SALAMON LÁSZLÓ, DR. az MDF vezérszónoka:
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az MDF vezérszónoka:
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az MDF vezérszónoka: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Nem lehet a választási rendszerről vagy az azt érintő választójogi törvényről anélkül beszélni, hogy ne hangsúlyoznánk az említett jogintézmény, illetve törvény sarkalatos súlyát, alkotmányos jelentőségét.
Ha az Alkotmány mellett fel akarjuk sorolni azokat a törvényeket, amelyek alkotmányos közjogi rendszerünk szempontjából meghatározó fontosságúak, akkor az elsőként említett öt törvény között biztosan meg kell említenünk a választójogi törvényt is.
Ez a törvény gyakorlatilag azt a kérdést rendezi, hogy a népszuverenitás letéteményese, a nemzet akaratát képviselő legmagasabb közjogi testület miként nyeri el megbízatását. Ez a törvény szabályozza a közvetett demokrácia lényegét képező népképviselet létrejöttét.
(11.00)
Azon, hogy ez a szabályozás korrekt vagy sem, nem kevesebb múlik, mint a nép képviseletére hivatott Parlament közjogi és politikai legitimitása. Más oldalról megfogalmazva: a választójogi törvény szabályainak összessége alapvetően kihat a kormányzati politikai, hatalmi viszonyok alakulására, hiszen azt a nagy súlyú politikai aktust szabályozza — a választásokat —, amely a demokráciában a kormányzati politikai hatalmat meghatározza.
E gondolatok előrebocsátása után mindenekelőtt azt kívánom kiemelni, hogy az előbbiek okából nem igazán szokásos a választási rendszert a választásokhoz közeli időpontban átalakítani. Ilyenkor ugyanis — miként erre a belügyminiszter úr is utalt az imént expozéjában — könnyen megfogalmazódhat az a vád, hogy a Parlamentben ülő politikai erők saját érdekeik védelmében törekednek a választási rendszer korrekciójára. Ebből az elvi megközelítésből kiindulva azt kell mondanom, önmagában nem szerencsés az, hogy ennek a törvénynek a tárgyalására — megtárgyalására és megvitatására — nem lényegesen korábban került sor.
Az előbbiek hangsúlyozása mellett úgy vélem, nem maradhatunk adósak a magyarázattal a törvény késedelmét illetően. Önmagában még nem e magyarázathoz tartozik, de rendkívül lényeges körülmény, hogy a koalíciós pártok támogatását élvező Kormány előterjesztése és magának az MDF-nek a szándéka nem irányul a választási rendszer lényegének érintésére. A törvényjavaslat fő korrekciós irányai a külföldön élő magyar állampolgárok választójogának biztosítása, a nemzeti és etnikai kisebbségek pártoktól független képviselete, a 4%-os küszöb 5%-osra emelése és más technikai kérdések valójában a Parlamentben lévő politikai pártok helyzetét és esélyeit nem érintik számottevően. Ugyanakkor ezek a korrekciós irányok olyan súlyú politikai kérdések — gondolok itt alapvetően a külföldön élő magyar állampolgárok választójogának biztosítására, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségek közvetlen parlamenti képviseletére —, amelyek mellett az MDF és a kormánykoalíció jórészt már évekkel korábban elköteleződött.
A késedelmes tárgyalásra elsősorban az szolgál magyarázatul, hogy 1990 őszétől folyamatosan a gazdasági átalakulásunkat szolgáló törvényhozási tevékenységnek kellett primátust adnunk, és ezt — az ország gazdasági helyzetét ismerve — nagyon is helyesen tettük.
Késleltette a törvény megtárgyalását az is, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletével kapcsolatos kérdések rendezését — az ügy természeténél fogva — meg kellett hogy előzze a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvény elfogadása, amelyre, több mint egyéves munka eredményeként, csak ez év tavaszán került sor.
Az elmondottakra tekintettel, úgy vélem, tiszta képet nyerhetünk arról, hogy miért kellett eddig várnunk a törvényjavaslat megvitatásával, és egyben elébe mehetünk az olyan alaptalan feltételezéseknek is, hogy a Parlament az utolsó időszakban a maga testére akarja átszabni a választási rendszer gúnyáját. Ezt az alaptalan feltételezést valóban önmagában elhárítja az a körülmény, hogy a Kormány javaslata a választójogi törvénynek csupán szűk körű korrekcióját tartalmazza. Legalábbis tematikáját illetően mondható, hogy szűkkörűen.
