KOVÁCS LÁSZLÓ, a külügyi bizottság elnöke:
KOVÁCS LÁSZLÓ, a külügyi bizottság elnöke:
KOVÁCS LÁSZLÓ, a külügyi bizottság elnöke: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy ország biztonságpolitikájának a megfogalmazása és törvényhozási jóváhagyása nem csupán azért fontos, mert ez határozza meg, hogy az adott ország milyen módon, milyen eszközökkel kíván saját biztonságáról gondoskodni. A biztonságpolitikai alapelvek jelentősége nem csupán abban áll, hogy rendkívül szoros az összefüggés a biztonságpolitika és a külpolitika, a biztonságpolitika és a honvédelem, a védelmi doktrína között. A biztonságpolitikának mindezen túl üzenete van a környezet számára. Globális hatalom esetében ez az üzenet a világnak szól. Regionális hatalom esetén a földrésznek vagy a szűkebb térségnek, kis ország esetében - mint Magyarország - természetesen elsősorban a szomszédoknak.
A biztonságpolitikai alapelvek sugalmazhatnak vagy okozhatnak bizalmatlanságot, aggodalmat, feszültséget, és oldhatnak bizalmatlanságot, teremthetnek bizalmat, oldhatnak feszültséget. A biztonságpolitikai alapelvek természetesen nem jelenthetnek valamiféle csodaszert, hiszen hatásukat leronthatják a végrehajtásban esetleg tapasztalható következetlenségek, leronthatják, gyengíthetik félreérthető vagy félremagyarázható megnyilatkozások. De egy jó biztonságpolitika megfogalmazása az ilyenfajta veszélyeket csökkentheti.
Meggyőződésem, hogy ebben a biztonságpolitikai koncepcióban jószándékú üzenet fogalmazódott meg. Olyan üzenet, amelynek elfogadása és következetes gyakorlati megvalósítása alkalmas az esetleges bizalmatlanság eloszlatására, a kételyek megválaszolására. Ezért is döntött úgy a külügyi bizottság, hogy a biztonságpolitikai alapelvek, a határozati javaslat nyilvános, nyílt plenáris ülésen való megvitatását támogatja.
A biztonságpolitikai alapelvek fontos követelménye az időtállóság. Nyilvánvalóan nem tekinthető alapelvnek az, amit napi események érvénytelenítenek, amit szüntelenül módosítani kell. Ez a koncepció megfelel az időtállóság követelményének, hiszen tartalmazza mindazokat az elemeket, amelyek hosszú távra határozzák meg a magyar biztonságpolitikát.
A megfogalmazott célok közül szeretném kiemelni a függetlenség, a szuverén államiság, a területi épség védelmének garantálását, a belső stabilitás, a demokratikus intézmények és a piacgazdaság működésének a garantálását, az emberi jogok garantálását, és a hozzájárulást a nemzetközi békéhez, az európai stabilitáshoz.
Nagyon fontosnak tartom, hogy ez a határozati javaslat, illetve annak melléklete megadja a magyar biztonságpolitikai gondolkodás legfontosabb kategóriájának az értelmezését. Hangsúlyozza a biztonság oszthatatlanságát, ami azt jelenti, hogy az országok, a térségek, a földrészek és a világ biztonsága szorosan összefügg, egymástól elválaszthatatlan, a rész és az egész viszonyát alkotják. Hangsúlyozza a biztonság komplex jellegét, vagyis azt, hogy a biztonság már régen nem csupán katonai elemekből tevődik össze, hanem politikai, gazdasági, szociális, környezeti és emberi jogi, benne kisebbségi jogi elemekből áll.
Nagyon fontosnak tartom annak kiemelését, hogy a dokumentum hangsúlyozza: egyetlen ország biztonsága sem épülhet elzárkózásra, szembenállásra, rivalizálásra, egyetlen ország biztonsága sem garantálható mások kárára, csakis széles körű nemzetközi együttműködéssel. A dokumentum elemzi Magyarország biztonságpolitikai környezetét, számol a kockázatokkal és a veszélyekkel.
