TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! A kérdés immáron csak az, hogy van-e értelme a vitáknak, van-e értelme annak, hogy a tények bemutatásával, érvek felsorakoztatásával bárki is megpróbálja meggyőzni a Kormányt, érdemes-e a helyesnek vélt álláspont közreadásától azt remélni, hogy talán elgondolkoztatja és jobb belátásra bírja a másikat. Jelen esetben a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter urat — nagyon sajnálom, hogy nincs jelen.
Filló Pál képviselőtársam tette szóvá két héttel ezelőtt, napirend előtti felszólalásában, a távközlési törvény alapján kiírt koncessziós pályázatok ügyét Schamschula György miniszter úrnak.
Képviselőtársam alaposan ismerte a tényeket, és ez nyilván nem volt kellemes a miniszter úrnak, mert kifejezésével élve, "megrendülten" válaszolt. A válaszában valami szociális támogatási program folytatását említette a miniszter úr a privatizációs bevételekből.
Sajnos, számomra ma is tisztázatlan, hogy mire gondolt, hacsak nem az elbocsátás előtt álló MÁV-dolgozókra.
Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, hogy a Vasutas Szakszervezet, amely különalkut kötött a tárca miniszterével, nem írta alá a bérfejlesztésről, a foglalkoztatásról és a kollektív szerződés kérdéseiről szóló megállapodást, mert ez kizárna 2500 Záhonyban dolgozó, zömmel átrakodó munkást. Ennek oka, hogy a záhonyi rész a tervek szerint jövőre önálló társasággá alakul. A minisztérium és a MÁV vezetése úgy gondolja, hogy a MÁV-ról leválasztott résznek ezeket a dolgait majd az új társaság rendezi. Hogy végül is mi lesz ezekkel az emberekkel, ez csak a jövő zenéje, mint az is, hogy ennek a záhonyi résznek az átalakulása milyen lesz, mennyire átgondolt.
Egy olyan privatizációról van szó, amely a Kelet—Nyugat kapujának, a záhonyi átrakodó stratégiai vasúti csomópontnak a magánkézbe adását jelentené. Ezt megítélésem szerint koncesszióba kellene adni — óriási jelentőségére tekintettel. Most az átalakulását még 2500 dolgozó sorsa fogja sürgetni, vajon lehet-e majd ilyen körülmények között jó döntést hozni?
Az elmondottakkal csak jellemezni szerettem volna a tárca vezetőinek gondolkozásmódját, ha stílusosan akarom magam kifejezni: a tárca hangját.
Most azonban térjünk rá arra a tárcsahangra, amelyet a telefonnal nem rendelkező fővárosiak, közte a választókerületemben lakó újpesti és rákospalotai polgárok a jelek szerint csak nagyon késedelmesen és nagyon drágán hallhatnak meg.
A miniszter úr még csak nem is reagált Filló Pál felvetésére, hogy mi lesz azokkal, akiktől a telefon bevezetéséért a korábbi 15000 forint helyett 45000 forintot kérnek. Ha pontos akarok lenni, a miniszter úr azt válaszolta: "Képviselőtársam aggódik és tiltakozik, addig mi építjük a telefonokat." Egy régi reklám jut az eszembe, amely így szól: "Míg ön alszik, a Darmol dolgozik."
Rendben van, építse a Kormány a telefonokat, de az a kérdés: hogyan és mennyiért? Jelen esetben nemhogy lassabban, nemhogy drágábban, de törvénytelenül is. Miről van szó?
1993 tavaszán — a még nem hatályos távközlési törvényre figyelemmel — a közlekedési miniszter tájékoztatást kért, melyek azok az önkormányzatok, amelyek helyi távközlési koncesszió kiírását kérnék helyi koncessziós társaság részére.
A budapesti önkormányzatok egy része, köztük Mécs Imre és az én választókörzetemben lévő Újpest és Rákospalota önkormányzata ezt az igényét bejelentette abban a tudatban, hogy a minisztérium előzetes terve alapján Budapest hét primer körzetet jelent, így kérésüknek és a koncesszió részükre történő kiírásának nem lehet akadálya. Érdemi választ az ügyben nem kaptak.
1993. június 24-én a már hatályba lépett távközlési törvény alapján a miniszter koncessziós pályázati felhívást tett közre 25 vidéki primer körzetre, de ebből hiányzott Budapest. Az említett 25 körzetre azután szeptember 27-én a koncesszió is kiírásra került. Az érdekelt budapesti kerületek tájékoztatására a miniszter úr munkatársai közölték, hogy természetesen lesz pályázati felhívás és azt követően születik döntés Budapestről.
