KOVÁCS GÁBOR (KDNP)
KOVÁCS GÁBOR (KDNP)
KOVÁCS GÁBOR (KDNP) Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar Országgyűlésnek számtalan esetben kellett — és valószínűleg kell a jövőben is — olyan törvényekkel, törvénymódosításokkal foglalkoznia, amelyek ugyan nem elégítik ki egy bontakozó demokrácia követelményeit, de átmeneti helyzetünkben nélkülözhetetlenül szükségesek.
(11.20)
Ezek közé tartozik az előttünk fekvő, a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzési alapról szóló 1988. évi XXIII. törvény módosítása is.
A szükségesnél jóval nagyobbra nőtt szakképzési rendszer átalakulása a közoktatási és a szakképzési törvények szerint az ezredfordulóig fog tartani. Ebben a hosszúra nyúlt átmeneti időszakban nélkülözhetetlenül szükséges, hogy az eddigi szakképzési rendszer működőképességét fenntartsuk. Ez a működőképesség nemcsak az ugyan erősen csökkenő létszámszükséglettel találkozó szakemberképzést, nemcsak a szakképző iskolákban dolgozók egzisztenciáját biztosítja, hanem annak az évente több tízezer gyermeknek a közoktatását, tankötelezettségének teljesítését is lehetővé teszi, akik a szakképző iskolákban tanulnak.
A mai rendkívül költséges szakképzési rendszer iskoláinak a szakmai gyakorlati oktatását, annak a nagyüzemi gazdálkodásra épülő főtömegét a gazdasági rendszer átalakulása alapjaiban érinti. Azok a szakképző intézmények, amelyek nem rendelkeznek saját gyakorlóhelyekkel, a nagyüzemekben megoldható gyakorlati oktatás lehetősége nélkül nem tudják tovább folytatni oktatótevékenységüket. Elsősorban a szakképzés e része számára biztosít fennmaradási lehetőséget — szinte továbbélést — a szakképzési alap.
A szakképzési hozzájárulás és a szakképzési alap azonban a múlt rendszer gazdasági jogszabályaihoz illeszkedik.
Figyelembe véve a társasági adóról, a számvitel megváltozott rendjéről, az államháztartásról szóló törvények egyes rendelkezéseit, valamint a közoktatási és a szakképzési törvényekben foglaltakat, a szóban forgó törvény végrehajthatatlanná vált. Ezért nélkülözhetetlen volt a törvénymódosítási javaslat benyújtása a Parlamenthez.
A törvényjavaslat alkotói néhány, a gazdálkodással kapcsolatos, a szakképzés intézményrendszerét érintő kérdés szabályozásával egészítették ki a korábbi szabályokat az új törvényekhez való illesztés mellett. Mindezek figyelembevételével a Kereszténydemokrata Néppárt a törvényjavaslatban foglaltakat szükségesnek tartja, és elfogadásra ajánlja az Országgyűlésnek.
Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzési alapról szóló törvény újabb módosítása csak gyors segítség a szabályok alkalmazhatósága érdekében. Ez a törvény a szakképzés hamarosan meginduló átalakulását, az előbbiekben említett, az ezredfordulóig tartó átmeneti szakaszt nem elégíti ki.
A fennálló problémák közül csupán néhányra szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét. A szakképzési hozzájárulás különadó jellegét pénzügyi szakemberek, többek között a Világbank szakértői is a korábbiakban már többször kifogásolták. Ez a tény érdemessé teszi a kérdés alaposabb megvizsgálását és mielőbbi illesztését az európai pénzügyi szabályrendszerhez.
A szakképzési alap egy újraelosztást valósít meg, elsősorban a gazdaság résztvevői számára a szakképzés támogatása céljából. Felfogásunk szerint azonban a szakoktatás fenntartása elsősorban nem a gazdaság, hanem az állam feladata. Így, ha a jövőben is képezni kívánunk szakképzési alapot, úgy azzal nem a gazdálkodószerveknél, hanem a szakiskoláknál kell a gyakorlati oktatás megvalósítását támogatnunk.
Erre azért is szükség van, hogy megszűnjön az állam által működtetett szakképző intézmények egyetlen üzemhez való kötődése és egyben az ilyen módon történő kiszolgáltatottsága is.
A jelenlegi szakképzés egyik legnagyobb problémája, hogy kettős feladata miatt — közoktatási és szakoktatási funkciója következtében — rugalmatlan, nem tud alkalmazkodni a gazdasági változásokhoz, és ennek eredményeként jelentősen növeli a fiatalkorú munkanélküliek számát.
A szakképzési törvényjavaslat tárgyalása során már megemlítettem, hogy a fiatalkorú munkanélküliek száma 1993-ban 30-40000-re becsülhető. Azóta a felmérésekből kitűnt, hogy ez az érték 70000 körül mozog.
Úgy gondolom, hogy minden törvényes eszközt meg kell ragadni ennek a tendenciának a megállítása vagy legalábbis csökkentése érdekében. Ez a szemlélet és szándék érvényesül a Kormány eddigi intézkedéseiben. Arra azonban nem mindenki gondol, hogy a szakképzési alap jelenlegi működési mechanizmusa is hozzájárul közvetve a fiatalkorú munkanélküliség növeléséhez azzal, hogy fékezi vagy késlelteti a jelenlegi szakképzésnek a közoktatási és szakképzési törvényekben körvonalazott átalakulását.
A szakképzési hozzájárulásra kötelezett nagyvállalatok többsége számára ugyanis a befizetés is súlyos terhet jelent. Arról nem is beszélve, hogy részükre történő szakképzésre, a szakképzettek elhelyezésére alig vagy egyáltalán nincs lehetőségük. Az alapra vonatkozó törvény szerint azonban a szakképzési hozzájárulás befizetése helyett azt a megoldást is választhatják, hogy vállalják a szakiskola tanulóinak gyakorlati oktatását.
Ez a megoldás a szakiskola számára is előnyös, hiszen a gyakorlati oktatás megoldási lehetősége híján a képzés felszámolásával kellene szembenézniük. Ebben a körfolyamatban egyedül azok a gyermekek és szüleik járnak rosszul, akik abban a hitben vesznek részt a szakképzésben, hogy tanult szakmájukban valamilyen elhelyezkedési lehetőség várja őket. Helyette azonban többségükben fiatalkorú munkanélküliekké válnak. A szakiskolák pedig a számukra kétségtelenül gyökeres átalakulást jelentő változás megindítása helyett az eddigi képzést folytatják.
Hangsúlyozni szeretném, hogy az ismertetett anomália a ránk maradt korszerűtlen szakképzési rendszer következménye. Mindez nem oldható meg a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzési alapról szóló törvény módosításával.
Véleményünk szerint megérett a helyzet arra, hogy az egész témakört alapjaitól kezdődően, egy új koncepcióval felépített törvényjavaslat elkészítésével és a Parlamenthez való benyújtásával megoldja a kormányzat.
A Munkaügyi Minisztériumtól kapott értesüléseink szerint ez a törvényalkotási folyamat már megindult.
Az előbbiekben elmondottakkal szerettem volna képviselőtársaim figyelmét felhívni arra, hogy ha nem is kivételes és sürgős eljárással, ennek az új törvénynek a megalkotására mindannyiunkat sürget az idő. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
