BÖRÖCZ ISTVÁN, DR. (FKgP)
BÖRÖCZ ISTVÁN, DR. (FKgP)
BÖRÖCZ ISTVÁN, DR. (FKgP) Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy azt a mai vitában már többen is hangsúlyozták, ismét egy fontos és aktuális törvényjavaslat került a tisztelt Ház elé. A külföldiek magyarországi beutazásáról, tartózkodásáról és bevándorlásuk feltételeiről szóló törvényjavaslat, amely azt kívánja szabályozni, hogy milyen legyen államunk viszonya azokhoz, akiket a népnyelv idegeneknek szokott nevezni, vagyis akik nem államunk polgárai.
Magyarországra - ezt már nagyon sokszor hallottuk - mindig jellemző volt, hogy az idegeneket toleránsan kezelte. Az első, mindmáig valamennyiünk számára érvényes erkölcsi parancsot államalapító királyunk, Szent István fogalmazta meg fiához, Imre herceghez címzett intelmeiben. Magát az idézetet most nem mondom el szó szerint, tekintettel arra, hogy a közelmúltban az állampolgárságról szóló törvényjavaslat vitája során is elhangzott, de fontosnak tartottam eme toleranciára intő Szent István-i megfogalmazásra itt is, ebben a vitában is utalni.
Hogy államalapítónk ez irányú intelmei az utódokban meghallgatásra találtak, azt bizonyítja, hogy országunk nemcsak hogy nem bántotta, de mindig is szívesen fogadta az üldözötteket, a rászorulókat és akik itt akartak tisztességes munkával élni, és természetesen azokat is, akik csak például turizmus céljából jöttek Magyarországra.
Azt is tudjuk valamennyien, hogy ebből a nemzetnek a különféle területeken nem kis haszna származott, vagyis az idegenek befogadásával mi is gazdagodtunk. Ugyanakkor voltak és vannak nemkívánatos hatások is.
A törvényjavaslat a pozitív hatásokat kívánja erősíteni, míg a kedvezőtleneket visszaszoríthatja. A hazánkba érkező külföldiek száma a 70-es évektől folyamatosan nőtt, beutazásuk és itt-tartózkodásuk magas szintű jogi szabályozása azonban csak 1982-ben történt meg.
Ez a szabályozás a pártállami berendezkedésű országok jogrendszeréhez illeszkedett, nem juttatta érvényre mindazokat a kötelezettségeket, amelyeket Magyarország a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának, a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányának és a Helsinki Konferencia záródokumentumainak aláírásával vállalt.
Az elmúlt néhány esztendő társadalmi változásai, az Alkotmányban rögzített garanciális jogok, valamint az EBEÉ határozataiban, az Európa Tanács alapokmányában, az Európai Emberi Jogi Egyezményben, az Európai Szociális Chartában foglalt kötelezettségeink különös hangsúllyal vetik fel egy, elsősorban az európai demokráciák jogrendjéhez is illeszkedő idegenrendészeti törvény megalkotását.
Nemzetközi jogi és belső alkotmányos kötelezettségeink mellett más tényezők is sürgetően igénylik az új szabályozást.
Az 1980-as évek közepétől felerősödő nemzetközi migrációs mozgások nemcsak Európa más, gazdaságilag fejlettebb országai számára jelentenek egyre komolyabb kihívást, hanem hazánk számára is. Magyarország azáltal, hogy csatlakozott a Genfi Menekültügyi Konvencióhoz, megszüntette az elektromos határjelző rendszert, és egyéb, az utazást segítő intézkedéseket tett, jelentős mértékben megkönnyítette a gazdasági és más menekültek, valamint a bevándorlók Magyarországra áramlását.
Míg az 1956-os forradalom utáni néhány évtizedben hazánk inkább menekülteket, migránsokat kibocsátó ország volt, addig mára már befogadó országgá, illetve a más országokba bevándorolni kívánók tranzitországává vált.
Ugrásszerűen megnőtt a beutazók száma, akik közül egyre többen kívánnak Magyarország területén véglegesen letelepedni. Az előttünk lévő törvényjavaslatnak elsősorban az ad aktualitást, hogy az elmúlt néhány évben a megváltozott belső és nemzetközi körülmények hatására - ahogy már utaltam rá - egy kisebbfajta népvándorlásnak vagyunk tanúi. Nyilvánvaló, hogy e megváltozott körülményekre tekintettel a külföldiekhez való viszonyunkat újra kell gondolni és szabályozni.
Két dolgot indokolt kiegyensúlyozottan figyelembe venni és összehangolni: az ország érdekeit és az általunk vállalt nemzetközi kötelezettségeket. Természetesen országunk nem vállalhatja azt, amit nálunk sokkal jobb gazdasági feltételekkel bíró országok sem vállalnak: nevezetesen a külföldiek ellenőrizetlen beengedését és válogatás nélküli befogadását, azokat, akik Magyarországon remélnek jobb életkörülményeket vagy rajtunk keresztül más országba kívánnak menni. Azt tehát, hogy az ország területére ki és milyen feltételek mellett utazhat be, ha az illető nem magyar állampolgár, világosan és oly módon kell törvényben szabályozni, hogy azoknak érvényt is lehessen szerezni.