Ahhoz, hogy egy ilyen feltételezésen a továbbiakban is felülállhasson minden párt és minden frakció, az is szükséges azonban, hogy a jelen javaslat vitája során is tartózkodjunk a választási rendszer alapvető elemeinek megkérdőjelezésétől. Ezt azért is érzem szükségesnek hangsúlyozni, mert a törvény előkészítésének időszakában előfordultak olyan megnyilatkozások, melyek a választási rendszer egyes meghatározó elemeit tették vita tárgyává — olykor a kisebb létszámú, olcsóbb Parlament látványos és népszerű jelszavával.
Ilyen gondolatok — legalábbis az utalás szintjén — az alkotmányügyi bizottság ülésén is felmerültek. Ezért elkerülhetetlennek tartom — mintegy megelőlegezve az adott témában a viszonválaszt — a választási rendszer változatlan fenntartása melletti érvek tömör kifejtését. Ez nemcsak azért szükséges, mert bizonyosra vehető a vitában a választási rendszer egészét érintő észrevételek elhangzása is, és nemcsak azért szükséges, mert jelenlegi választási rendszerünk változatlan megtartása mellett önmagában az 1994-es választások közelsége mint érv — bár súlyos etikai érv — mégsem tartalmi jellegű szempont, hanem azért is, mert a választási rendszer egészének pozitív jellemzőiből, önmagukból következik a választási rendszer változatlanul hagyásának szükségessége.
A magyar választási rendszer három fő elemből tevődik össze. A képviselői mandátumok közel felét egyéni választókerületben megválasztott képviselők töltik be. A mandátumok másik, hasonló nagyságrendű csoportját a megyében és a fővárosban felállított pártlistákon szereplő képviselők nyerik el: az egyes pártlistákra adott szavazatok arányában, megyénként és a fővárosban elkülönítetten számba véve. Végül a mandátumok egy kis csoportját az egyes egyéni, illetve megyei és fővárosi listás választókerületekben kisebbségben maradt, mandátumokban meg nem testesülő — úgynevezett töredék — szavazatok országos számbavétele alapján a pártok országos listáin szereplő képviselők szerzik meg.
Ennek a rendszernek — melyet, joggal, vegyes rendszernek nevezünk — az a meghatározó jellemzője, hogy a modern korban kialakult különféle választási rendszerek vegyítésével, e különböző rendszerek előnyeinek érvényesülését biztosítja, és egyben az egyes választási rendszerek hátrányait csökkenti.
Az egyéni választókerületre épülő rendszernek előnye, hogy egy választókerület egy képviselővel van kapcsolatban, dominánsan érvényesül a képviselő egyéni felelőssége és egyéni arca, lehetőséget ad független jelöltek indulására, ugyanakkor a pártok által támogatott egyéni képviselők egyéni arca mellett szerepet játszik a képviselő párttámogatása is, illetve párthovatartozása.
A magyar parlamentáris rendszer legrégebbi hagyományai az egyéni választókerületi rendszernek felelnek meg. Ugyanakkor az egyéni választókerületi rendszer súlyos fogyatékossága, hogy aránytalan — azaz a működésével kapcsolatban nyert tapasztalatok szerint a választópolgárok igen jelentős részét hagyja minden képviselet nélkül, vagy számukra csak igazságtalanul kicsiny és aránytalan képviseletet biztosít.
Nézzünk egy példát! Tételezzünk fel tíz választókerületet, egyenként 50000 választópolgárral. Tiszta egyéni választókerületi rendszer mellett, ha minden választókerületben egy adott párthoz tartozó képviselő, mondjuk 26000 szavazatot szerez, akkor az tíz választókerület esetén azt jelenti, hogy mind a tíz képviselői helyet egyazon párt által támogatott képviselő szerzi meg — az adott példánk szerint 260000 szavazattal —, míg az a párt vagy pártok, amelyekre a másik majdnem ugyanannyi — 240000 — szavazat esett, egyetlenegy mandátumot sem tudott vagy tudtak megszerezni.
