ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:
ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár:
ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat a méltányossági szempontok messzemenő figyelembevételével minden kárpótlásra jogosultnak lehetőséget kíván adni arra, hogy ha eddig bármilyen okból nem nyújtott be kárpótlás iránti kérelmet, akkor azt a törvényben meghatározott időn belül megtehesse.
A törvényjavaslat tehát nem bővíti a kárpótlásra jogosultak körét, nem teremt új kárpótlási jogcímet. A szándék mindössze arra irányul, hogy ezek a sérelmet szenvedett emberek — akik ezt eddig bármely okból nem tették meg — a megszabott határidőn belül élhessenek a jogaikkal. Felmerülhet természetesen a kérdés, hogy miért van szükség egy újabb kárpótlással foglalkozó törvényre, különösen új határidők megállapítására.
Az első kárpótlási törvény alapján körülbelül 50000 főre tehető azoknak a jogosultaknak a száma, akik a tájékoztatás hiánya, a 40 év után még mindig élő tartózkodó félelem vagy a reprivatizálásra buzdító propaganda miatt kérelmüket nem adták be. A másik két kárpótlási törvény, tehát a második vagyoni kárpótlás, valamint a személyi szabadságos kárpótlás alapján azonban már úgy véljük, hogy nem számottevő azoknak a jogosultaknak a száma, akik az említett törvényekben biztosított határidőn belül nem éltek a jogosultsággal.
S megnyugtatásul a költségkihatásról néhány szót.
Az első kárpótlási törvényből adódóan a közel 50000 új igény esetén, ha az egy igényre jutó kárpótlás átlagos összege 60000 forint, akkor közel 3 milliárd forint értékű kárpótlási jeggyel kell számolni. A második és a harmadik kárpótlási törvény alapján benyújtandó kérelmek összesen legfeljebb egymilliárd forint értékű kárpótlási jegy kibocsátását eredményezhetik.
Azt külön ki kell emelni és hangsúlyozni, hogy a határidők megnyitása nem eredményez újabb földkijelölési kötelezettséget. A javaslat egyéb rendelkezései kizárólag technikai jellegű pontosítást tartalmaznak, illetve a 4. § a kárpótlási eljárások során kialakult gyakorlati problémák értelmezését segíti.
A javaslat szerint a kérelem benyújtására a törvény hatálybalépésétől számított 30 napon belül lenne lehetőség, és mivel a törvény a kihirdetését követő 30. napon lépne hatályba, így most már a kellő figyelemfelhívás mellett ennek az időnek mindenképpen elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a kárpótlási törvények alapján igényüket érvényesíteni kívánó jogosultak ezt jogvesztő jelleggel megtehessék.
Az előadottak alapján tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy az elmondottakra figyelemmel a javaslatot szíveskedjék elfogadni. (Egy-két taps.)
