LATORCAI JÁNOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
LATORCAI JÁNOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter:
LATORCAI JÁNOS, DR. ipari és kereskedelmi miniszter: Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A villamos áram árának emeléséről ismételten elhangzott interpellációra számszakilag is alátámasztott, részletesebb választ szeretnék most adni. A hatósági áras termékek és szolgáltatások árszabályozásának alapelveit az 1990. évi LXXXVII. törvény szabályozza. A törvény szerint az árat úgy kell megállapítani, hogy az fedezetet nyújtson a hatékonyan működő vállalkozó költségeire és a működéshez szükséges nyereségre is. A költségek között kell szerepeltetni a vállalkozó reálisan értékelt tőkebefektetésének megtérülését is, hiszen lezárult az a kor, amikor a gazdaság tevékenységfejlesztéséhez állami pénzből megtérülési követelmények nélkül lehetett hozzáférni. A tőke megtérülése nélkül viszont a vállalkozó, a vállalkozás vagyona folyamatosan csökkenne, és végül is az működésképtelenné válna.
A Magyar Villamos Művek Részvénytársaság 1992. január 1-jei átalakulásával új vagyonértékelés került megállapításra; a vagyonértékelés eredményeként létrejött 513 milliárd forintos eszközérték közel háromszoros növekedést jelent az előző állapothoz. Ez a változás tükröződik az 1992. évi elszámolt amortizációban is. A vagyon felértékelése az utánpótlási értéken alapult, biztosítva ezzel a Magyar Villamos Művek Részvénytársaság hosszú távú működőképességének egyik alapfeltételét, hiszen csak ezen a bázison képzelhető el az MVM eszközállományának műszaki megújítása és a villamosenergia-ellátás fenntartásához szükséges új kapacitások részbeni létrehozása. Az új számviteli törvény a karbantartások közül az értéknövelő, felújító munkákat egyszerű költség helyett amortizációként írja elő elszámolni. Ennek mértéke mintegy 10 milliárd forint, ami nem jelent tényleges költségnövekedést, csak a források közötti átvezetést.
A villamosenergia-ipar évi 150 milliárd forintos költségének vizsgálatáról adandó részletes beszámoló természetesen meghaladja egy interpellációra adható válasz kereteit, ezért csak a legfontosabb kérdésekre szeretnék kitérni.
A villamosenergia-ipar 1992. évi eredményét a következő tényezők befolyásolták jelentősebben. Először a fontosabb eredményrontó tényezőket sorolnám föl.
Az értékesítés visszaesése mintegy 5,3 milliárd forint eredményromlást jelentett.
A némi nyereséggel eladható termelői célú értékesítés és a veszteséges háztartásiáram-szolgáltatás arányának kedvezőtlen változása 1,3 milliárd forint eredményromlást eredményezett,
az 1992-ben végrehajtott több mint 10%-os erőműviszénár-emelés 2,4 milliárd forint többletköltséget;
a paksi atomerőmű fűtőelem-beszerzési költségnövekedése pedig 2 milliárd forint növekedést eredményezett.
Természetesen a Magyar Villamos Művek 1992. évi gazdálkodásában voltak költségcsökkentő, eredménynövelő tényezők is. Ilyen a szénhidrogének világpiaci árának és a dollár árfolyamának változása, ami a költségeket mintegy 1,4 milliárd forinttal csökkentette.
1990 óta a termelői villamosenergia-szolgáltatás díja nem változott; a háztartási tarifa 1992 nyarán átlagosan 24%-kal növekedett — ez az iparág számára mintegy 3 milliárd forint többletárbevételt eredményezett. Ez a két kategória értelemszerűen nem a gazdálkodásból következett.
A villamosenergia-ipar a költségek csökkentésére és a költségszerkezet racionalizálására, a lehetséges mozgásterén belül, komoly intézkedéseket hozott. Az általam megkapott adatok szerint 1992. évi tüzelőanyag-költség mintegy 1,2 milliárd forinttal volt kisebb, mint 1991-ben, 1992-ben 1991-hez képest a vásárolt villamos energia költsége 4 milliárd forinttal csökkent. Tovább növelték az atomerőművi villamosenergia-termelést, melynek folyó költségráfordításai egyértelműen a legkisebbek.
(15.30)
Az iparág létszáma 1992-ben 1000, 1993-ban mintegy 1800 fővel csökken. Az alaptevékenységhez nem kapcsolódó jóléti és kulturális ráfordításokat, illetve rezsiköltségeket 1992-ben kétmilliárd forinttal mérsékelték.
Ezekkel az intézkedésekkel az iparág elérte, hogy az amortizáció közel 20 milliárd forintos növekedése és az összességében 11 milliárd forintnyi eredményromlást okozó külső tényezők ellenére a nyeresége 1992-ben csak mintegy 12 milliárd forinttal csökkent. Természetesen igaza van képviselő úrnak abban, hogy az iparág területén nyilván van még lehetőség további megtakarításra. Magam is ebből a felismerésből indultam ki, amikor a szakértők által javasolt tarifahatárokat megemeltem, s további megtakarítások érdekében pedig levélben fordultam Szabó Tamás miniszter úrhoz, rendeljen el tényleges eredményfeltáró vizsgálatot az MVM Rt. gazdálkodásában.
Emellett megígérhetem, hogy árszabályozói hatáskörömben a következőkben nem fogok olyan áremelést kérni, amelyet racionális gazdálkodással, költségtakarékossággal el lehet kerülni.
Az iparág átvilágítását, a fogyasztóvédelmet szolgálja a Kormány által éppen a minap megkezdett villamos energia törvényjavaslati vita itt, a Parlamentben, amely, remélem, szintén mint sürgős feladat, ezt a célt nagymértékben alá fogja támasztani.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt képviselő úr! Újból hangsúlyoznom kell, hogy a villamosenergia-tarifának előbb-utóbb fedezetet kell nyújtania a valóságos költségekre. Úgy gondolom, a jelenlegi tarifaszerkezet, amelyet november 1-je után léptettünk életbe, még hosszú ideig nem tudja fedezni a reális költségeket. (Elnök: Miniszter úr! Felhívom szíves figyelmét az időre.) Máris befejezem, elnök úr.
Sajnálatos módon ez a feladat a következő kormány feladata lesz.
Remélem, hogy válaszomban — ha röviden és hézagosan is — sikerült rávilágítanom a villamos energia áremelésének szükséges, legfontosabb indokaira. Köszönöm szépen. (Taps.)