Az egyéni választókerület másik fogyatékossága, hogy a pártok megjelenése csak másodlagos, márpedig modern többpárti demokráciában — ahol a pártok az Alkotmány szerint is "közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában", illetve ahol a pártok politikai műhelyei képezik a fő keretet és a legmegfelelőbb feltételeket gazdasági, társadalmi és politikai alternatívák, programok kidolgozására — a pártok nem játszhatnak a közéletből háttérbe szorított szerepet.
A másik választási rendszer a listás vagy arányos választási rendszer, amely jelen századunk első felében jelent meg — először kiegészítőelemként — a magyar választási rendszerben, amely tiszta egyéni választókerületi rendszerre épült eredetileg, majd 1945-től '47-ig bezárólag ez a rendszer — mármint a tiszta listás rendszer — lépett Magyarországon az egyéni választókerületi rendszer helyébe.
Ennek a választási rendszernek előnye az igazságos és arányos képviselet — értve az alatt a teljes arányosságot —, a pártok meghatározó részvétele az ország politikai életében, hátránya viszont, hogy nélkülözi mindazokat az előnyöket, melyek az egyéni választókerületi rendszer jellemzői.
A nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon, ahol tulajdonképpen tartalmilag a most hatályos jogszabályt normaszövegszerűen megalkották a felek, az ott résztvevők — hiszen, csak emlékeztetőül utalok arra, hogy ezt a törvényt, amit most módosítunk, az 1989. évi XXXIV. törvényt, a kerekasztal résztvevői szövegezték meg, és a nemzeti kerekasztal-megállapodásoknak megfelelően 1989 októberében az akkori Országgyűlés ültette át a magyar jogrendbe — a két rendszer előnyeinek egyesítése végett ragaszkodtunk az egyéni és a listás választási rendszer vegyítéséhez.
(11.10)
A megyei és fővárosi listás — összefoglalóan területi listás — választókerületek felállítása módot adott elsősorban a pártok markáns megjelenésére a Parlamentben, ugyanakkor bizonyos mértékig e listák arányosító funkciót is betöltenek az egyéni választókerületek jellegéből fakadó aránytalan mandátumelosztási rendben. A megyei és fővárosi listák viszonylagos arányosító funkciója azonban csekély.
Ezért tartalmaz a magyar választási rendszer egy harmadik elemet is, nevezetesen a két választási formában, azaz az egyéni választókerületekben, illetve a listás területi választókerületekben kisebbségben maradt, mandátumot nem eredményező, úgynevezett töredék szavazatok számbavételére és pártok országos listájáról történő mandátum szerzésére. Így a töredék szavazatok is befolyással lesznek az Országgyűlés összetételére akként, hogy a pártok országos listáiról mandátumok kerülnek kiosztásra, mégpedig olyan arányban, amilyen arányban a töredék szavazatok a pártok között megoszlanak.
Tisztelt képviselőtársaim! Ez a választási rendszer — nyugodtan állíthatjuk — az eddigi magyar választási rendszerek legjobbika. Az 1990-es választásokon kiállta a gyakorlat próbáját is, és a külföldi szakértők is messzemenő elismeréssel nyilatkoztak róla.
Választási rendszerünknek két hibáját szokták említeni. Kissé bonyolult, és a rendszer mellett a képviselők száma viszonylag magasabb. Ami a bonyolultságot illeti, azt hiszem, ez igaz a választási szakértők vagy a választójogi kérdésekben az egyetemen vizsgázók számára, nem igaz azonban a választópolgár számára.
A választópolgár ugyanis világosan áttekinti azt, ami választójogának gyakorlásához számára lényeges; nevezetesen, hogy egy egyéni képviselőre és egy listára szavaz.
A Parlament létszámának kérdése gyakran öszszekötődött azzal a jelszóval az elmúlt időszakban, miszerint kisebb létszámú, olcsóbb Parlamentre van szükség. Ami az olcsóbb Parlamentet illeti, azzal a Magyar Demokrata Fórum maradéktalanul egyetért. Mi is olcsóbb Parlamentet akarunk. A takarékosságnak azonban nem a képviselői létszám csökkentésében látjuk a járható útját.
