HORVÁTH TIVADAR, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónoka:
HORVÁTH TIVADAR, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónoka:
HORVÁTH TIVADAR, DR. a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónoka: Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint az elhangzottakból is kiderült, a szóban forgó törvényjavaslat tárgyalásának létjogosultságát ebben a Házban és ebben az országban nem vitatja senki sem.
E század végének egyik nagy kihívása a migráció problémája, emberek százezrei, milliói vesznek kezükbe vándorbotot, hogy olyan országokban érjenek célt, ahol biztonságosabb életfeltételeket, nagyobb jólétet találnak a maguk számára. A főként gazdaságilag motivált tömeges vándorlás jelenségeinek kezelése manapság legalább olyan méretű világproblémát jelent, mint például a gazdasági recesszió, a környezetszennyezés egyre súlyosbodó krízise.
(11.40)
Magyarország számára is elengedhetetlen az idegenrendészeti problémák törvényi úton történő rendezése. Magyarország, illetve a Kárpát-medence szinte egész története megírható a sokszor szívesen fogadott, kezdeményezett, vagy máskor elhárítani nem sikerült bevándorlások, betelepedések történeteként.
A gazdaságilag elmaradott országokból nagyfokú gazdasági migráció elsődleges úticélja ma Nyugat-Európa, amely ostromlott várként éli meg, hogy a foglalkoztatást, boldogulást remélők tömegei igénylik ajtaja előtt a bebocsátást. A vándorbotot ragadott, elszánt és elkeseredett emberek sem eszközökben, sem módszerekben nemigen válogatnak céljuk elérése érdekében.
Magyarország a 80-as évek végére az első frontvonalba került. Az egészen közeli múlt eseményei között mindannyian emlékszünk még '89-'90 körül az egykori keletnémetek vagy a romániai menekülők tízezreinek be- és átbocsátására. Érdemes megemlíteni, hogy ekkor fogadta el az országgyűlés a ma is hatályos törvényt, a '89. évi XIX. törvényt a bevándorlásról, azonban a Romániából menekülők jogállása például - az ott kialakult háborús viszonyok miatt - semmiképpen sem volt rendezhető ez alapján a törvény alapján.
Magyarország ekkor csatlakozott a Genfi Konvencióhoz, és létrehozta a BM Menekültügyi Hivatalát, de ekkor a rendőrség már körülbelül 30000 romániainak adott ki tartózkodási engedélyt. '89-ben és a 90-es évek elején óriási mértékben növekedett meg azoknak a külföldieknek a száma, akik egyéni turistaként utaztak be Magyarország területére, vagy illegálisan lépték át az ország határát, többségében Európán kívüli országokból, azon célból, hogy illegálisan Nyugat-Európába távozzanak.
A keleti országhatár nyitottabbá válásával egy időben ment végbe a nyugati szomszédainknál határszakaszaik lezárása és határrendjük megerősítése. Magyarország ma még nem az a Kánaán, amelyet az ide legálisan vagy illegálisan beutazók végső céljuknak tekintenek, s a fejlemények kényszerű következménye, hogy egyre nagyobb tömegekben rekednek nálunk az ilyen külföldiek. A 90-es évek elejére már tragikusnak és elviselhetetlennek volt minősíthető a közrend és a közbiztonság helyzete. A külföldiek ellepték Budapesten és szerte az országban a bevásárlóközpontokat, a piacterületeket, az aluljárókat, és gyakran került sor a köznyugalmat megzavaró eseményekre.
Ekkor vezettek be a magyar hatóságok több olyan intézkedést, amelyek, ha nem is tértek el a nemzetközi normáktól, de vitákra adtak okot. Hadd utaljak itt a kerepestarcsai tábor létesítésére, a külföldiek személyi szabadságának ilyen formában történő korlátozására. A kezdetben túlzottan liberalizált formában kezelt beáramlást ellenőrzötté, egységes felfogásban kell tennünk, és ebben egyetértenek - úgy látom - a többi pártok vezérszónokai is.
Az emberi humánum és az emberi jogok általános érvényesülését továbbra is kívánjuk meg a valódi menekültekkel, a háborús viszonyok miatt nálunk menedéket keresőkkel kapcsolatos bánásmódban. Gondot okoz azonban, hogy olyanok is ellepték az országot, akik miatt a valódi menekülteket és bevándorlókat is negatívan ítélik meg. Ezért hangsúlyozandó, hogy minden tömeges jelenségnek megvannak a maguk vámszedői és kárvallottjai is. Ezeket hathatós intézkedésekkel feltétlenül minimalizálni kell.
Ezért fel kell mérni az új törvényi szabályozáskor a kockázati tényezőket, és meg kell találni a jogszerűség talaján azokat az intézkedési normákat, amelyek a kialakult helyzet kezelésére alkalmasak és stabilizálják a közrendet.
A hazai közhangulat is mindjobban támogatja, sőt követeli a beutazók szűrését, az illegális cselekmények elkövetőivel szemben való erélyesebb fellépést. Jogi és erkölcsi értelemben is tisztáznunk kell tehát a helyzetet, ami a magyar állampolgárok önértékelését és biztonságérzetét is nagyban befolyásolja.
Magyarország nem kontinensnyi ország. Olyan elképzelhetetlenül nagy gazdasági potenciállal, mint például Amerika, ezért soha nem válhat a bevándorlók hozzá hasonló méretű olvasztótégelyévé, mert félő, hogy a magyarság ég ki legelőször ebből az olvasztótégelyből.
