KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP)
KOVÁCS PÁL, DR. (MSZP) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Valóban nagy a Parlament felelőssége abban, hogy kamarai törvényt alkosson, hiszen ez az első szakkamarai törvény, és amint hallottuk Gáspár képviselő úr álláspontját, elég sokféle felfogás uralkodik abban a tekintetben, hogyan is kellene Magyarországon megalkotni a kamarák szabályozását. Legalább 3-4 féle felfogás uralkodik, az egyik az, amit hallottunk, hogy legyen egy általános kamarai törvény, amelyhez a szakkamarák csatlakoznak, de van olyan is, aki azt mondja, hogy a szakkamaráknak legyenek külön törvényeik, és legyen egy általános törvény kizárólag a gazdasági kamarák számára, és ezekhez a gazdasági szakkamarák csatlakozhassanak.
Egy biztos, hogy az előterjesztőnek az volt a szándéka, hogy az orvosi kamaráról készüljön külön törvény, különben nem hozta volna ide ezt a törvényjavaslatot.
Az orvoskamarai törvények Magyarországon elég lassan készülnek, az első, amelyet 1936-ban adtak ki, az tulajdonképpen 50 évnyi várakozás után készült el. Hát ez a törvény - ugye a jelenlegi kamara nagyjából öt esztendős - azért sokkal előbb elkészült feltehetően az idén tavasszal megszületik.
Nagyon sok kétely és vita van a kamarai törvény körül, és ezeknek a hátterében egy közös jelenség áll. Ez pedig abban van, hogy igen sokan, elsősorban orvoskollégák, kizárólag a jelenlegi kamara keretei között tudnak gondolkodni. Nagyon helyesen fogalmazta meg ma egy beszélgetésben a jelenlegi kamara elnöke, hogy abban kell gondolkodnunk, hogy itt egy másfajta kamara születik, másfajta feladatokkal, ebből következően másfajta jogosítványokkal és másfajta működési renddel.
Az alapvető kérdés természetesen az, hogy miért kell a jelenlegi egyesületi jellegű kamara helyett egy másik fajta kamarát alkotni, törvény útján létrehozni, illetve résztvevőit törvény útján felszólítani arra, hogy hozzák létre ezt a testületet.
(17.00)
A kérdés természetesen csak úgy fogható meg, hogy végig kell néznünk, vannak-e olyan feladatok, amelyeket egy egyesületi jellegű kamara nem láthat el, de egy másfajta kamara el tud végezni.
A jelenlegi törvény a feladatoknak nagyjából három csoportját sorolja fel. Ezek természetesen egymást fedik, legalábbis részben átfedik egymást.
Ezek közül az egyik, amellyel tulajdonképpen nem igazán kell az általános vitában foglalkozni, a kamara létéből, a szervezet működéséből eredő feladatok csoportja. A másik az érdekvédelmi jellegű feladatok, és a harmadik az igazán izgalmas, a közhatalmi jellegű feladatok köre. Ezek egymást - az utóbbi kettő különösen - átfedik.
Itt a közfeladatok elemzése során lehet eljutni oda, hogy tudjunk válaszolni arra a kérdésre, miért is kell nekünk egy új kamarai törvény, miért kell egy nem egyesületi jellegű kamarát létrehozni. Meg kell nézni, hogy vannak-e olyan feladatok, amelyeket az eddigiekben is ellátott valamilyen szervezet, ezután is el kell látni, mert közfeladat-jellegűek, és hogy ezeket milyen szervezet kereteiben lehet a legeredményesebben, leghatásosabban ellátni.
Nekünk az a véleményünk, hogy van egy sereg olyan közfeladat, amely nem kizárólag az orvostársadalomnak vagy az egészségügynek az érdeke, amelynek az ellátása nem ezeknek a szervezeteknek az érdeke csak, hanem valóban az egész társadalomé, ezért az ellátásuk közérdek, ezért valamilyen szervezetnek ezeket a feladatokat el kell végezni.
Néhányat ezek közül felsorolnék azzal, hogy itt korántsem lehet a teljességre törekedni. Az első számú, nagyon nagy jelentőségű az orvosi tevékenység szakmai kritériumainak, minőségi paramétereinek kidolgozása és ezek folyamatos konrollálása. Egy másik az orvosok képzésére, továbbképzésére vonatkozó szakmai kritériumok megfogalmazása, kontrollja. Egy harmadik az orvosi tevékenység etikai normáinak megalkotása, folyamatos karbantartása és ellenőrzése. Ismét más a külföldi orvosok foglalkoztatásának kérdése. De ilyen az orvosok nyilvántartásának a problémája is.