A választási rendszer ismertetéséből, azt hiszem, világos, hogy a képviselői létszámarányok megváltoztatása önmagában befolyásolhatja a választási rendszer jellemzőit és minőségét. Az alkotmányügyi bizottságban ezzel kapcsolatban lefolyt disputa ezt rendkívül látványosan szemléltette.
Eörsi Mátyás szabad demokrata képviselőtársunk például a bizottsági ülésen arra hivatkozott, hogy az egyéni választókerületek száma nem csökkenthető, mert Magyarország földrajzi viszonyai olyanok, hogy a jelenleginél nagyobb egyéni választókerületek kialakítása szerencsétlen lenne. Ezért Eörsi képviselő úr a képviselői létszám csökkentésére elvben a megyei listák mandátumainak csökkentését jelölte meg mint járható utat.
Vele szemben viszont Trombitás Zoltán FIDESZ-es képviselőtársam akként érvelt, hogy a választási rendszer olyan, mint egy háromlábú asztal, melynek egyik lábát lefürészelni — itt a megyei listákra utalt — következmények nélkül nem lehet.
Úgy gondolom, teljesen igaza van Eörsi képviselő úrnak abban, hogy nem lehet az egyéni választókerületek számát csökkenteni és Trombitás Zoltánnak is a háromlábú asztal hasonlatában. A listás mandátumok számának csökkentése ugyanis a pártarculatot szorítaná a megengedhetőnél jobban háttérbe, de ami ennél talán még nagyobb probléma lenne, a rendszer aránytalanná torzulna, aminél fogva nem kis mértékben igazságtalanná és antidemokratikussá válna.
Az külön elemzést kíván, hogy a rendszer összetevő elemeinek megváltoztatása politikailag kinek lenne előnyös. Eörsi képviselő úr javaslata a FIDESZ-t hozná lehetetlen helyzetbe, míg a tiszta listás vagy a listák irányában túlzottan eltolt választási rendszer a FIDESZ javát szolgálná, mivel ez az a párt, amely saját pártarculatának vonzásában sokkal több szavazatra számít a listáról, mint egyéni választókerületben.
Íme, a választási rendszer kérdésével kapcsolatos vita arra is jó példa, hogy miért nem lenne etikus nyolc hónappal a választások előtt a választási rendszert átalakítani. Az MDF márcsak ezért is a jelenlegi rendszer lényegi érintetlenül hagyása mellett tör lándzsát.
Visszatérve a képviselői létszámra, azt a választási rendszerünk összes pozitív jellemzőjének megőrzése mellett elvileg csak úgy lehetne csökkenteni, ha mindegyik elemet arányosan csökkentenénk, amiben a fő nehézség változatlan az Eörsi Mátyás által említett körülmény lenne.
Végül, ha figyelembe vesszük azt, hogy a magyar Országgyűlés képviselői létszáma egyáltalán nem eltúlzott más parlamentek létszáma ismeretében — hadd jegyezzem meg, hogy nemcsak abszolút létszámban vannak parlamentek nagyobbak a miénknél, gondolok itt az angol, a francia vagy a német parlamentre, hanem az egy képviselőre eső választópolgárok létszámát nézve is, mint a svéd, finn, norvég vagy ír parlamentek, ezek nagyobb létszámú parlamentek arányosan nézve a magyaréhoz képest —, tehát ha figyelembe vesszük, hogy ez a létszám egyáltalán nem magas más parlamentekéhez képest, akkor könnyen be kell látnunk, hogy a vitathatatlanul kiegyenlített, igazságos és demokratikus magyar választási rendszer eme jellemzőinek kárára és sérelmére nem szabad a választási rendszerhez és a képviselői létszámhoz hozzányúlni.
A takarékosság lehetséges más eszközeire most csak utalást tennék a bővebb kifejtés nélkül. Jelentékeny mértékben elő lehetne mozdítani az olcsóbb Parlament megvalósulását a Házszabályok ésszerű módosításával, vagy költségkímélésre figyelmébe ajánlom a tisztelt képviselőtársaimnak Sóvágó MDF-es képviselőtársunk azon indítványát, mely szerint az igazolatlanul mulasztó képviselők távollétükre tiszteletdíjban ne részesüljenek.
