SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Ismét egy olyan törvény vitáját kezdtük meg, amelynek meghozatalára már évekkel ezelőtt szükség lett volna. A tárca ugyan többször nekirugaszkodott, különböző tárgyalásokat folytatva a pártok szakértőivel, el is készített egy-két változatot, amely aztán az idő elmúltával elfelejtődött, hiába voltak a többpárti egyeztetések.
Ez év tavaszán egy teljesen új, mint később kiderült, nem kellően előkészített törvényt terjesztett a tisztelt Ház elé. Távol áll tőlem, hogy én most a beterjesztett törvényt boncolgassam, hiszen önök előtt is nyilvánvaló már, hogy itt már nem a Kormány által beterjesztett törvényről folyik majd a vita.
(19.30)
Ugyanakkor azt is szeretném kiemelni, hogy bár valóban később került a Parlament elé e törvény, illúzió lenne azt hinni, hogy ennek elfogadása megoldja a hadsereg számtalan gondját. Én mégis néhány gondolatot szeretnék megosztani mindazokkal, akik vették a fáradságot arra, hogy itt maradva meghallgassanak.
Jómagam, de mások is sokszor elmondtuk e Házban a honvédséggel kapcsolatban, hogy milyen fontos lenne a civil kontroll a hadseregben. Hisz az ország szuverenitása, területi sérthetetlensége, a jogállamiság védelme össznemzeti érdek. Ezért tehát megítélésem szerint nincs különösebb jelentősége annak, hogy éppen ki a katona és ki a civil. Hisz ez az úgynevezett békeidőben egyfajta munkamegosztásból adódik. Tehát ezt az érdekközösséget és a munkamegosztást alapul véve a katona katonáskodjon, a civil társadalom pedig teremtse meg a megfelelő feltételeket számára. Ez az érdekszövetség viszont csak akkor működik, ha a civil szféra a Parlamenten keresztül — ha kell — a legapróbb részletekig ellenőrzi a vele szövetségben lévő felet, hisz egy konfliktus esetén valamely módon az egész társadalom fogja képezni a védelmi potenciált.
Jól tudom, hogy hazánkban nincsenek meg a történelmi hagyományai a klasszikus polgári értelemben vett civil kontrollnak, de úgy gondolom, hogy éppen most van itt az ideje, amikor azon munkálkodunk, hogy egy új szemléletű hadsereget alakítsunk ki, amely a társadalomban is elfogadást nyer. És szakítsunk azzal a bizalmatlansági légkörrel, amelyben a civil szféra tudatába beivódott tudatlan, buta, durva, túlfizetett, békében semmirekellő katona képe, vagy ezzel szemben a katonáékban a fennhéjázó, bakának is silány, katonailag képzetlen, de tudálékos civil képe.
A honvédelmi törvény egésze azt sugallja, hogy meg kell teremtenünk ezt az együttműködő kontrollt, hisz ezt az országot ennek a népnek kell megvédenie, nem idegen földön, hanem itt, a mindenkori hatályos nemzetközi szerződésekben és egyezményekben garantált határainkon belül.
A társadalom és a hadsereg kapcsolatának csak az egyik lényeges eleme a civil kontroll. A másik, nem kevésbé lényeges momentum a hadsereg társadalomban elfoglalt helye és megbecsülése. Itt is jelentős változásokra, és főleg szemléletváltozásra van szükség mindkét részről. Míg korábban a hadsereg hatalomközeli intézmény volt, és így szinte a társadalom fölé helyezte magát, ma, ha valóban demokráciában gondolkodunk, akkor az volna ideális, ha a honvédség, és itt főleg a hivatásosokra gondolok, vagyis a katonatársadalom megfelelő módon integrálódna az egész társadalomba.
Viszont azzal is tisztában kell lennünk, hogy ehhez a társadalom befogadóképességét is meg kell teremtenünk. E látszólagos ellentmondást fel lehet és fel kell oldani. A nagy kérdés: hogyan? Első s talán legfontosabb, hogy megtaláljuk azt a módot, hogy az egyre csökkenő hivatásos állomány fogyását megállítsuk. Miniszter úr is hivatkozott rá, sőt adatokkal támasztotta alá azt a tényt, hogy a hivatásos állomány milyen jelentős hányada él a hivatalosan megállapított létminimum szintjén vagy az alatt. Való igaz, hogy a piaci értékek szerint gondolkodó társadalomban csak azokat a rétegeket lehet a hadsereg felé fordítani, amelyeknek anyagilag is, egzisztenciálisan is megéri. Jogos tehát az elvárás az anyagilag jobb megbecsülésre még akkor is, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a gazdasági átalakulás más rétegeknél is jelentős életszínvonal-romlással járt, és a társadalomnak mintegy fele a szegénység szintjén mozog.