Egy ilyen nagy fontosságú törvényjavaslat elfogadása tehát óriási jelentőségű, mert intézkedései közvetlen hatást gyakorolnak az ország belső biztonságára, közrendjére és munkaerő-piaci helyzetére. Éppen ezért számos általános és speciális követelménynek kell megfelelnie. Tükröznie kell azokat az elveket, amelyeket a hazánk által ratifikált nemzetközi egyezmények előírásai megkövetelnek. Egységes, áttekinthető rendbe foglalt szabályozást valósítson meg, amelyet a jogalkalmazó hatóságok magabiztosan tudnak alkalmazni, s a jogkövető magatartást közérthetővé tegye a külföldiek számára is.
Tartalmazzon a törvény hatékony és erélyes intézkedési normákat azokkal szemben, akik a törvényeket megsértik, akik illegálisan érkeznek hozzánk vagy az országban meg nem engedett tevékenységet folytatnak. Feleljen meg az Európa Tanács bizottsága ajánlásainak, melyek irányunkban is megkívánják, hogy szigorítsuk a beutazást, a határellenőrzést, javítsuk a belső rendet, gátoljuk meg az illegális tartózkodást és munkavállalást.
Tisztelt képviselőtársaim! A KDNP szerint mindezekkel együtt és legfőképpen nemzeti karakterű és felelősségű idegenrendészeti politikát kell e törvény útján is megvalósítani. Frakciónk álláspontja az, hogy mindezen követelmények, amelyeket az előbb felsoroltam, kifejezésre jutnak a tárgyalt törvényjavaslatban. A törvény tételes szabályai a mai nemzetközi és belső hazai viszonyokból indulnak ki, migrációs szempontból pedig a megelőzésre fektetik a hangsúlyt.
A végrehajtó szervek a hatálybalépése után nem kényszerülnek többé arra - mint ahogy ma rákényszerülnek -, hogy a létező és idejétmúlt joganyag hézagait értelmezzék. Tételes előírások határozzák meg a feltételeket, melyek megléte esetén külföldi személyek Magyarország területére léphetnek, rövidebb vagy hosszabb ideig nálunk tartózkodhatnak.
Fontos megemlíteni és aláhúzni azt az alapelvet, hogy minden állam maga határozhatja meg, hogy milyen feltételek megléte esetén engedi meg a külföldiek beutazását, illetve bevándorlását. E tekintetben tehát az állami szuverenitás elsőbbsége érvényesül, összhangban a nemzetközi gyakorlattal.
A bevándorlásnál érvényesül az a magyar migrációs specialitás, hogy a bevándorlásért folyamodók nagy hányada a környező országok magyar nemzetiségű polgára, akik számára kedvezményes bevándorlási szabályok érvényesek a magyar állampolgárság visszahonosítás címén történő kérelmezése vagy családegyesítés esetén.
A törvény szabályai azt célozzák - ahogy a miniszter úr és az előttem szóló képviselőtársaim is említették -, hogy a rendezett jogállású külföldiek léphessenek be az ország területére. A beutazási és tartózkodási tilalom kötelező, illetve alternatív eseteinek meghatározása indokolt és szükséges a közrend és közbiztonság és a társadalom védelme érdekében.
A jogsértő külföldiekkel - akiknek a száma feltehetően a következő időszakban is növekedni fog - a velük kapcsolatban előírt idegenrendészeti őrizet, illetve a kijelölt helyen való tartózkodás előírása feltétlenül indokolt, mint a távozás, a kiutasítás végrehajtását szolgáló intézkedés foganatosítása. Ez összhangban áll a magyar Alkotmány 58. § (1) bekezdésének előírásával, amelyik a törvényesen Magyarország területén tartózkodó külföldiek számára teszi lehetővé a szabad mozgás és a szabad tartózkodási hely megvalósításának lehetőségét. Ezek a személyi szabadságot korlátozó intézkedések pedig a jogsértéseket elkövető és az illegális tartózkodást megvalósító külföldiekkel szemben alkalmazhatók.
Az egyes országok gyakorlata és jogi szabályozása sem egységes ezzel kapcsolatban, hiszen csak hadd utaljak Olaszországnak az albán menekültekkel, az albán bevándorlók tömegeivel kapcsolatos gyakorlatára, amelyet semmiféle ottani törvény alapján vagy egyáltalán kialakítható gyakorlat alapján foganatosítottak, ezért nagyon nehéznek tartom és idealisztikus elképzelésnek azt, hogy például határozzuk meg azokat a csoportokat, hogy mely csoportok, külföldi bevándorlók részére engedélyezzük a bevándorlást Magyarországra.
(11.50)
Ezek a nagy bevándorlási hullámok azt hiszem, hogy törvény szintjén nem kezelhetők, ezeknek a kérdése érdemben az ország határain kívül szokott eldőlni.
A jövőben várhatóan mindenütt előtérbe fog kerülni a menedékjog és a bevándorlás együttes problémaköre, amelyet nehéz lesz egymástól függetlenül kezelni.
Fontosnak tartom még, hogy a törvényes szabályok alkotása, a befogadás, a gondoskodás mindaddig fikció lesz, amíg ezt nem kíséri a technikai és a tárgyi infrastruktúra gyors kiépítése.
Összességében azt gondolom, hogy Magyarország nagy lépést tesz előre a törvény elfogadásával, amelyet frakciónk is támogatni fog. Látjuk azt, hogy Európa egyre lejjebb ereszti a sorompót a bevándorlók tömegei előtt, ehhez igazodva pedig a szabadosan átbocsátó és a szigorúan elzárkózó országok közé szorulva nem lehetünk Európa nagylelkű balekjai. Az idelátogatók, a szorongattatásból bebocsátást kérők számára pedig a legfőbb biztosíték marad továbbra is Magyarország népének nyitottsága, nagylelkűsége, híres vendégszeretete, az ezeréves történelmének a befogadásról tanúskodó tradíciója. Tisztelt képviselőtársaim! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)