Tisztelt képviselőtársaim! A választójogi törvény módosításával kapcsolatosan már eddig is és várhatóan a parlamenti tárgyalás során is a külföldön élő magyar állampolgárok választójogának biztosítása váltja ki a legnagyobb vitát. A Magyar Demokrata Fórum álláspontja ebben a kérdésben ismeretes. Szükségesnek és célszerűnek tartjuk, hogy a külföldön élő magyar állampolgárok is rendelkezhessenek választójoggal. Álláspontunk alkotmányjogi indokai körében a legjelentősebb az, hogy a választójog állampolgári jog, és minden magyar állampolgár joggal tart igényt gyakorlására.
Más megközelítésben azt hangsúlyozzuk, hogy az állampolgárokat az állampolgári jogok birtoklása szempontjából nem lehet megkülönböztetni aszerint, hogy lakóhelyük hazánkban vagy azon kívül van-e. Nem lehet megkülönböztetni, különösen azok után, hogy Alkotmányunk a rendszerváltozás eredményeként alkotmányos állampolgári jognak ismeri el a szabad mozgás, a tartózkodási hely, illetve a lakóhely megválasztásának a jogát, ideértve az ország elhagyásához való jogot is. Az idézett passzust az Alkotmány 58. szakasz (1) bekezdése tartalmazza.
Furcsa helyzet az, hogy valaki valamely állampolgári jogot azért nem birtokolhat, mert más, alkotmányosan biztosított állampolgári jogával él. A közvélemény előtt már eddig folytatott vitában ismeretesek azok az ellenérvek, melyek a külföldön élő magyar állampolgárok választójogának biztosításával szemben elhangzottak. Általánosságban ezekről az ellenérvekről az a véleményem, hogy semmiképpen sem tekinthetők súlytalan, az asztalról könnyed magabiztossággal lesöpörhető érveknek.
A továbbiakban, elismerve ezen ellenérvek súlyát és megfontolásra érdemességét, igyekszem kifejteni a felhozott ellenérvekkel szemben álló szempontjainkat. Az ellenzők egyik érvelési iránya az, hogy akik nem vállalnak részt az ország terheiben, vagyis nem adóznak, azok ne tartsanak igényt a választójog gyakorlására. Tetszetős ellenérvről van szó, hiszen vitathatatlan igazság, hogy aki jogokat igényel, az vállaljon részt a kötelezettségekből is. El is fogadnám fenntartás nélkül ezt a gondolatmenetet, ha ez minden tekintetben kivétel nélkül így érvényesülne.
(11.20)
Ez azonban nincs így.
Ezzel a logikával szemben rögtön felhozható ugyanis az adófizetés alól belföldön mentesítettek köre, akiknél fel sem merül, hogy emiatt ne élhessenek választójogukkal. Igaz, ezzel az érvvel szembe lehet szegezni azt, hogy a külföldön élő magyarok nemcsak hogy idehaza nem adóznak, hanem többnyire külföldön fizetnek adót, de külföldön is léteznek olyan magyar állampolgárok, akik ugyanúgy nem kötelesek külföldön adót fizetni, vagyis ott mentesek, mint belföldön az ez alól itthon mentesítettek. Így tehát semmi különbség sincs magyar állampolgár és magyar állampolgár között, mint az, hogy belföldön vagy külföldön él, az adót egyébként sehol sem fizető és egyik esetben sem fizető állampolgár.
Egy másik példa a katonai szolgálat kérdése. A katonai szolgálat is állampolgári kötelezettség, mégis vannak, akik különböző szempontok alapján törvényesen mentesülhetnek ez alól a kötelezettség alól. Ugyanolyan törvényesen, mint amilyen törvényesen van joga valakinek lakóhelyét — az idézett alkotmányos passzus értelmében — külföldre helyezni. Mégsem merül fel senkiben az, hogy a katonai szolgálat alól törvényesen mentesített személyek, mivel egyfajta állampolgári kötelezettség alól mentesültek, ne gyakorolják választójogukat. Az csak színezi a problémát, hogy az adózás egyébként sem kötődik mindig és mindenütt az adózó lakóhelyéhez. Vannak olyan tevékenységek vagy adórendszerek, melyek az adózást adott tevékenység gyakorlásához, illetőleg az adott tevékenység gyakorlásának a helyéhez fűzik. Így lehetséges, hogy miközben külföldön élő magyar állampolgárok külföldön adóznak, addig külföldiek tevékenysége folytán a magyar államkincstár gyarapodik anélkül, hogy a külföldiek saját hazájuk vonatkozásában fennálló választójoga megkérdőjeleződne.
