BALOGH GÁBOR (független)
BALOGH GÁBOR (független)
BALOGH GÁBOR (független) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Napirend előtti felszólalásomban az államadósság témaköréről ejtek néhány szót. A téma fontosságát mi sem bizonyítja jobban, hogy az Országgyűlés már a '90-es megalakulást követően rendkívül fontosnak tartotta, hogy az államadósság kérdésével és problematikájával foglalkozzon.
Az 1990. évi CIV. törvény tételesen levezette és definiálta az államadósság körébe tartozó tételeket. Ekkorra oldódtak csak fel azok a görcsök, amelyek az ország addigi vezetőit bénították, s szűnt meg az államadósság kérdéskörének fetisizálása, úgy is mondhatnám, belterjes problémaként való kezelése.
Az elmúlt két évben e témakörben látványos lépés nem történt, viszont egyértelműsödtek a viszonyok, illetőleg az államadósság kezelése körüli nézetkülönbségek. Az államadósság tisztázásában jelentős szerepet játszott az Állami Számvevőszék, amely vizsgálta a külföldi adósságállományon belül a követelésállományt, majd ezt követően a bruttó adósságállományt és a kettő különbözeteként a nettó adósságállományt. Az ÁSZ e témakörben készített jelentése titkos minősítést kapott, amely tudomásom szerint jelenleg is érvényes. Nem tekinthető titkosnak viszont a belső államadósság kérdésköre, amelyet az Országgyűlés állami számvevőszéki bizottsága 1993. március 25-én tárgyalt. Ehhez szeretném hozzáfűzni, hogy az államadósság témakörében 1992. december 1-jén Adósságból is megárt a sokk címen két kérdést intéztem a miniszterelnök úrhoz és a pénzügyminiszter úrhoz. Az első így hangzott: "Tervezi-e a Kormány, hogy önálló napirendi pontként megvitassuk az adósságállományt, a belső és külső adósság, az eladósodás problémakörét?" A második kérdés: "Milyen intézkedést kíván tenni a Kormány addig is, amíg ez a problémakör napirendre nem kerül, a költségvetési és az államháztartási hiány mérséklésére?" Dr. Kupa Mihály akkori pénzügyminiszter lényegében igennel biztatott, és a következő gondolattal zárta válaszát: "Szeretném megnyugtatni a tisztelt képviselő urat, hogy nemcsak a társadalombiztosítás hiánya és annak finanszírozása kapcsán, hanem az egész államháztartás adósságának kezelése kapcsán tavasszal itt leszünk a Parlamentben."
Most, hogy az érintettek valóban itt vannak a Parlamentben, s erre az 1993. évi állami költségvetésről szóló törvény kötelezi is a Kormányt, rendkívüli ügynek tartom, hogy még a pótköltségvetés benyújtásakor sem találkozom az államadósság kezelésére vonatkozó törvényi kötelezettség teljesítésével, kiváltképpen, hogy a törvény 1993. április 30-ával jelölte meg a Kormánynak ez irányú előterjesztési kötelezettségét. A mulasztás számomra érthetetlen, mert az adósságkérdés, az államadósság konszenzusos kezelése, menedzselése nem tűr halasztást.
Néhány példával illusztrálnám értetlenségemet. Az ország 1990. december 31-i 1370 milliárdos adóssága, hiánya folyó áron számítva 1992. végére 2170 milliárd forintra duzzadt. Az eladósodás az elmúlt két évben 155%-kal nőtt. Ha folyóáras GDP-hez viszonyítom az államadósságot, akkor megállapíthatom, hogy míg az 1990-es államadósság az 1990-es folyóáras GDP százalékban mintegy kétharmadot tett ki, addig 1992 végén az 1992-es folyóáras GDP-nek mintegy 90%-át érte el. Ugyancsak megfontolandónak tartom, amit Szirják Sándor, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke mondott az említett állami számvevőszéki bizottsági ülésen. Jelen pillanatban, 1992 végén - bár még nincsenek végleges számok - az államadósság nagyságrendje generálisan mintegy 2328 milliárdos nagyságrendű; ez az MNB számai alapján. Ami belföld felé áll fenn, 2175 milliárd forint körüli, és 154 milliárd forint a külföld felé áll fenn. Ebből 1972 milliárd forint áll fenn az MNB-vel szemben.
Napirend előtti felszólalásomban nem célom tovább boncolgatni ennek lehetséges következményeit. Azt azonban kiemelném, hogy magának az államadósságnak a fogalma sem egyértelmű, mindenki másként értelmezi. Úgy tűnik, lehetetlen törvényi szabályozás nélkül e témakörben konszenzusra jutni.
Az értelmezési probléma lényegét két egyszerű példával világítanám meg. Hogy például a bankrendszerben levő rossz hitelállomány az első megközelítésben nem államadósság. Ha a bankrendszer összeomlik, akkor ebből államadósság lesz. Vagy egy másik példa: hogy államadósság keletkezik-e a bős-nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatban, az a nemzetközi tárgyalásokon dől el. És nem kizárt, ha számunkra kedvezőtlen döntés születik, akkor az államadósság csupán a vízlépcső miatt 110-150 milliárd forinttal emelkedik.
Éppen ezek a példák mutatják, hogy az államadósság nagysága ténylegesen sohasem állapítható meg, azt mindig az adott időszak határozza meg. Viszont nem tartom helyesnek, ha az államadósság csak néhány ember kompetenciájába tartozik, s nem készül el az államadósság kezelésének, menedzselésének hosszú távú programja, ami az Országgyűlés elé kerül. Ez annál inkább sürgető feladat, mivel az adósság elérhet egy olyan ponthoz, amikor közgazdaságilag is lehetetlen tárasadalmi robbanás nélkül a visszafizetést teljesíteni.
(9.20)
Tisztelt képviselőtársak! Napirend előtti felszólalásomban érzékeltetni szerettem volna az adósságprobléma súlyát, és arra szerettem volna ösztönözni a Kormányt, hogy teljesítse törvényi kötelezettségét, valamint ígéretét, hogy az egész államháztartás adósságának kezelése, menedzselése kapcsán - ha már tavasszal nem is, de - remélhetőleg - ősszel itt lesz a Parlamentben. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