Nagyon fontosnak tartom annak hangsúlyozását, hogy a dokumentum szerint Magyarországnak nincs kialakított ellenségképe. Ez azt jelenti, hogy Magyarország egyetlen országot sem tekint eleve ellenségnek, mindenkit partnernek tekint, ellenséggé csak a tettekben megnyilvánuló rossz szándék tehet valamely országot. Magyarország nem előre meghatározott irányból jövő hagyományos katonai fenyegetéssel számol, hanem olyan kockázatokkal, amelyek a környező térség évszázados, évtizedes és mai okokkal összefüggő instabilitásából erednek.
A biztonságpolitika eszközeinek és garanciáinak sorában a dokumentum - helyesen - utolsó helyre teszi, végső eszköznek minősíti a fegyveres erőt. Alapvetőnek a külpolitikát, a nemzetközi kapcsolatok építését, a nemzetközi megállapodások és normák betartását, a béketeremtést és a békefenntartást, az ebben való részvételt tekinti. Számol azzal, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet és folyamat mint az összeurópai együttműködés kerete, a NATO és a Nyugat-európai Unió mint politikai, biztonságpolitikai és katonai együttműködési rendszer, az Észak-atlanti Együttműködési Tanács mint a hidegháború utáni kelet-nyugati együttműködés fóruma, az Európai Közösségek, mint a tagállamok közös kül- és biztonságpolitikája kialakításának eszköze és végül az Európa Tanács mint a legszélesebb, a leginkább európai, leginkább összeurópai szervezet, amelynek normái megelőzhetik a konfliktusokat, együtt garantálják a térség biztonságát és stabilitását.
(10.50)
Ezért ez a koncepció eszköznek és garanciának tekinti a fokozatos csatlakozást és a lehetséges részvételt ezen szervezetek munkájában, amelyet kiegészít az összeurópai együttműködésbe illeszkedő regionális együttműködés szorgalmazása.
A dokumentum alapvető fontosságúnak tekinti a jó viszonyt, az együttműködést a szomszédokkal, a nemzeti kisebbségek jogainak maradéktalan biztosítását, a hagyományos európai fegyverekről és haderőkről kötött megállapodás, a bizalomerősítő intézkedések és a nyitott égbolt megállapodások maradéktalan végrehajtását, amelyek alacsonyabb szintre helyezték a lehetséges katonai konfliktust, és átláthatóvá tették a katonai szándékokat.
Befejezésül, tisztelt Ház, szeretném én is a miniszter úrhoz hasonlóan hangsúlyozni, hogy rendkívül fontosnak tartom, hogy ez a határozati javaslat s annak melléklete hatpárti konszenzust tükröz. Így mérte föl a nemzetközi realitásokat, és fogalmazta meg a nemzeti érdekeket szolgáló biztonságpolitika alapelveit. Ez a hatpárti konszenzus több annál, mint hogy a bizottság az ülésén ellenszavazat nélkül fogadta el ezt a dokumentumot. Több annál, hiszen a Külügyminisztérium - elfogadva a külügyi bizottság javaslatát - egyetértett egy hatpárti munkacsoport létrehozásával, amely a Külügyminisztérium szakértőivel közösen dolgozta ki ezt a dokumentumot.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a dokumentum kidolgozása, majd megvitatása jó légkörben, konstruktív módon zajlott, ebben tükröződött a résztvevők és a részt vevő pártok felelősségérzete és kompromisszumkészsége. Őszintén remélem, hogy a plenáris ülésen a vita ugyanezeket fogja tükrözni, tehát a konstruktivitást, a felelősségérzetet és a kompromisszumkészséget.
Ezzel a megjegyzéssel szeretném a külügyi bizottság nevében a tisztelt Háznak vitára, majd elfogadásra ajánlani a határozati javaslatot és annak mellékletét. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