A kérdés bonyolultságát önmagában jelzi a kettős adóztatás élethelyzete, melynek kiküszöbölésére hazánk számos országgal nemzetközi szerződést kötött.
A külföldön élő magyar állampolgárok választójogának megszerzésével kapcsolatosan az ellenzők másik jelentős érvelési iránya, hogy a külföldön élő nem viseli választójoga gyakorlásának következményeit, vagyis abba szól bele meghatározóan, amin ő kívül áll. Ez az érv az előbbinél talán még tetszetősebb és még inkább megfontolást igényel. Mégis úgy gondoljuk, hogy a XX. század végén, amikor a technika eszközeit is figyelembe véve adott esetben hamarabb lehet Párizsból Budapestre érni, mint Boglár és Révfülöp között a Balatont átúszni, az előbb említett igazság is csak viszonylagos. Nincs alapunk ugyanis kimondani azt, hogy a külföldön élő magyar állampolgár minden vonatkozásban kívül van a belföldi politikai viszonyok hatásán. Számos példa adódik arra, hogy a külföldi, lakóhelyének megőrzése mellett, hazai vállalkozásokon gondolkozik, vagy éppenséggel ilyet valósít meg: azaz tőkét biztosít, beruház, munkaalkalmat teremt, ezáltal érdekelt és érintett a hazai gazdasági, társadalmi és politikai viszonyok alakulásában. Lehetnek olyanok is, akik éppen ezek alakulásától teszik függővé azt, hogy hazatelepednek-e vagy sem, azaz hazai adófizetőkké válnak-e vagy sem.
Tapasztalatunk, hogy leginkább azok igénylik külföldi magyar állampolgárságú honfitársaink közül a választójog gyakorlását, akik már most is a legszorosabb kapcsolatban vannak a hazával, és saját jövőjüket is mind több ponton az ország sorsával kívánják öszszekötni.
Miért lenne érdekünk ezeket a törekvéseket elhárítani és ezeket a szálakat gyengíteni?
E kérdéssel e vitatéma politikai megítélésének területére tértem át. Történelmünk sorscsapása volt, hogy különböző tragédiák, szomorúan negatív folyamatok hullámokban lökték ki a magyarságot a hazából. Ismerjük József Attila keserű szavait: "Kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk".
Magyarországon 1880 óta van folyamatos népszámlálás, melyekben évtizedről évtizedre a legszomorúbb adat a kivándorlók száma. Volt, aki gazdasági okokból az emberibb életért emigrált, volt, aki az életét mentette a földönfutással. Kevés olyan nép van a világon, mely annyira szétszóródott, mint a magyar. Ha erre gondolok, Tompa Mihály A gólyához című verse jut az eszembe: "Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve széthull nemzetünk."
Igen, tisztelt képviselőtársaim, bennünket az foglalkoztat, hogy ezt az oldott kévét megkíséreljük valahogy összekötözni. Mármint ami megmaradt a kévéből, és ami ebbe a kévébe visszakívánkozik. Azt szeretnénk, azt akarjuk, hogy az eddig pusztulást mutató folyamatok, melyeknek eredményeként történelmünk során innen csak kiszakadtak, szétszórattak, kiűzettek, ezt a folyamatot valahogy visszafordítsuk, azt akarjuk, hogy legyünk ismét befogadó nemzethez hűen a visszafogadó nemzet. Ezért akarjuk tágra nyitni az állampolgári jogok kapuját azok előtt, akik szerte a világ számos pontján a visszafogadó meleg szavakra várnak, és nem érezzük bajnak, ha ma vagy holnap még nem nekünk fogják az adót fizetni. Megelégszünk azzal, hogy szorosabbra vesszük a szálakat. Megelégszünk azzal, ha egyelőre Washingtonban, Párizsban vagy másutt a magyar lobby erősödik, és ennek a magyar lobbynak erősödik az anyaországhoz való kötődése. Nem baj, hogyha a világon lesznek erős és hozzánk erősen ragaszkodó magyar lobbyk, az nekünk sem baj.
