KULIN SÁNDOR, DR. (MDF)
KULIN SÁNDOR, DR. (MDF)
KULIN SÁNDOR, DR. (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Hagyomány már a '90-ben létrejött Parlament történetében, hogy az ifjúsági és szabadidősportért évről évre én teszek módosító indítványt, hol egyedül, hol Nádori képviselőtársammal együtt. Hagyomány az is, hogy az évenként szükséges fedezettel a költségvetési tervezet nem, vagy csak jelentéktelen összeggel számol.
Örömmel és köszönettel el kell azonban mondanom azt is, hogy a Parlament minden évben megszavazza az ehhez szükséges 500 millió forintot, és megajándékozza vele az iskolai és iskolán kívüli szabadidősportban részt vevő fiatalságot — részben a költségvetési keretből. Erre a nemes hagyományra hivatkozva kérem, és remélem, hogy ez évben is folytatni fogja e nemes hagyományt a Parlament, és támogatni fogja indítványomat.
Azt hiszem, nincs már olyan képviselő közöttünk, aki meg ne győződött volna választókörzetében a Nemzeti Ifjúsági és Szabadidősport Alapítvány rendkívül fontos szerepéről. Én tisztelt képviselőtársaim mindegyikének elküldtem két héttel ezelőtt alapítványunk jelentését az alapítvány múlt évi tevékenységéről, amiben igyekeztem röviden, de sokoldalúan — táblázatokban, grafikonokban, diagramokban is — bemutatni, számszerűen illusztrálni azt a tevékenységet, amit végzünk. Ebből láthatták, hogy '92-ben 7240 közösségben, 1721 településen fiatalok milliós tábora számára biztosított támogatást az egészségmegőrzés és -karbantartást biztosító sportolási feltételeinek megteremtéséhez, illetve minimális szintentartásához.
(13.00)
Enélkül ez a terület teljesen ellátatlan marad. Tudom, hogy fiataljaink egészségügyi állapotának ismeretében ezt a felelősséget minden képviselőtársam átérzi, és emlékezni fog rá a szavazás során. Az egészségügyi bizottság ezt a módosítást egyöntetűen támogatta.
Tisztelt képviselőtársaim! Hogy ne együgyű legyek, ezért egy másik módosító javaslatomat is szeretném röviden ismertetni, amelyre már az előttem szólt Varga Mihály képviselőtársam is utal, és ez a bölcsődei támogatások ügye.
Sajnos való igaz, hogy az önkormányzatok állami támogatásai között a működő gyermekintézmények sorában egyedül a bölcsődék támogatása nem szerepel nevesítve, már harmadik éve. Ez, megítélésem szerint jogos és indokolt társadalmi és politikai kritikát vált ki, amelyet a tárca vezetői, a népjóléti miniszter úr, a népjóléti államtitkár is a nyilvánosság és az érdekképviseletek előtt is elismertek, akceptáltak, s ígéretet tettek, hogy kezdeményezik e hiányosság megszüntetését. E nyilatkozataikban támaszkodhattak az Országgyűlés szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottságának állásfoglalására, amely bizottság határozatban foglalt állást a bölcsődei normatíva nevesítése mellett még az elmúlt év során. Mindezek ellenére a költségvetési előterjesztés sajnos ezt nem tartalmazza.
Nem tudjuk elfogadni azt a magyarázatot — magam sem —, hogy a szociális normatívából ezt a feladatot az önkormányzatok megoldhatják, mert a meglevő szociális feladatok mellett az önkormányzatok e korosztály ellátására olyan megoldásokra kényszerülnek, amelyek a nullától hároméves korcsoport ellátásában súlyos szakmai színvonalbeli visszalépést jelentenek. Ugyanis arról van szó, hogy óvodai keretben próbálják meg ellátni őket. S ez ugyanakkor nehezíti az óvodai szakmai munkát is.
A bölcsődék kényszerű csökkenése miatt az elmúlt két évben évente tízezernél több bölcsődéskorú gyermek kényszerült óvodai elhelyezésre. Márpedig az új oktatási törvény az óvodában csak a három évet betöltött gyermekek ellátását teszi lehetővé.
Mindezek alapján nagyon kérem, fontoljuk meg és találjuk meg azt a lehetőséget, amellyel ezt az 1,2 milliárdos támogatást elő tudjuk teremteni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
