SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat vitájában elhangzottak és a képviselői indítványok jól tükrözik, hogy melyek azok a kérdések, amelyekről egyformán gondolkodunk, és hol vannak véleményeltérések. Ennek megfelelően a Kormány számos tekintetben hajlik a kompromisszumra, a beterjesztett módosító javaslatok támogatására. Ugyanakkor erőteljesen eltérnek még egyazon párton belül is a képviselői álláspontok, elsősorban a vagyonszerzési illetékek mértéke tekintetében.
A törvényjavaslat beterjesztésekor ismertettem azokat a fontosabb összefüggéseket, amelyeket a visszterhes és az ingyenes szerzések — ez utóbbiak közötti is az ajándékozás és az öröklés — illetékének meghatározásánál zsinórmértéknek tekintettünk.
Az egymásnak élesen ellentmondó képviselői érvelések sokkal inkább a követett rendezőelvek helyességéről, mintsem gyengeségéről győztek meg. Nem kívánok részletekbe bocsátkozni, s minden egyes felvetésre reflektálni, azonban néhány, nagyobb horderejű témakör kiemelését elengedhetetlennek tartom.
Komoly vitát váltott ki a lakásszerzés illetékezése, mely valóban nagy jelentőségű, a lakosságot erőteljesen érintő kérdés. Hangsúlyozom, hogy a törvényjavaslat elfogadásával sem öröklés, sem pedig ajándékozás esetén nem emelkedik a lakás után járó illeték mértéke.
Támogatjuk viszont azt a képviselői indítványt, amely a lakás vásárlását csak 4 millió forintos értékig kedvezményezi a maival azonos 2%-os illetékkel, és az ezt meghaladó értékrészt magasabb, 6%-os illetékkel terheli. Ez azt jelenti, hogy az átlagos lakásigényt lényegesen heghaladó, méreteinél és extra kivitelezési módjánál fogva magas értékű lakások szerzését csak 4 millió forintig preferálná az illetéktörvény kedvezményes illetékkulccsal.
Ezzel az indítvánnyal szemben ellenérvként hozta fel egyik képviselőtársam, hogy megvalósulása esetén a vételár eltitkolásával lehet számolni. Ennek veszélye azonban nem áll fenn, hiszen az illetéktörvény értelmében nem a vételár, hanem a forgalmi érték, a napi piaci érték szolgál az illeték alapjául.
Csupán látszatérvnek tartom azt a kifogást is, amely a nagycsaládosok nagyobb értékű lakás iránti jogos igényére hivatkozik. Sajnos, a nagycsaládosokra általában nem jellemző, hogy első otthonukként az említettnél magasabb értékű lakást tudnának venni, ha mégis ilyen, kivételnek tekinthető eset állna elő, arra megfelelő eszközt jelent az egyedi méltányossági eljárás. A korábbi lakástulajdon eladása és a család igényeinek jobban megfelelő, nagyobb lakás vásárlása esetén viszont a képviselők kezdeményezéseit elfogadva, fennmaradna az úgynevezett cserét pótló adásvétel kedvezménye. Ily módon a magasabb illetékmérték csak akkor érvényesül, ha a lakások között értékkülönbözet meghaladja a 4 millió forintot. Megítélésem szerint a lakásvétel illetékének ezek a szabályai alkalmasak a képviselői igényként is megfogalmazott vagyonpolarizáció tompítására.
A lakóházépítésre alkalmas telektulajdon-szerzésre — ugyancsak képviselői kezdeményezések alapján — a lakóházat építők számára továbbra is területi korlátozás nélkül biztosítjuk az illetékmentességet. Az újraszabályozás azonban a feltételek változatlansága mellett is indokolt, mert elősegíti az egyértelmű végrehajtást, az egységes jogalkalmazást.
Jelentős vitát váltott ki az önkormányzati tulajdonban álló ingatlanok megvásárlása utáni illeték. Egyetértünk azokkal a javaslatokkal, amelyek a lakás tulajdonjogának, haszonélvezetének a bérlő általi megszerzését illetékmentességben részesítik. Az egyéb rendeltetésű ingatlanok illetékmentes vásárlása mellett viszont nem szólnak hasonlóan méltánylást érdemlő érvek, ezért azokat nem támogatjuk.
A lakásnak nem minősülő vagyontárgyak öröklés, ajándékozás címén történő, valamint visszterhes szerzése után járó illeték felemelésétől nem tudunk eltekinteni, különösen nem szociálpolitikai megindokolással, hiszen a vagyon és a szegénység egymást meglehetősen kizáró fogalmak.
Felkaroljuk azonban azt az indítványt, mely az ingatlanok visszterhes illetékének általános mértékét a javasolt 10%-kal szemben 8%-ra kívánja mérsékelni. Megítélésünk szerint ez a változtatás nem bontja meg az ingyenes és a visszterhes szerződések általános mértékei között kívánatosnak tartott arányokat. Ugyanakkor alkalmas annak elismerésére, hogy a visszterhes vagyonszerzést jellemzően adózott jövedelem ellentételezi, míg az ingyenes szerzés egyetlen terhe az illeték.
Az öröklés és az ajándékozás közti tartalmi különbségeket pedig az ilyen vagyonszerzési ügyek 75-80%-át jelentő lakásszerzések igen mérsékelt, változatlanul hagyott illetékkulcsai megfelelően méltányolják.
Támogatjuk az ingatlant forgalmazó vállalkozók szerzésére biztosított illetékmentességnek a nem lakás rendeltetésű ingatlanokra történő kiterjesztését, de kizárólag az egyéves határidőn belüli elidegenítési feltétel megvalósulása esetén. A határidő meghosszabbítását viszont nem tartjuk indokoltnak. Megítélésem szerint az ilyen tevékenységet folytató vállalkozóknak is az az érdekük, hogy elsősorban olyan ingatlanokat vásároljanak, amelyek iránt kereslet mutatkozik, és ezeket minél gyorsabban értékesíthessék. Az egyéves határidő az ingatlanforgalmazók által is kívánatosnak tartott mobilizációra ösztönöz, egyúttal megszünteti azt a kiskaput, ami a ma hatályos szabály alapján már túlságosan tágra is nyílt.
Ennek kapcsán nem hagyhatom szó nélkül azokat az észrevételeket, amelyek az ingatlanforgalom pangására hivatkozva tartják időszerűtlennek az illeték módosítását. Az ingatlanforgalmazók tapasztalatai ettől eltérőek: az országos adatok nem teszik megalapozottá ezt a következtetést. Másrészt meggyőződésem, hogy a tulajdoni átalakulás folytatódása, valamint az önkormányzati ingatlanok értékesítésének megindulása pezsdítőleg fog hatni az ingatlanforgalomra.
Végül szeretném a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani, hogy a törvényjavaslat nem érinti a külterületi termőföld öröklésére, ajándékozás vagy vétel címén történő megszerzésére biztosított kedvezményeket. Az illetéktörvény rendelkezései folytán ezek továbbra is 50%-os kedvezményben részesülnek, illetve az egyéb jogszabályokban — például szövetkezeti törvényben, kárpótlási törvényben — biztosított mentességeket élveznek.
Mindezek előrebocsátásával kérem, hogy az elhangzottak ismeretében, a módosító indítványokkal a tisztelt Ház támogassa a törvény elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
Határozathozatal