Sajnos, nem kell tartanunk attól, hogy nagyon nagy számúak lennének azok, akikben a szálak olyan erősek, hogy jövőjüket a hazában képzeljék el.
Nem hiszünk abban, hogy ezek a külföldön leadott voksok túlzott mértékben átgyúrnák a hazai választók által kiformálódó nemzeti akaratot.
Nem is látjuk értelmét azt számolgatni, hogy kiket erősítene vagy kiket gyengítene ez az alkotmányos gesztus. Tudjuk, hogy az emigráció is polarizált, sokszínű. Ebben a kérdésben az állampolgári jogok következetes biztosításáról, a gesztusról van szó, a már említett oldott kéve összekötözéséről.
Tisztelt képviselőtársaim! A választójogi törvény módosításának másik kérdése, a nemzeti és etnikai kisebbségek pártlistáktól független képviselete már nem váltott ki a közvéleményben olyan erős vitát, mint az előbbi kérdés. Azzal — a többi párttal együtt — mi is tisztában vagyunk, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek külön listán való beépítése a választási rendszerbe szakmai, közjogi szempontból rendszeridegen megoldás. Ezt tudtuk akkor is, amikor a hazai nemzeti és etnikai kisebbségeink kívánságára pártoktól független képviseletük biztosítására elköteleztük magunkat. Megtettük ezt azért, mert az a szándék és meggyőződés vezet, hogy a hazánkban élő nemzeti és etnikai kisebbségek jogaival kapcsolatosan a pozitív diszkrimináció és a jogok bőkezű biztosításának elve alapján kívánunk eljárni, és feszültségektől terhes térségünkben ezekben az ügyekben példamutatóan elöljárni.
Ennek a politikának a jegyében tesszük félre a lehetséges megoldással szembeni, szakmailag egyébként jogos fenntartásainkat, és kívánjuk megvalósítani a nemzeti és etnikai kisebbségek pártoktól független parlamenti képviseletének biztosítását.
Ezzel kapcsolatban azért mindenképpen szükségesnek tartjuk azt hangsúlyozni, hogy választási rendszerünk mellett eddig is mód nyílt a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletére, jóllehet nem a kisebbségi szervezetek listaállítása útján. Ismeretes, hogy több párt, többek között az MDF színeiben is mandátumot nyertek kisebbséget reprezentáló képviselők.
A mostani törvényjavaslatban szereplő megoldás a kedvezményes, első mandátumszerző szabállyal együtt a nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletének különleges és preferált módját intézményesíti.
Az MDF-frakció maga is csatlakozik ahhoz, az előzetes megnyilatkozások szerint az Országgyűlés túlnyomó többségének a támogatását bíró kezdeményezéshez, hogy a stabilitás megőrzése és a szilárd kormányozhatóság további biztosítása érdekében, elkerülve egy túlzottan fragmentált és polarizált Parlament létrejöttét, az eddigi 4%-os küszöb 5%-ra emeltessék fel.
Egyetértünk azzal a megoldással is, hogy időközi választásokra csak évente azonos időszakban, az érintett választókerületekben egyszerre kerüljön sor.
(11.30)
Úgy véljük, ilyen rendezés mellett megszűnik az a sajátos körülmény, hogy az egyes és egymástól elszigetelten megtartott időközi választások nem igazán rendelkeztek a politikai viszonyokat befolyásoló téttel, amely nagymértékben közrehatott az időközi választások iránti érdektelenség bekövetkezésében.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat számos technikai jellegű változtatást irányoz elő a választások lebonyolításával kapcsolatosan. Ezek a technikai változtatások részben államszervezetünkben, részben jogrendünkben bekövetkezett változások miatt szükségesek, illetve eddigi választásainkból nyert tapasztalatok okán indokoltak. A módosítások elemzése lényegében már a részletes vita tárgykörébe esik.
Tisztelt képviselőtársaim! Azzal zárom felszólalásomat, hogy a Magyar Demokrata Fórum a választási rendszerrel kapcsolatos alkotmánymódosítási törvényjavaslatot, valamint a választójogi törvény módosítására irányuló törvényjavaslatot általánosságban támogatja s a tisztelt Háznak elfogadásra ajánlja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