Augusztus 13-án a kerületek megdöbbenésére — a Matáv-privatizációval együtt, annak részeként további 28 vidéki primer körzetre és Budapestre — ez utóbbira a törvényben kötelezően előírt előzetes pályázati felhívás nélkül — megtörtént a koncessziós pályázat kiírása.
Az önkormányzatok levelet írtak augusztus 24-én a miniszter úrnak és emlékeztették ígéreteire, kijelentéseire és a törvényes rendelkezések megszegésére.
A miniszter úr reakciója az volt, hogy szeptember 9-én közzététette a Magyar Közlönyben, hogy a korábban hét primer körzetre tervezett Budapest csak egy primer körzet és új elemként hét primer alkörzet. Ugyanis a miniszter csak akkor köteles az önkormányzatok kezdeményezésére a koncessziót helyileg kiírni, ha az érdekelt önkormányzatok legalább fele, így Budapesten 11 kerület, együttesen kéri. Súlyos szépséghibája tehát az ügynek, hogy a primer körzet megváltoztatására csak utólag került sor, amikor már a koncessziót a miniszter kiírta, így a kerületek az ügyben már együttesen sem tudtak fellépni.
(9.10)
Természetesen azonban ez sem mentesítette a miniszter urat a koncessziós pályázati felhívás közzétételi kötelezettségétől, ami nem történt meg.
Az érdekelt kerületek most a bírósághoz akarnak fordulni jogaik megvédése érdekében. Úgy gondolom, hogy ez a lépésük eredményes lesz. Az biztos, hogy egy eljárás a Matáv privatizációjának nem tenne jót. A külföldi befektetők bizalmát, befektetési kedvét a magyar gazdaságba az ilyen és ehhez hasonló esetek erősen gyengítik. Így történt, hogy a gyorsan és olcsón bevezethető telefonállomásokra szervezkedő önkormányzatok egy mélyütéstől padlóra kerültek, most az Első Pesti Telefontársaság a Matáv, míg a többi fővárosi társaság, köztük a körzetemben lévő Palotacomp annak a miniszternek az ígéretében bízhat csak, aki a törvényeket sem tartja be. Igaz, most is csak azt ígérte, hogy majd foglalkozik az üggyel, nem pedig azt, hogy a helyi lakosság érdekeinek megfelelően el is intézi.
Nem akarok vitatkozni a miniszter úrral, hogy milyen feltételek mellett jobb eladási árat kapni a Matáv privatizációja során, de állítom, hogy ennek a többletnek a megszerzése nem történhet a törvényesség kijátszásával. Ha adózó állampolgárainktól megkívánjuk a törvények megtartását, és a jogsértőket keményen megbüntetjük, akkor a Kormány vagy jelen esetben egy miniszter is tartsa be a Parlament által előírt szabályokat, még akkor is, ha szerinte a törvények megszegésével az ország anyagilag jobban járna. A törvényesség nem lehet árucikk, hanem a nehezen kivívott, nem dollárosítható demokráciánk része.
Tisztelt Ház! Az általam elmondottak mindennapi életünk tipikus jelenségei, így a mobil telefontender visszásságai, a MÁV dolgozóinak ügye, amely előrevetíti az újabb államivagyon-vesztés jeleit, a Matáv ügye, és mindez egy miniszteri tárcán belül. Kérem, gondolkozzanak el ezen, képviselőtársaim!
Tisztelt miniszter urat ez természetesen személyében támadta meg, így bizonyára majd reagálni kíván erre a felszólalásomra. Kérem, kezdje majd azzal: téved a képviselő úr, mert a távközlési törvény június 1-jén történő hatálybalépése után a főváros esetében is eleget tettem a törvény 4. § (4) bekezdésének, amely kötelezően előírja, hogy a pályázat kiírása előtt fel kell hívni javaslattételre a települési önkormányzatokat, és lehetővé tettem azt is, hogy a 4. § (3) bekezdése szerint a főváros primer körzetében lévő önkormányzatok nyilatkozhassanak a koncessziós pályázat ügyében. Ha ezt nem tudja majd mondani, nem érdemes szólnia, mert nem hiszem, hogy mentegetőzésre, magyarázkodásra itt sokan kíváncsiak, ugyanis a tény az tény marad, az, hogy a törvényt a miniszter súlyosan megsértette. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