A jogosság mellett azonban a katonatársadalomnak be kell látnia, hogy ezt az anyagi megbecsülést csak megosztva lehet elvárni a társadalomtól. Hisz a társadalom is jogosan várja el, hogy a hadsereg reálisan értékelje igényét, figyelembe véve az ország teherbíró képességét, és a hadseregen belül racionális gazdálkodásra törekedjen. Meggyőződésem, hogy a honvédségen belül a hadsereg vezetői sokat tehetnek a katonákért, megszüntetve a sok esetben értelmetlen vagy megmagyarázhatatlan áthelyezéseket, az ad hoc módon történő díszlokációkat. Nemegyszer ezek okozták, hogy katonacsaládok kerültek a létminimum szintjére, hisz házastársak elveszítették munkahelyüket, kereseti forrásaikat.
Mi, szocialisták, úgy ítéljük meg, hogy a Magyar Honvédség személyi, elsősorban hivatásos állománya anyagi helyzetének, munka-, valamint felkészültségi körülményeinek javítása elengedhetetlen. Ugyancsak öszszetett és nagy erőfeszítéseket követelő feladat a jelenlegi egymásra épült és sok bürokratikus vonással, túlzottan nagy létszámmal rendelkező legfelsőbb vezetés struktúraegyszerűsítése, leépítése, korszerűsítése, valamint a jelenleginél átgondoltabb, a gazdasági helyzetet és feladatokat jobban összhangba hozó költségvetés.
Szólni szeretnék még a törvényjavaslat talán legsikeresebb részéről, az úgynevezett szociálpolitikai fejezetről, amely talán a legjobban próbál meg alkalmazkodni a piacgazdaság viszonyaihoz. Gondolom, elsősorban a tanulópadokból kikerült bevonulók fogják értékelni, hogy a tervezet megszünteti a hátrányos megkülönböztetést azzal, hogy elfogadása esetén nemcsak a munkahelyekről bevonulók kapnak bevonulási segélyt. Az önkormányzatok által történő kifizetés viszont a munkanélküli bevonuló fiataloknak is biztosítja a bevonulási segélyt, ami bizony jelentős szociálpolitikai lépésnek tekinthető, ha figyelembe vesszük a nagy létszámú pályakezdő — illetve helyesebben mondva; pályát nem kezdő — munkanélküli fiatalokat.
Figyelemre méltó, hogy a honvédség fogja ezentúl a tartalékos szolgálatra behívottak illetményét fizetni, amely — remélem — arra fogja ösztönözni a hadsereg vezetését, hogy valóban csak a célfeladatok ellátására hívják be majd a tartalékosokat.
Nincs szándékomban részletesen felsorolni mindazokat a szociálpolitikai juttatásokat, amelyeket a törvénytervezet előír. Rendkívül gondos, figyelemre méltó alkotás, csak éppen azok a garanciális rendelkezések hiányoznak belőle, amelyek a költségvetésre, a társadalombiztosításra, a gazdálkodószervekre a fedezetet biztosító kötelezettségeket kiróják, vagy más módon gondoskodnak a fedezet biztosításáról.
Tisztelt Országgyűlés! Az az együttműködési folyamat, amely a törvény tárgyalását megelőzte, alkalmas lehet arra, hogy a magyar honvédség, a magyar fegyveres erők olyan konszenzus mellett működjön, amelynek eredményeként élvezi a társadalom bizalmát. Ezt a feladatot csak összehangolt munkával lehet megvalósítani, amelyben szerepet kell, hogy vállaljon a Kormány és a honvédelmi vezetés mellett az Országgyűlés.
Én ezekkel a gondolatokkal kívántam volna a vitát kiegészíteni. Viszont engedjék meg, hogy végül én is reagáljak Póda Jenő képviselőtársam magasröptű véleménynyilvánítására. Én tudom értékelni, hogy valaki a szakértelem hiányát megpróbálja más pártok vagy frakciók lejáratásával pótolni. Én azért szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy a honvédelmi tárgyalás, a hatpárti egyeztetés folyamán a szocialista párt végig konstruktív volt, mint amint azt a tárca képviselője az utolsó tárgyalási napon elismerte és külön megköszönte. Javaslataink lényeges, nagy részét elfogadta a Kormány, és ez tette lehetővé azt, hogy a szocialista párt is aláírta a hatpárti módosító csomagot.
Ami az alkotmánymódosítást illeti, szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat — és azt hiszem, ezt vezérszónokunk is elmondta, mi is többször nyilatkoztunk —, mi úgy ítéljük meg, hogy ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása esetén megvoltak azok a törvény adta jogok a Kormánynak, amik alapján váratlan helyzetben intézkedett volna, és nem tartottuk kimondottan szükségesnek az Alkotmány módosítását. Ezért ódzkodtunk az aláírásától. Viszont úgy döntöttünk, hogy a konszenzus érdekében igen is csatlakozhatunk hozzá, és én nem hiszem, hogy ezért minket meg kéne róni. Nem tudom megérteni a FIDESZ—MDF "koalíciót" sem, hogy miért próbálja ezt állandóan a szocialisták szemére hányni. Mi valóban konstruktívan akartunk és dolgoztunk végig, és azt hiszem, hogy ezért a konstruktivitásunkért nem ilyen kritikát érdemlünk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a bal oldalon.)