Ezeknek és más feladatoknak az ellátása nem az orvostársadalom elsőrendű érdeke csupán, hanem az egész társadalomé. Az, hogy az orvoslás szakmailag magas szintű legyen, az, hogy ez minden orvos számára követelmény legyen, természetesen a társadalom érdeke, és nemcsak az orvosoké.
A kérdés most már az, hogy ezen feladatokat milyen szervezeti keretek között lehet a legeredményesebben ellátni. Ezeknek a feladatoknak eddig is volt gazdája, jelenleg is van olyan szervezet, amely megkísérli - legalábbis valamilyen módon - e feladatokat ellátni, és ez jelenleg az állam. Azt lehet tehát mondani, hogy közfeladatok államosítása történt itt meg, és ezen feladatoknak az ellátására az állam valamilyen módon kísérletet tesz hol kisebb, hol nagyobb eredménnyel.
Meg kell nézni azt, hogy lehet-e másként. A törvénytervezet - bár kicsit következetlenül - azt mondja, hogy igen, meg kell kísérelni egy köztestületet létrehozni orvosi kamara néven, és ez a köztestület vegye át az államtól azon közfeladatokat, amelyeket képes ellátni, mert feltehető, hogy egy ilyen testület eredményesebben, talán humánusabban is és szakszerűbben el tudja a feladatokat végezni.
Most itt a kérdés úgy merül fel, hogy: vajon egy egyesület nem alkalmas ezen feladatok elvégzésére? A válasz természetesen az, hogy nem. Hiszen ezeket a feladatokat mindig, minden körülmények között el kell látni, és egy önkéntességen alapuló egyesület, amely holnap felbomolhat, természetesen ilyen feladatokat nem vállalhat magára.
Igaza van képviselőtársamnak, Fáklya Csabának abban, hogy a Polgári Törvénykönyv jelenlegi módosítása már visszahozza - nem bevezeti, hanem visszahozza - a magyar jogrendszerbe a köztestület fogalmát. Visszahozza, hiszen korábban 150 is működött ilyen, de ez a szabályozás még nincs a Ház előtt. Mégis sejthető az, hogy mi lesz ennek a szabályozásnak a lényege. Kétségtelen, jobb lett volna úgy megalkotni a kamarai törvényt, hogy már a köztestület fogalmát, pontos meghatározását ismerjük, de a most, a mai napon idehozott Polgári Törvénykönyv-módosításból azért kiderül, hogy mi várható ebben a tekintetben. Néhány sajátossága már azért megfogalmazódott itt.
Ezek közül a sajátosságok közül néhány a következő:
Mindenekelőtt a létrejötte. Ez nem a tagok önkéntes társulásával jön létre, hanem törvény vagy törvényi felhatalmazás alapján hozzák létre maguk az érdekeltek. Nagy különbség ez egy egyesülethez viszonyítva.
Különbség van a társadalmi helyzetét, elhelyezkedését tekintve is, hiszen az állam és a civil szféra közt helyezkedik el egy ilyen köztestület.
Nagyon fontos az, hogy ennek a testületnek közhatalmi jogosítványai is vannak.
Nagyon fontos az, hogy az államtól átvett és a testület által ellátott feladatoknak az állami jellege azzal, hogy delegálják a testülethez, megszűnik. Nyilvánvaló: nem marad állami feladat az, amit a kamara fog ellátni.
A kérdés az, hogyan tud a testület eleget tenni ezeknek a feladatoknak. Nyilvánvalóan akkor, hogyha átfogja az adott tevékenységet végzők teljes körét, adott esetben az orvosi tevékenységet végzők teljes körét átfogja.
Képes-e erre egy önkéntességen alapuló egyesület? Nyilvánvaló, hogy nem képes rá. Csak véletlenszerűen tudja az egyesület lefedni az adott tevékenységet végzők teljes körét. Márpedig ez szükséges.
Ma önök arra gondolnak, hogy vajon lehet-e kihagyni a szakmai és etikai kontrollból például valamely orvosokat egyszerűen azért, mert nem tagjai a testületnek, nyilvánvaló, a válasz az, hogy nem.
