgárokkal való kapcsolat tekintetében azonban ennek az összegnek sokkal nagyobb a társadalomra gyakorolt hatása, mint a szám mutatja. Ugyanis alapvetően a bizalom az, amely egy társadalom tartós működőképességét lehetővé teszi. És ennek a bizalomnak a megtestesítője a táradalombiztosítás. Az a tudat, hogy az állam alkotmányos kötelességének megfelelően gondoskodik polgárai szociális biztonságáról és egészségügyi ellátásáról. És ezt a gondoskodást a társadalombiztosítás rendszerén keresztül valósítja meg.
Ennek a rendszernek az átalakításában ez a Ház, nyugodtan mondom a talán elkoptatott jelzőt, történelmi feladatot vállalt magára. Ez a Ház hozta létre, ez a parlamenti ciklus hozta létre a társadalombiztosítás elkülönülését, elkülönítését, önállóságát, az önkormányzatait. Tehát ez a Ház adta vissza a társadalomnak a társadalombiztosítást.
Az önálló önkormányzatok mint ennek a folyamatnak a következtében országos választáson megválasztott testületek természetesen még rövid ideje működnek, és az a mitológiában is, meg minden család napi gyakorlatában tapasztalható jelenség, hogy az újszülött felnő, igyekszik függetlenedni szülőjétől, és igyekszik minél több ponton kinyilvánítani szabadságát, azonban nem teszi lehetővé a Parlamentnek, hogy a gyámkodást feladja.
A gyámkodásnak, az ellenőrzésnek, az alkotmányos kötelezettség, az állam alkotmányos kötelezettsége teljesítésének gyakorlatilag egyetlenegy területe maradt a kialakult jogi helyzetben: a költségvetés elfogadása — a társadalombiztosítási költségvetés elfogadása — és a zárszámadás ellenőrzése. Ennek az aktusnak a kezdetén tartunk most.
Miért van erre szükség? Azért, mert azon kívül, hogy az állam felel, az államnak ellenőriznie is kell ezeknek a igen jelentős összegeknek a megnyugtató hollétét. Egy olyan gyámról van szó, akit sokkal szigorúbban kell ellenőrizni, mint bármely befektetőt. Hiszen erre a gyámra akkor, amikor az első nyugdíjjárulékomat befizetem, rábízom azt a pénzt, amit majd 40, 50 év múlva látok viszont. Hogy mi történik ezzel a pénzzel, ezt nagyon keményen, szigorúan kell ellenőrizni.
Éppen erre tekintettel fogalmaz úgy a társadalombiztosítás önkormányzatairól rendelkező törvény, hogy a költségvetést az önkormányzatok készítik el, és az Országgyűlés hagyja jóvá, fogadja el a jogalkotás rendjének megfelelően. Ehhez az elfogadáshoz azonban egy költségvetést kell kapnunk. Egy olyan költségvetést, amelynek megalapozottságáról és ellenőrizhetőségéről meggyőződhetünk.
Sajnos, a beterjesztett '94. évi társadalombiztosítási költségvetés a számvevőszéki jelentés alapján több pontban nem elégíti ki ezeket a feltételeket. Éppen ezért bizottságunk úgy foglalt állást, hogy a '94. évi társadalombiztosítási költségvetés részletes vitája előtt négy pontban mellékletet, kiegészítést kér.
Mi ez a négy pont? Az egyik a működési költségvetés részletezése. A működési költségvetés ugyanis jelen formájában csak egy keretösszeget tartalmaz. Ennek megosztásáról, felhasználásáról semmiféle információnk nincs. Ezért ezt sem ellenőrizni, sem módosítani nem tudjuk. Nem tudjuk, hogy ennek milyen része dologi, milyen része bérkiadás, egyáltalán mire fordíttatik.
Ebben a helyzetben különösen az tesz némileg aggódóvá, hogy a működési költségvetés a társadalombiztosítás elmúlt öt éve alatt igen jelentősen megnőtt. A jelentős növekedés azt jelenti, hogy az induló, '989-es főösszeg 2 milliárd 900 millió, tehát 3 milliárd volt, a jövő évre tervezve ez 14,5 milliárd. Tehát 3-ról 14,5-re nőtt.
Ezen belül az összegek, az egy főre jutó jövedelmek a számvevőszéki jelentés szerint átlagosan a társadalombiztosításon belül a '89. évi átlag havi 11 000 forintról a tervezet szerint átlag havi 51000 forintra nőttek. Ez a növekedés mindenképpen példa nélkül álló a társadalom egészéhez képest. Éppen ezért szeretnénk magyarázatot kapni arra, hogy a működési költség ilyen mértékű növelését, illetve ennek a bér jellegű hányadának a növekedését mi okozza.
Míg a létszám csak 42%-kal nőtt ez idő alatt — az ott dolgozók létszáma —, az egy létszámra jutó működési költség, illetve havi béralap 3,3-szorosára nőtt. Lehet, hogy ez teljesen indokolt, de erről nem tudunk meggyőződni, hiszen a működési költségvetés nem tartalmaz semmiféle részletezést.
Azt hiszem, a világon példa nélkül álló, hogy egy költségvetés működési költségek részletezése nélkül kerüljön benyújtásra.
