FREUND TAMÁS, DR. (SZDSZ)
FREUND TAMÁS, DR. (SZDSZ)
FREUND TAMÁS, DR. (SZDSZ) Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Elnök Úr! Szeretném a fel nem használt időt a viszonválaszban felhasználni.
A mosodáknak alapvetően két típusa van a világon mindenhol, így Magyarországon is. Vannak ipari mosodák és vannak kórházi mosodák.
Az állami dotáció megszűntével, a gazdasági helyzet nehezülésével Magyarországon jelentős kapacitások szabadultak föl a volt ipari mosodákban, és ezek arra kényszerültek, hogy struktúrát, profilt váltsanak. Így többek között a magyar honvédség létszámának csökkenése miatt a honvédségi mosodák is részvénytársasággá alakultak át, és átalakították struktúrájukat néhány helyen, és ma kórházi mosást is el tudnak látni.
Valójában arról van szó, hogy egy meglévő ipari mosodát 15-20%-os költséggel lehet előállítani, átalakítani ahhoz képest, mint hogyha egy vadonatúj mosodát létesítünk.
Nem felelnek meg a valóságnak a miniszter úr által elmondottak. A Győri Patyolat önmagában, egyedül elvállalta volna, ha hosszú távú, tízéves szerződést kötött volna vele a megye és a kórház. Saját, önerőből, akár külföldi tőkéből, akár bankhitelből finanszírozta volna a beruházást, és ezzel elkerülhető lett volna, hogy az állami költségvetésből egymilliárd forintot vagy csak 450 millió forintot erre a beruházásra fordítsunk. De hasonló szabad kapacitások vannak Veszprémben, de mondhatnám a zalaegerszegi vagy a szombathelyi kórházat is.
Nyugat-Európában regionális mosodák működnek valójában, ezek kivétel nélkül mind magántulajdonban vannak, mind privatizálva vannak egyszerűen azért, mert így hatékonyabbak. Akkor működnek hatékonyabban a dolgok, ha a mosodák mosnak, a kórházak pedig beteget gyógyítanak.
A népjóléti tárca évekkel ezelőtt nagyon határozottan tört lándzsát a privatizáció mellett, olyan hangok is elhangzottak, legyen hasonló a struktúra az egészségügyben, mint amilyen a társadalomban van, ami nem felel meg a valóságnak, hisz egy olyan liberális országban, mint az Egyesült Államokban az egészségügynek mindössze 9%-a van magánkézben. Ezzel szemben az infrastruktúra mindenhol — függetlenül attól, hogy a kórházak állami, önkormányzati vagy alapítványi kórházak — magánkézben van. Ha igaz lenne ez, amit a miniszter úr mond, hogy így működik a dolog hatékonyabban, így takarékosabb, akkor kár volt a szocializmust megdönteni.
A kórház vezetése és a megye vezetése logikusan és helyesen járt el, és számukra valóban olcsóbb lesz a mosás, mert az állami nagykalapból megkapják a kiegészítést, és így valóban olcsóbban tud működni a mosoda.
(15.50)
Az egészségügyben az elmúlt hónapokban drámai helyzeteknek lehetünk tanúi. Gyakran megesik, hogy nincs nővér, aki kivigye az ágytálat, nincs nővér, aki összeállítsa az infúziós szereléket, aki megetesse a beteget. Valamennyien tudjuk, hogy az ország jelenlegi gazdasági helyzetében a GDP jelentős százalékával nem lehet növelni az egészségügyi ráfordításokat. Az egyetlen esély az, hogy a tartalékokat kihasználjuk, a hatékonyságot növeljük és a pazarlást elkerüljük.
Én azt gondolom, ebben az esetben teljesen kézzelfogható, nyilvánvaló dologról van szó. Ez, ami történt, egy kijárásos lobbyzásnak a típusesete, amikor a döntések nem szakmai szempontok szerint történnek meg, hanem tetten érhető egyéni, személyi érdekeltségek alapján.
Végezetül szeretném idézni a miniszter urat az általa 1991-ben ellenjegyzett cselekvési programból (Felmutatja.) ahol a következő mondat áll szó szerint: "A kijárásos lobbysta forráshoz jutást, a belőle származó pazarlást meg kell állítani, ha el akarjuk kerülni a teljes balkanizálódást." Ezt nem én mondom, ezt ön írta, miniszter úr, 1991-ben.