Ebben benne van az is, az a rendkívül sokat vitatott tény is, hogy kell-e ebben a köztestületben kötelező tagság vagy nem. Ha azt mondjuk, hogy a közérdekből ellátandó feladatok csak úgy végezhetők el, hogyha a testület átfogja az adott tevékenységet végzők teljességét, akkor ki kell mondanunk azt, hogy ehhez viszont igényeltetik a kötelező tagság is.
Mindezekért azt állítjuk mi is, azt a felfogást valljuk, hogy itt ebben az esetben - kizárólag az orvoskamaráról van szó, nem más szakkamarákról - a kötelező tagság kérdése elfogadható, szükséges ahhoz, hogy köztestületként működni tudjon a kamara.
Végül is ezek mellé a sajátosságok mellé oda kell még tenni azt is, hogy nagyon fontos vonása a köztestületnek az, hogy felette az állam kizárólag törvényességi felügyeletet gyakorolhat. Másfajta felügyeletet nem gyakorolhat felette.
Mi a helyzet most már a köztestület és ennek a törvényi megjelenése tekintetében?
Azt tapasztaljuk, hogy elég felemásan, kicsit következetlenül fogalmazza meg a törvény ezeket a feladatokat, magát a köztestületet is. Hiszen a központi kategóriája a törvénynek az érdekképviselet és a szakmai önkormányzat. Ki kell azonban jelenteni azt, hogy az érdekképviselet és a szakmai önkormányzat jellemzi az egyesületeket is, ebben a tekintetben nincs különbség.
A köztestület fogalma a törvényben tulajdonképpen az indoklás első mondataiban jelenik meg, és maga a törvény mintha megállna a félúton, az állam és az egyesületek között, nem jut el oda, hogy konzekvensen végigvigye azt, amit pedig az indoklás szerint a beterjesztő is kívánatosnak tart.
Mi ezért azt javasoljuk, hogy pontosabb definíciók is szülessenek, erre módosításokat is kívánunk beadni, olyanokat, amelyek talán ezeket a következetlenségeket kiküszöbölik.
Ugyancsak problémákat látunk ott, hogy az orvoskamara feladatainál is megmutatkozik ez a következetlenség.
(17.10)
Mégpedig abban, hogy a köztestületet jellemzi, hogy milyen feladatokat ad át neki az állam. Milyen feladatokat lát el azokból, amelyeket eddig államosítottan az állam vagy valamely szerve látott el, és úgy látjuk, hogy itt szó sincs teljeskörűségről. Nyilvánvaló, hogy ebben közrejátszik egy sereg dolog, de az etikai és a fegyelmi hatásköröktől eltekintve nem kap meg minden feladatot ez a most már új, megújult leendő kamara az államtól. Úgy gondoljuk, hogy e tekintetben többet is lehet tenni.
Nagyon fontos eleme a köztestületnek, kamarai törvénynek ez a bizonyos kötelező tagság, és e tekintetben egy kivételt tesz a törvényjavaslat előterjesztője, mégpedig a köztisztviselőként dolgozó orvosoknak nem írja elő a kötelező kamarai tagságot. Úgy látjuk, ez a kitétel nem csorbítja a testületnek azt a sajátosságát, hogy az orvosi hivatást, diplomához kötött orvosi tevékenységet gyakorlók teljességét átfogja. Nem csorbítja ez, elfogadható, hogy a köztisztviselői kar számára ne legyen kötelező az orvoskamarai tagság.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslatról általánosságban ennyit kívántam a frakciónk nevében elmondani, azzal, hogy csatlakozni kívánunk a szociális bizottság előadójának ahhoz a kéréséhez, hogy ne zárjuk le e törvény általános vitáját. Legyen még az általános vitából is egy forduló, hiszen igen sok olyan momentum került elő itt ma is az általános vita első szakaszában, továbbá az orvoskamarától a szociális bizottságon keresztül egy csomó módosító indítványt kaptunk, amelyeket össze kell vetni saját elgondolásainkkal, és akkor behozni. A kérdés - amelyet a Háznak el kell döntenie - úgy szól, hogy egy új típusú testületet, köztestületet hozunk-e létre törvény útján, ami már egy másfajta orvosi kamara lesz, vagy pedig megmaradunk az egyesületi forma mellett.
A frakciónk válasza erre az, hogy egy köztestületet kell létrehozni ennek az összes követelményével. Módosító indítványainkkal szeretnénk majd elérni azt, hogy csökkenjenek e törvénynek általunk tartott hibái és következetlenségei. Ehhez az önök támogatását kérjük. Köszönöm a türelmüket. (Taps a bal oldalon.)