Talán nem érdektelen megemlíteni azt a tényt, hogy az utóbbi időben nemcsak arról van szó, hogy hazánkat tartósan lakhelyül választani szándékozók érkeznek nagy számban, hanem arról is, hogy ezek között sokan vannak, akik a jobb életet nem tisztességes módon kívánják elérni. Gondoljunk csak a nemzetközi szervezett bűnözés nálunk is egyre nyilvánvalóbbá váló jelenségeire.
Bizonyára nemcsak nekem, másoknak is feltűnt, hogy hozzánk ma már a világ egészen távoli régióiból is érkeznek esetenként nemkívánatos külföldi személyek. Ezekre a jelenségekre tehát elemi érdekünk megfelelő határozottsággal reagálni.
Törvénykezési munkánk során azt is szem előtt kell tartanunk, hogy ez a javaslat a külföldiekkel kapcsolatos jogi szabályozásnak csak egy része, az ún. rendészeti jellegű szabályokat tartalmazza. A külföldiek jogállását egyéb jogviszonyok tekintetében jogrendszerünk átalakítása során, a más jogágakhoz tartozó törvények megalkotásánál az adott jogviszonyok sajátosságainak megfelelően kell meghatározni, hogy az összességében koherens rendszert alkosson.
E tekintetben úgy gondolom, e törvényjavaslat jól illeszkedik eddigi jogalkotásunk folyamatába. Különösen fontos ez a közelmúltban benyújtott állampolgársági törvényjavaslat vonatkozásában, amellyel megítélésem szerint teljes mértékben összhangban van.
Ki kell emelni, hogy hosszú idő óta most először kerülnek a külföldiek alapvető érdekeit érintő, rendészeti jellegű szabályok egy jogszabályban törvényi szinten szabályozásra. A továbbiakban a törvényjavaslatnak néhány általam fontosabbnak ítélt jellemzőjét kívánnám kiemelni.
Alkotmányunk a jogegyenlőség talaján áll, és nemcsak a magyar állampolgároknak, hanem az országban tartózkodó valamennyi személynek biztosítja az alapvető emberi jogokat. A javaslat teljes mértékben megfelel alkotmányunk szellemének, és csak olyan korlátozásokat tartalmaz a külföldiekre nézve, amelyek e körben természetesek, nemzetközileg elfogadottak, tehát megfelelnek a nemzetközi szabályoknak és gyakorlatnak.
(11.10)
Nem kell tehát attól tartani, hogy az adminisztratív intézkedések miatt a külföldiek kerülni fogják országunkat. Ez a turistáknak és a gazdasági élet szereplőinek egyaránt megfelel.
Az új, korszerű szabályozást szolgáló törvényjavaslat célja, hogy a külföldiek magyarországi beutazásához, itt-tartózkodásához, valamint a bevándorláshoz olyan korrekt rendészeti szabályozást biztosítson, amely összhangban van jogállamiságunk követelményeivel. Töretlenül érvényesül a törvényjavaslat által is az ország szuverenitása, a jogi szabályozás kapcsolódik Európa és a világ demokratikus jogrendszereihez, a jog sajátos eszközeivel és az ennek megfelelő állami tevékenység útján egyben a Magyar Köztársaság gazdasági, tudományos, kulturális és idegenrendészeti érdekeit is egyaránt szolgálja. Mindezek által egyben megfelelő eszközöket biztosít a hatóságok számára azokkal a külföldiekkel szemben, akik jogellenes cselekményeikre, illetőleg egyéb körülményeikre figyelemmel - például megfelelő anyagi fedezet hiánya - nem kívánatosak számunkra. E céloktól vezérelve a tervezet meghatározza az országhatárokon történő belépés, valamint az itt-tartózkodás feltételeit, rögzíti a külföldiek jogait Magyarországon. A törvényesen hazánkban tartózkodó külföldit megilleti a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga, az utazás és letelepedés törvényben rögzített feltételek közötti szabadsága. A külföldi Magyarország területén való tartózkodása során természetesen köteles a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét tiszteletben tartani és jogszabályait megtartani.
A törvény a külföldiek tartózkodásának rendészeti jellegű szabályait teljes egészében felöleli, beleértve az anyagi jogi és eljárásjogi szabályokat is. Külön kiemelendő a törvény jogorvoslati rendszere, amely az eddiginél jóval szélesebb körben ad jogorvoslati jogosultságot az érintetteknek. Ez természetesen nem jelent olyan széles körű érdekérvényesítési lehetőséget a külföldiek vonatkozásában, amely az állami szuverenitás korlátozását jelentené. Természetesen, hogy meghatározott keretek között megválasztja azoknak a külföldieknek a körét, akiket az ország területén kívánatosnak tart. Egyértelmű szabályokat tartalmaz arra nézve, hogy a hatóságok milyen intézkedéseket tehetnek a nemkívánatos külföldi személyekkel szemben. Az ezzel kapcsolatos kényszerintézkedések megítélésem szerint hatékony hatósági fellépést tesznek lehetővé, és alkalmasak arra, hogy az illegálisan itt tartózkodó külföldiekkel kapcsolatban tapasztalt bizonytalanság és határozatlanság véglegesen megszűnjön.
Összességében úgy értékelem, hogy a törvényjavaslat tartalmazza mindazokat a lényeges szabályokat, amelyeket e tárgykörben indokolt megfogalmazni, szabályozni. Ezért frakciómmal együtt támogatom a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm a szót. (Taps.)
