KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
KATONA BÉLA, DR. (MSZP) Tisztelt Miniszter Úr! Az az érdekcsoport, amelynek a nevében itt felszolgálok… vagy felszólalok… (Derültség, taps a jobb oldalon. - Bethlen István: Népszabadság!) … azt sem szégyellném, mert ez az érdekcsoport a magyar állampolgárok, akiknek a pénzével az Állami Vagyonügynökség gazdálkodik.
Tehát úgy gondolom, hogy teljes joggal kérdezek olyan ügyben, amikor az állampolgárok pénzét költi akármelyik, erre egyébként feljogosított állami szerv. (Rajk László tapsol.)
Szeretném elmondani, hogy amikor azt kérdeztem miniszter úrtól, hogy egyezik-e a vonatkozó törvények szellemével ez a döntés, akkor arra gondoltam, hogy a privatizációs törvények szellemében nagyon markánsan benne van az, hogy minden, a privatizációval kapcsolatos folyamatot és a privatizációs bevételek elköltését is a nagy nyilvánosság előtt kell végezni, lehetőleg versenyeztetéssel, és a legjobb ajánlatot kell kiválasztani. Ez kötelessége a privatizációval foglalkozó valamennyi szervezetnek.
Nézzük meg, hogy mi történt ebben az ügyben! Ennek van egy kis története. 1991-re vonatkozóan egy nyílt pályázaton a Magyar Hírlap nyerte el a Vagyonügynökség hivatalos hirdetéseit. 1992-ben - hasonló módon, nyílt pályázaton -, a Hírlapkiadó Vállalat nyerte el. 1993-ra vonatkozóan 1992. november 26-án jelent meg az Új Magyarországban egy pályázati felhívás. Majd ezt a pályázati felhívást 5 nappal a lejárta előtt, december 23-án visszavonta a Vagyonügynökség. Ezek után csönd volt, nem történt semmi, mígnem a Pest Hírlap, amely valószínűleg nem olvasta, hogy visszavonták a pályázatot, február 9-én írt egy ajánlatot, és érdekes módon az akkor éppen költözés előtt lévő államtitkár úr vezetésével, az Igazgatótanács ezt az ajánlatot már másnap, mindenféle külön gondolkodás nélkül elfogadta.
Szemben azzal a hírrel, ami rosszul jelent meg az újságban - és ennyiben igaza van miniszter úrnak, hogy az újságok sem írták meg a teljes igazságot, mert azok azt írták, hogy zárt pályázat volt. Ezzel szemben én azt állítom, hogy sem nyílt, sem zárt pályázat ebben az ügyben nem volt, ebben az ügyben az Állami Vagyonügynökség Igazgatótanácsa egyetlen ajánlatot - kellő mérlegelés nélkül - elfogadott. Az első kérdéssel kapcsolatban ez a véleményem.
A második kérdéssel kapcsolatban, hogy biztosítja-e a megfelelő nyilvánosságot ez az intézkedés? Azért, gondolom, miniszter úr egyetért azzal, hogy a legnagyobb nyilvánosságot a privatizációnak azok az országos napilapok biztosíthatják, amelyek széles körben kerülnek terjesztésre, az összes többi kiadvány ennél kisebb példányszámban kerül az állampolgárokhoz.
Ezzel kapcsolatban hadd idézzek egyetlen mondatot egy tegnap valamennyi képviselő által kapott levélből, amely úgy szól:
"Az Állami Vagyonügynökség kulcsfontosságú feladatának tartjuk, hogy elegendő információt szolgáltasson a társadalom minden tagja számára ahhoz, hogy számukra világossá, áttekinthetővé és mindezzel ellenőrizhetővé is tegyük a privatizációt."
Mélységesen egyetértek, ezt a mondatot az Állami Vagyonügynökség írta le.
Tulajdonképpen úgy nézett ki - még a pályázat kiírásában is -, hogy ezt komolyan is gondolják, hiszen a pályázatnak három feltétele volt: a költségen kívül a gyorsaság, a példányszám és az olvasottság.
Az Igazgatótanács úgy döntött, hogy a Pesti Hírlap ajánlata mind anyagilag, mind publikációs erejét tekintve számára megfelelő.
Szeretném pár perc idejéig a tényeket elmondani nagyon röviden. (Zaj a kormánypártok soraiban. - Pusztai Erzsébet: Már 4 perc 10 másodperces a viszonválasz!)
Egyszer szeretném elmondani, hogy a Magyar Hírlap pillanatnyilag az országos napilapok közül a legkisebb példányszámmal rendelkezik, körülbelül a fele az Új Magyarországénak és mondjuk egyhatoda a Népszaváénak. Ennyit a példányszámról és az olvasottságról.
Nézzük meg a költségeket! Látszólag a Pesti Hírlap 200 ezer forintos hirdetési oldala egy jó árnak tűnik, de azért azt minden hirdetéshez értő, kezdő szakember is tudja, hogy ezt önmagában nem lehet nézni, hanem azt kell nézni, hogy az egy olvasóhoz eljutó példányra, vagy az egy előfizetőhöz eljutó példányra milyen ár alakul ki.
Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani… (Az elnök poharát kocogtatva figyelmeztet az időre.)
Elnök Úr! Szeretném felhívni a figyelmét, hogy a kérdésnél nem használtam fel a rendelkezésemre álló időt.