A másik gond az állami költségvetés és a társadalombiztosítási költségvetés kapcsolata. A fennálló rendszerben van egy olyan rendelkezés, ami garantálja a nyugdíjak kifizetését, az egészségügy finanszírozását. Akkor is, hogyha erre a társadalombiztosításnak nincs fedezete. Ez a rendszer úgy működik, hogy amennyiben az alapok likviditási tartaléka nem kerül feltöltésre, ami a főösszeg 6%-a lenne, akkor az állami forgóalapról kamatmentesen — ez a legegyszerűbb fogalom — igénybe vehető a kifizetésekhez szükséges összeg. Ez mostanában havi átlagban 40 milliárd forint.
S emlékeztetem a tisztelt Házat, hogy tegnap itt 10 millió forintokról késhegyig menő vitát folytattunk, itt 40 milliárd mozog havonta. Ennek a feltöltését mindenképpen meg kéne kezdeni a társadalombiztosításnak, hiszen a parlamenti ciklus alatt erre még csak kísérlet sem történt. Sőt! Most már mínusz például az egészségbiztosítási alap likviditási tartaléka, ami furcsa közgazdasági fogalom, de van ilyen.
(9.50)
Ennek következtében kérjük, hogy a részletes vita előtt a likviditási alap feltöltésének pénzügyi tervét és annak ütemezését kapja meg a tisztelt Ház.
A harmadik gond, amiben szeretnénk, hogyha tájékoztatást kapnánk — a részletes vita során vagy az előtt —: a kintlévőségek sorsa. Ez nem érinti a mérleget, mert a kintlévőség követelésként megjelenik, csak éppen a kintlévőségből nem lehet fizetni. Ez 140 milliárd forint — mint az expozéban hallottuk — vagy a feletti összeg, és a bizottságban elhangzott bejelentés szerint az elmúlt évben a 140 milliárdból mindössze 2 millió forintot sikerült behajtani. Tehát szeretnénk, hogyha a kintlévőségek behajtásának pénzügyi tervét, annak részletezését meg tudnánk kapni, hogy tűnődhessünk azon, hogy — az eddigieken túl — milyen törvényhozói segítség tenné lehetővé a behajtást. Hiszen azért emlékeztetni kell arra, hogy a Ház felemelte a kintlévőségek utáni késedelmi kamatot, emlékeztetni kell arra, hogy előbbre soroltuk a csődeljárás során a társadalombiztosítás számára történő visszafizetéseket a többi visszafizetéssel szemben; hogy a Büntető Törvénykönyvet is módosítottuk, megjelent egy új büntetőjogi tényállás: a rosszhiszemű társadalombiztosítási csalás, amely most már börtönnel büntethető.
Tudomásunk szerint ilyen feltételezés néhány esetben lehetséges lenne, de szerintünk ilyen eljárást azóta sem indítottak egyetlenegy esetben sem. Ez azt jelentené, hogy aki személyében felelős azért, hogy a dolgozóitól levont és képessége, anyagi lehetőségei szerint a társadalombiztosításhoz eljuttatható összeget rosszhiszeműen nem fizette be, az személyében felelős érte, és büntethető legyen. Tehát nem a vállalatot sújtjuk, hanem azt, aki ezért a döntésért felelős. Nem alkalmaztuk ezt a törvényt. De lehetséges, hogy további jogalkotási aktusokra is sort kellene keríteni, csak ehhez tudni kellene, hogy tulajdonképpen van-e valami elképzelése erről a társadalombiztosításnak.
A negyedik a vagyonmérleg. Ez három éve húzódó kívánságunk. A vagyonmérleget azóta sem, most sem látjuk. Nagyon nehéz megítélni a vagyon helyzetének alakulását. Ennek hozama évről évre csökken, de hogy miért, és a vagyon összetételében milyen változás következik be, azt nem tudjuk megítélni.
Mindezek azt mutatják — mind a vagyon, mind a deficit alakulásának finanszírozása különböző hitelekből —, hogy nagy a veszélye annak, hogy a társadalombiztosítás szorult helyzetében a jövőtől vesz fel kölcsönt. Ezeket a hiteleket ugyanis vissza kell fizetni. Vissza kell fizetni a holnapi nyugdíjasnak, a holnapi járulékfizetőnek, munkavállalónak — valakinek mindenképpen vissza kell fizetni.
Nagy a felelősség ezen az Országgyűlésen, hogy a társadalombiztosítási költségvetés utolsó vitájában megtalálja a módját annak, hogy ne kelljen a jövő generációk terhére megingatni azt az alapvető tőkét, ami a biztosítási rendszerek alaptőkéje: a bizalmat, hanem ez továbbra is fenntartható legyen.
Tisztelt Ház! Tisztelt elnök úr! Az általános vitában ennyit tudtunk a költségvetésekről elmondani, utalva arra, hogy — a pénzügyminiszteri expozéban hallottak alapján — elképzelhető, hogy a részletes vitában olyan módosításokra is teszünk javaslatot, amelyek azért szükségesek, hogy az el nem fogadható törvényekből a megvalósíthatóság érdekében ide átkerülő néhány szakaszt bemódosítsuk a törvénybe, de erre majd a részletes vitában kívánunk visszatérni. Köszönöm szépen. (Taps.)
