SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Kicsit most is műfaji problémáim vannak, hiszen a képviselő úr is avval kezdte interpellációját, hogy a kormány javaslatára a közelmúltban fogadta el az Országgyűlés a céltámogatását. Azt gondolom, hogy utána vagyunk a dolognak, de hát beszéljük meg!
Győr-Sopron-Moson megye önkormányzati képviselő-testülete az elmúlt évben igénybejelentéssel élt a kormányzatnál egy regionális mosodaüzem címzett állami támogatással történő megvalósítása érdekében. Hadd jegyezzem meg, hogy ezt megelőzően a térség számos kórháza, kórházának vezetése, a megyei kórház maga is, Győr városának önkormányzata is megkeresett engem ebben az ügyben, mert úgy ítélték meg, térségükben a mosodai kapacitás oly leromlott állapotban van, az önköltségek oly magasak, hogy egy új beruházással egy egész térség gondjait sokkal gazdaságosabban tudják megoldani, mint valamelyik rekonstrukcióval, helyesebben, mint mindegyik rekonstrukciójával.
Valóban 450 millió forint címzett támogatás biztosítódott ehhez a dologhoz — műszaki előtervek, költségbecslés megalapozása megtörtént —, semmi nem igazolja azt a jóslatot a rendelkezésünkre álló adatok szerint, hogy a beruházás várható teljes költsége meghaladná a számítottakat.
Egyébként pedig fölhívom a figyelmet arra, hogy a címzett és céltámogatások rendszerét szabályozó törvény úgy rendelkezik, hogy egy adott beruházás tekintetében az OGY egyszer hoz döntést, ezt követően költségemelésre központi forrásból semmilyen körülmények között nem kerülhet sor.
A regionális egészségügyi mosodaüzem létesítésének a gondolata tehát egyébként költségkímélő okokból merült föl. Nem felel meg a valóságnak, hogy a térségben szabad és kihasználatlan egészségügyi mosodai kapacitások volnának. Az ipari és kommunális mosodaüzemek érdek-képviseleti szervezete a törvénytervezet parlamenti benyújtását követően felhívta a figyelmet arra, hogy ez a szektor rendelkezik szabad kapacitásokkal. Ezt is megvizsgáltuk, és kiderült, hogy ezen ipari üzemeket csak jelentős költségráfordítással lehetne alkalmassá tenni egészségügyi textiltisztításra. Ezek nem önkormányzati tulajdonúak, így számukra céltámogatást nyújtani nem lehetett. A forrás egyébként, mely a Parlamentnek rendelkezésre áll, más célra, egészségügyi, gép-, műszerbeszerzésre nem használható fel. Közös mosodaüzem létesítését továbbra is — ismételten mondom — költségkímélő beruházásnak tartjuk.
A kórházrekonstrukciós munkabizottság támogatta a beruházást, mert úgy ítélte meg, hogy e fejlesztéssel biztonságosan és hosszú távon megoldható a térségben működő önkormányzati fekvőbeteg-gyógyintézmények textilellátási, mosatási problémája.
Nagyon kevés tapasztalat áll rendelkezésre a képviselő úr utolsó kérdését illetően, hogy önkormányzati vagy állami, vagy magántulajdon működik jobban ezen a téren. A magántulajdonnak azonban van egy hatása, profitot szeret elérni.
A magam részéről az egészségügy területén jobban örülök annak, ha ez a profit a tulajdonos önkormányzatok, esetleg a tulajdonos kórházak kezén van, mintha magánvállalkozóhoz kerül.
Ennek a fényében kérem a Parlament elfogadását, és lehetőleg a képviselő úrtól is válaszom elfogadását. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.)
